P. Kende
Zsolt 36:10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
Valaki mondta nekem az imádat alatt: ki vagyok én, hogy Isten ide hívott el engem. Sokszor nekem is van ez az érzésem.
Ján 8:12 Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
Zsolt 36:10-ben fura ismétlésnek tűnik: az Ő világossága által látunk világosságot. Hogy van ez? A válasz az, hogy Isten világosság. Igazán Ő a forrása ennek a fizikai teremtésben, ahogy azt mondta legyen világosság, de azon túl is. Erről beszél ez a rész, mert Ján 8:12-ben Jézus ezt minősíti. Azt mondja: az élet világossága lesz azé, aki Engem követ. Nem a természetes fény, hanem az élet világossága. Nem sötétség, nem halál, nem elveszettség, hanem az élet világossága.
Úgy hiszem, sokszor hívők valahogy félrenézzük a dolgot, és valami más forrásból várunk világosságot. Máshonnan keressük, mert vannak más források. Vannak jó könyvek, jó tanítók ebben a világban. Még az is lehet, hogy jó logikám van, vagy ügyes vagyok valamivel. Ezek nagyszerű dolgok, rendben van, de van itt egy kizárólagosság, ami nagyon tetszik nekem: a Te világosságodnál látunk világosságot.
Amikor közösségben vagyok az Úrral, Ő az, aki szolgál felém az Ő életével. Így ismerem meg. Ezért vagyok olyan hálás ezért a közösségünkért, az imádatért, hallgatásért, adakozásért, beszélgetésekért, kérdésekért, bizonyságokért, személyes bátorításért, szolgálatért. Mert, ahogy Őhozzá jövünk, világosságot látunk, megismerjük az életet, amire Ő hívott el minket. Ez nagyon jelentős. Máshogy nem történhet. Máshonnan nem tudhatok, nem kaphatok Róla.
1Kor 2:10-12a Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Szelleme által – azokat a dolgokat, amiket Ő elkészített nekünk –: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Szelleme. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Szellemet;
Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten szelleme szól a hívőhöz a Szellem által, a hívő szellemén keresztül. Hogyan értem meg? Hogyan látom az Ő útját az életemben? Hogyan ismerem meg az elhívását? Hogy tanulom meg, hogyan járjak? Hogyan ismerem meg, hogy melyek azok a dolgok, amiket Isten ajándékozott nekünk, 1Kor 2:12b?
A válasz ez: az Ő világosságánál látunk világosságot. Ő az, Aki megmutatja Magát nekünk. Amikor megtértünk, akkor Ő nyitotta meg a szemünket. Ő mutatta meg nekünk. Ő tette lehetővé nekünk, hogy lássunk. Ez valami, ami kellett, hogy történjen. Eféz 4:18 azelőtt vakok voltunk ezekre. Nem láthattuk az Ő világosságát.
Láthattam a természetes világosságot, de Istenét nem. Nem láthattam az Ő életét, az Ő természetét, az Ő dicsőségét. Az előtt vak voltam erre. Eféz 1:18 Isten megvilágosítja a szemünket. Azért, hogy láthassunk, hogy meglegyen ez a lehetőségünk.
Ha Őt követem, akkor enyém lesz az élet világossága. Akkor látom az Urat. Ahogy ma reggel beszéltünk erről Filippi levélből és 2Móz 33-ból. Látom az Urat. Ésa 6-ban látom az Urat. „Hogyan látod az Urat?” Követem Őt. „Hogyan?”
1) Hitben, de követem Őt. Amint követem Őt, egyre inkább látom Őt. Az Ő világosságánál egyre inkább látom a világosságot. Viszont tudod, mi történhet velem könnyen? Hívő vagyok, de nem követem Őt. Nem megyek utána. Nem mondom azt: akarom ezt. Nincs ott az a vágy, és – még inkább – nincs ott az a járás. Aztán nem látom Őt, mert nem olyan világos a dolog. Szükségem van az Ő közelségére, hogy ez világosabb legyen, hogy egyre jobban lássam. Egyre inkább, egy haladó módon.
Szerdán erről akartam prédikálni. Péld 4:18 az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága. Folyamatos világosodásról beszél, egészen a teljes délig. Ez egy haladásról beszél. Hálás voltam, hogy P. Csaba is beszélt erről. Nagyszerű, bátorító üzenet volt.
