P. Kende
Valami nagyon egyszerűről szeretnék beszélni. Kezdjük tehát valami bonyolulttal.
1Móz 25-től beszél az Írás egy emberről, úgy hívják: Jákob. Ha egy bonyolult életre gondolsz, akkor ez az ember a tökéletes példa. El kellett menekülnie otthonról, éveken át idegen földön kellett élnie. Rettenetes árat kellett fizetnie a feleségéért, akit ő választott. Aztán nem egészen úgy sült el, ahogy szerette volna, miután 14 éven át dolgozott érte. Rettegnie kellett az életéért, a testvérétől félnie kellett. A gazdagsága javát oda kellett adni neki, csak hogy megbékítse.
Gondolj bele, annyira bonyolult volt az élete, és ő csinálta az egészet. Mennyire lehet bonyolult az élet? Ő okozta magának az egészet. Ha valaki véletlenül szembe akarná állítani Jézussal, az nagyon érdekes lenne.
Eljött Jézus Luk 2-ben. Jöttek a juhászok és imádták Őt, mert az angyalok mondták, hogy jön. 1Móz 25:26 amikor Jákob megszületett, akkor jöttek a bábaasszonyok, és nevettek a helyzeten. Jákob és az ikertestvére már itt elkezdtek durvulni. Úgy jöttek ki, hogy Jákob kapaszkodott Ézsaú sarkába, ezért nevezték csalónak. Csalni akart, ő akart előbb kijönni, csak nem sikerült neki.
Amikor megnézed Jézust Ján 6:15-ben, rá akarták tukmálni a királyságot. Erővel királlyá akarták tenni Őt. Azon a ponton a nép felemelte volna Őt, és forradalom lett volna. Amikor Jézus látta ezt, akkor elrejtette magát. Nem érdekelte, hogy Ő irányítsa a helyzetet. Azt mondta: Én az Én Atyám kezében vagyok, Ő irányítja a helyzetet, Ő ismeri az életem, Ő tudja, hogy hova megyek, Ő tudja, hogy mi történik. Nem érdekelte, hogy úgy tűnjön, hogy Ő van ott.
Amikor megnézzük Jákobot 1Móz-ben két helyen. 1Móz 25:33-34-ben megveszi a bátyjától az elsőszülöttségi jogot egy tál lencséért. Ez a legjobb üzlet, a legnagyobb átverés, ami valaha történt a világban. 1Móz 27:36-ben pedig hoz valami sültet az apjának, és megveszi az áldást is mellé. Jó szakács és jó kereskedő volt. :-) Meg tudott venni bármit. Elképesztő belegondolni, hogy Jákob mennyire a kezébe akarta venni az irányítást. Jákob akart megszületni elsőnek, de nem sikerült. Kezébe akarta venni az irányítást, de az egész élete arról szólt, hogy ő átver mindenkit és őt is mindenki átveri. Nagyon bonyolult élet.
Mát 26-ban amikor elfogják Jézust, akkor a tanítványai Mát 26:52-ben azt kérdezik: védjünk meg Téged? Jézus azt mondja: „Nem, nem! Ha akarnám, egy légiónyi angyalt kérhetnék. Gondolod, hogy az Én Atyám nincs készen most is a segítségemre sietni?” A tanítványok nem látták, de Jézus tudatában volt az Atya jelenlétének.
1Móz 28:16-ben Jákob mondja: bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam. Tudod, mit látunk? Jákob akart irányítani, ő akart az első lenni, ő akarta megcsinálni, ő akarta elvégezni a dolgokat. Az élete annyira bonyolult lett, minden tenni való: menedzselni a birkákat, hányadik feleség, hányadik gyerek, hányadik év, Ézsaú-nak mennyit adunk, mi történik velem – rengeteg dolog.
Jézus itt járt közöttünk. Melyikük végzett többet? Jézus 3 év szolgálat alatt hihetetlen, mit végzett. Nagyon-nagyon egyszerű volt. Ján 5-ben erről beszél: azért vagyok itt, hogy az Atyám akaratát tegyem. Jézus nagyon egyszerű életet élt. Rengeteget tett, szolgált, de az élete nem volt komplikált. Nem volt túlbonyolítva.
Jákob maga okozta ezt az egészet magának. Mi rontotta el az életét? Miért lett ilyen bonyolult? Jer 17:5 átkozott az ember, aki magában bízik, aki a saját karjában bízik. Zsolt 118:8-9 arról beszél, hogy nem ér semmit a főemberekben bízni, aztán nem ér semmit az emberekben bízni. Még hozzátehetnénk: nem ér semmit magunkban bízni. Ez az, ami túlbonyolítja az életem.