Ez a trükk, hogy a saját utam, ami sötétségre vezet, amiben nincs ott az élet világossága, ami halálra vezet – ami igaznak tűnik a szememben, de mégis halálra vezet a végén –, az elején lehet, nagyon jól néz ki. Senki nem menne azon az úton, ha látná a végét. Senki nem követné azt az utat, ha látná a végét. Jelenleg lehet, hogy az az út hívogatóbbnak tűnik. Úgy tűnik, többet ígér, nagyon meggyőző lehet. Ez a csalárdság benne, hogy az elején nagyon jól néz ki, ragyogó, világos, de a végén annyit veszítek.
Mint amikor gyűlölöm a testvérem. Annyira jól néz ki, mert annyira igazam van. „A csudába, annyira igazam van! Annyira jól néz ki.” A végén azonban halál van. A végén elveszítek valamit, valakit. A végén valami hiányzik az életemből. Viszont ez a másik út, ahol Jézus azt mondja: ha valaki, Engem követ, az nem fog a sötétségben járni, hanem övé lesz az élet világossága. Ma, ezen a ponton azonban csak hit által választhatom az ÚR útját. Azért, mert a másik annyival többet, annyival jobbat ígér. Érted?
Csak hit által mondhatom, hogy én azt az utat akarom, az Urat követem. Bízom benne, hogy azon az úton meglátom az életem világosságát. Nem fogsz csalódni, ahogy megyünk Ő utána, ahogy követjük Őt, hetek, hónapok, évek során, azt látjuk, hogy egyre inkább enyém az élet világosság. Egyre jobban látom és értem. Egyre jobban felismerem. Egyre jobban megragadom. Egyre valósabb a számomra. Ez az, amiről szól.
A hit. Az Ő világosságánál világosságot látunk.
2) Róm 1:17 Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban – az evangéliumban – hitből hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.
Ez megint ismétlés, mint előbb. Az Ő világosságánál látunk világosságot. Itt pedig hitből hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Ez is egy érdekes dolog. Nem tudom te hogy vagy vele, valószínűleg te is voltál így: azt vártam, néztem a pásztoromat és azt gondoltam: „Ha egy nap úgy lehetnék, mint ő! Egy nap, majd úgy leszek, mint ő. Egy nap már annyira fogom ismerni az Urat, hogy már hitre sem lesz szükségem, mert ő nyilván így van. Ő annyira meg van győződve! Ő annyira csak jár ebben.”
Aztán egy nap, emlékszem, volt egy gyógyító istentiszteletünk, P. Stevens prédikált. Imádkozott a betegekért. Ott telibe talált a dolog. „Te jó ég! Ő is hitből csinálja. Te jó ég! Mindenki hitből csinálja.” Volt egy fura várakozásom a szívemben, hogy egy nap oda növekszem, ahol már nem lesz szükségem a hitre.
Egy értelemben igaz. Egyszer majd eljön az ideje, hogy nem lesz szükség a hitre. Egy nap majd eljön az ideje, hogy nem lesz szükségem a szellemi ajándékokra. Viszont ez nem ma van. Róm 12:6 ma szükség van rá, hogy mind annyian gyakoroljuk magunkat a szellemi ajándékainkban. Egyszer eljön a nap, hogy nem lesz szükségem a testvérem részére a Krisztus Testében, a gyülekezetben. 1Kor 12:27 ma szükségem van rá, hogy minden testvérem járjon az ő részében. Egy nap:
1Kor 13:10 De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
Ez ma még nincs itt.
1Kor 13:12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.
Miről szól ez? Egy nap ott leszünk az Úrral. Akkor nem lesz szükségem hitre. Nem lesz szükségem a reménységre, mert ott lesz minden a szemeim előtt, amiben hittem és reménykedtem, és tapasztalatom lesz. Halleluja. Várjuk ezt. Csak a szeretet marad meg. Miért? Mert Isten szeretet, 1Ján 4:8, 4:16. Az nem fog változni, az állandó.
Most szükségem van a hitre, reménységre. Hogyan vezet engem Isten? Hitből hitbe. Nem úgy vezet, hogy hitből egy olyan helyre, ahol nem kell hit. Ne várd azt, hogy Isten egy nap olyan helyre vezet téged, ahol nem kell hit. Sátán szeretne odavezetni téged, ahol nincs szükséged a hitre. Amikor kívánkozunk a biztonság után a saját erőnkből, akkor ez erről szól, hogy egy olyan helyen lehessek, ahol nem kell Isten.
Az igazság az, néha imádkozom a három raklap aranyért a pincében. Igazából mégis úgy vagyok vele: „Vagy ez, Uram, vagy a másik oldalról napról-napra Te gondoskodj rólunk, mert te vagy a szabadításunk Istene. Vagy az egyik, vagy a másik, de valamelyikre szükségünk van. Te döntöd el, Uram, hogy melyik.” Ez fontos. Isten hitből-hitbe vezet minket.
Mindig szükségem lesz a hitre, hogy az Ő útját válasszam. Egy szellemi ember azt mondta nekem: az a nagyszerű különbség Isten és Sátán között, hogy Sátán a rendelkezésünkre áll, amikor pusztán vágyunk, kívánunk valamit; az Úr akkor áll a rendelkezésünkre, amikor szükségünk van valamire. Ez annyira nagyszerű! Ez az, ami kell nekünk. Viszont figyelj! Csak hit által járhatunk ezen az úton, másként nem működik.
Vannak bizonyságaink. P. Borci idézgette egy roma gyülekezetből, hogy ott azt mondták a bizonyságra, hogy bizonyíték. „A testvérünk mond egy bizonyítékot.” Igaza van. Ez egy bizonyíték. Isten dolgozik ma. Vannak bizonyságaink, de ez nem elég. Hit által kell járni. Valaki feltámadhat a halálból. Ha az Igének nem hiszek, akkor annak sem fogok hinni. Ábrahám ezt mondta a gazdag embernek.
Kell, hogy hit által mondjam: úgy fogom nevelni a gyerekem, ahogy az Írás tanítja. Nekem annyi jó ötletem van, annyi „ragyogóbb” utam van. Pl. haraggal fenyítem ahelyett, hogy járnék az Úrral. Lehet, megfenyítem úgy is, de nem haraggal.
Hitből hitbe. Annyi jobb utam van, annyi jobb irányom van, annyi jobb válaszom van, annyi jobb megoldásom van. Úgy oda tudnék mondani, olyan jól. Viszont Isten azt mondja: van egy másik utam a számodra, hadd vezesselek, járj hitben. Mit jelent ez?
3) Ahogy hitben járunk, ahogy Vele járunk:
2Kor 3:18 Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén – ez az élet világosságáról beszél -, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől.
Mi ez? Dicsőségről, dicsőségre. Isten elváltoztat minket. Isten változtat az életünkön. Az idő is változtat engem. Vannak ezek a bölcs mondások, úgy hívjuk ezeket a családomban, hogy kínai szerencse-süti mondások. „Az idő begyógyít minden sebet” – marhaság, nem igaz. Az idő nem gyógyít be semmit, csak kevesebbet gondolsz rá. Megtanulod elkerülni. Az Úr gyógyít be sebeket, senki más, de Ő begyógyítja. Vannak ezek a mondások. „Az idő a legjobb tanítómester.” Van a másik oldal: csak kár, hogy minden tanítványát megöli. :-) Nem olyan jók ezek, mint ahogy gondolják.
Az idő változtat engem. Kérdezd meg a fogorvosom. :-) Több ráncom van. Az idő változtat engem. Ez egy nagyszerű csere. Kevesebb haj, több ránc. :-) Nálam így működik. Az idő változtat, de nem vagyok túl hálás érte.
Van azonban egy jó hírem: ez a változás olyan, hogy egyre lejjebb megyek. Amiről az Úr beszél, az egy másik dolog. A Szellem dicsőségről dicsőségre vezet minket. Nem csökken, hanem más és más. Lehet, hogy egy másik fajta dicsőség.
Isten vezet engem és azt mondom: „Nem tudom. Ahova visz engem, nem tűnik olyan dicsőségesnek. Tulajdonképpen azt tanítja nekem, hogy én egyre kevésbé legyek fontos. Pedig én nem így fogalmaznám meg a dicsőséget, hogy egyre kevésbé vagyok fontos.” Ő visz minket egy újabb dicsőséges helyre. A próbatételben, a kihívásban, a gyengeségünkben, küszködésünkben azt mondanánk: dicsőségre? „Ez el akar pusztítani.”
Isten azt mondja: figyelj, elviszlek a dicsőség helyére. Fil 2:5-8 ahogy Krisztus megalázta Magát, aztán Fil 2:9-11 Isten felmagasztalta Őt, és olyan nevet adott Neki, ami minden név felett való. Isten vezet minket dicsőségről dicsőségre. Lehet, úgy tűnik, hogy az út mintha nem dicsőséges. Csak hit által választhatom. Nem látom a fényt az alagút végén, hanem csak az alagutat látom. Csak a kihívást, a problémát látom.
Isten azt mondja: házas vagy, járj Velem. 80 éves korodig házas leszel, és azt mondod: van valahol fény? :-) Vagy egyedülálló vagy. Isten azt mondja: járj Velem egyedülállóan. Meglepő, mennyire hasonlít a kettő. Isten azt mondja: járj Velem! „Meddig, Uram?” „Életed végéig.” „Egyedülállóként? Van világosság az alagút végén?” Mi történhet? Az, hogy elhisszük, Isten nem dicsőségre visz. Pedig Ő valóban ad növekedést az életünkben. Ő valóban ad életet, és egyre jobban látjuk az Ő világosságát. Növekszik a hitünk, és tanulunk járni reménységben, megbocsátásban, örömben. Tanulunk nevetni magunkon, másokon, másokkal.
A lényeg, hogy növekszünk, Isten visz minket dicsőségről dicsőségre. Mégis mondhatom: lehet, hogy Isten dicsőségre visz, de most ebből nem sokat látok. Figyelj! Amikor újjászülettél, akkor Isten neked adta ezt a dicsőséget. Mert Ő a Fiúnak is adta ezt, Ján 17:5. Te a Fiúban vagy, úgyhogy van egy dicsősége az életednek, a hitednek, az új életben járásodnak. Amikor be vagy töltve a Szellemmel, amikor ebben az igazságban élsz, az egy dicsőséges dolog. Az csodálatos dolog.
Lehet, hogy tapasztalatilag nem ismerem fel időnként. A bűn idejében, a magányom idejében, az önzőségem idejében, amikor elemezgetem önmagam, akkor nem ismerem fel. Nincs olyan rossz helyzet, amit ne tehetnél még rosszabbá egy kis önelemezéssel. :-) Aztán nem láttam a dicsőséget.
Mennyivel jobb ez! Követem Jézust hit által. Követem az Urat, járok Vele. Vannak dolgok, amiket elhagyok, vannak, amiket megnyerek. Követem Őt hit által. Az élet világossága az enyém. Aztán van egy dicsősége az életemnek. Én nem nézegetem magam, hanem azt mondom a testvéremnek: ez dicsőséges, köszönöm, hálás vagyok érted. Lehet, mondja nekem is valaki, vagy nem. Nem érdekes igazán. Az Írás azt mondja: dicsőségről dicsőségre, ez Isten munkája az életünkben.
Nem minden dicsőség ugyanolyan. Nyílván. Ha 1Kor 15:41 igaz, akkor az életünkben is. Ott vagy egy nyavalyás helyzetben, és azt kérdezed: milyen dicsőség van ebben? Lehet, el van benne rejtve a léleknyerés dicsősége. Lehet, van ott egy lélek valahol, akit megnyerhetsz. Nem tudhatod. Ne gondold, hogy Istennek nincs terve abban a helyzetben. Lehet, egy másik helyzetben tanulsz valamit Krisztus szenvedéseiről esetleg. Lehet, egy másikban közösségben növekszel a hívőkkel. Lehet, egy másikban a hűségedben növekszel. Lehet, nem történik más nagy dicsőséges dolog, csak hűséges vagy, és növekszel benne. „Egyszer csak hű vagyok? Nincs taps?! Nem olyan nagy dicsőség.”
Az Ószövetségben a dicsőség szó arról szól, hogy valami súlyos, valami nehéz, valami gazdag, valami tiszteletre méltó; valami, aminek tartalma, súlya van. Egy értelemben van egy komolysága, jelentősége. Akár úgy is mondhatnánk: tartalom van az életemben. Ez dicsőséges, jelentős.
Luk 9:32 amikor a színeváltozás hegyén a tanítványok látták az Úr dicsőségét. Gondolj bele ebbe! Az volt az a pillanat, amikor látták ezt, de három éven át egyszerűen hitben követték Őt. Egyébként nem látták ezt a dicsőséget, csak akkor és ott. Jézus nem folyton mutogatta ezt. Amikor elmész egy autószalon előtt, van ott valami nagyon csilli-villi autó, még forog is. „Hohó! Te jó ég, de jó lenne!” A hívő nem ilyen. A mi dicsőségünk nem ilyen. Per pillanat, ez nem így néz ki, hanem arra van, hogy járjunk Ővele, aztán Isten ad hozzánk. Ámen.
English