Tudod, mi történik? Az Úr csinál valamit, és én azt mondom: „Uram, várjál, én ezt jobban tudom. Majd én, hadd segítsek!” Nagyon udvariasak vagyunk. „Uram, vajon mit akarsz? Nincs időd, nem baj.” Előbb megkérdem, és utána nem figyelek rá. „Uram, majd én megcsinálom. Uram, majd én megoldom, majd én összerakom. Várok Rád 5 percet, de hát nem történt meg. Mit csináljak? Nekem kell dolgoznom rajta. Innentől az enyém az ügy. Uram, már egy hete itt vagyok a gyülekezetbe, nem adtál nekem feleséget, majd találok én magamnak.”
Annyira össze tudjuk bonyolítani a dolgokat. Olyan könnyen komplikálttá tudjuk tenni a dolgokat, amikor a kezünkbe vesszük. Miközben ezt csinálom, hallom az üzenetet arról, hogy Péter építeni akart egy sátrat Jézusnak a hegyen, és nevetek rajta: milyen lökött, hogy azt gondolta, neki kell a kezébe venni a dolgokat. Közben én is a magam kezébe veszem a dolgokat könnyen: majd én megcsinálom.
A törvénykezés az, amikor én akarom elvégezni a másikban azt, ami Isten dolga. Azt mondom: ezt így kell, ez a szabály. Az a gond, hogy én nem tudok életet adni e mellé. Az a gond, hogy én nem tudok tökéletesen bölcs lenni arra, hogy mikor van kapacitása. Az a gond, hogy nem tudok erőt adni e mellé, hogy járjon is benne. Ez a törvénykezés, hogy én akarom elvégezni az életében, ami nem az én dolgom.
Milyen a követelőző férj vagy feleség? Az, aki majd megjobbítja a házastársát, kiigazítja. Ez nagyon ciki lehet. Az a gyülekezet ijesztő, ahol irányítani akarják az életed minden részét. „Milyen autót vettél? Isten nekem azt mondta, hogy pirosat kellett volna.” Van ilyen, hogy mindent meg kell kérdezni a pásztortól. Ám ez egy jó hír, nem kell mindent megkérdezni a pásztortól. Neked Istennel kell járnod, személyesen. Ne arra várj, hogy személyes irányítása lesz, hanem Isten vezet bennünket.
Mát 16:18 Jézus azt mondta: Én építem az Én egyházamat, az Én gyülekezetemet. Nagyon szeretjük ezt. Nem arról szól, hogy na, majd mi rendbe rakjuk.
Jött valaki egyszer a gyülekezetbe és mondta: „Ahogy bejöttem, egyből tetszett ez a gyülekezet. Viszont van itt ez a dolog, de majd én rendbe rakom, pásztor, ne félj!” Szuper. Na, akkor beszélgessünk erről kicsit!
Ne aggódj! Merj bízni az Úrban! Ez nem azt jelenti, hogy nincs részünk. Eféz 4:16 minden tag a maga része szerint együttműködik, szolgál és hozzáad. Ez viszont nem kontrollról szól a másik élete felett. Nem csalok ebben a dologban. A vezetőknek azt mondja 1Pét 5:3-ban, hogy nem uraskodva. Azt jelenti a görög szó, hogy leigázni valakit. Ne így csináljuk a dolgot!
Ez nagyszerű, de a mi életünkben annyira fontos. Azért, mert könnyen átcsúszok abba, hogy meghallgatom az üzenetet, de a mindennapokban úgy csinálom, ahogy gondolom. „Uram, mit akarsz?” Viszont nincs időm várni a válaszára. Kinyitom a Bibliát, de ha konkrétan szól a helyzetemre, akkor lapozok. „Ez véletlen volt, nem lehet. Valami más kell nekem.”
Olyan nagyszerű, hogy az Urat követni a legegyszerűbb dolog, a legnagyszerűbb dolog. Amikor megtér az ember, elkezdi az Urat követni, akkor lehet, hogy bonyolultabbnak tűnik. „A régi utamat már ismerem. Tudom, hogy kell azt csinálni. Végül is nem annyira bonyolult.” Viszont ahogy nekiállunk az Urat követni, engedelmeskedni, elfogadni azt, amivel Ő szolgál felénk, akkor Ő kezdi kiegyenesíteni a dolgokat, kivenni azt, ami bonyolult. A különbség ilyen:
Ján 11:9-10 9Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát. 10De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság
Miről beszél? Ján 9:5-ben Jézus azt mondja Magáról: Én vagyok a világ világossága. Melyik egyszerűbb? Napfényben járni vagy vaksötétben járni? Nyilvánvaló! Követni az élet világosságát.
Igazán ennyi az üzenet, hogyha az Urat követem, az nem az életem bonyolítja. Ha múlik az idő és nem az Urat követem, az rengeteg bonyolultságot ad az életemhez.
Lincoln mondta a hazugságról: nincs olyan ember, akinek elég jó memóriája legyen ahhoz, hogy hazug legyen. Ez egy jó kép. Ha az Úr nélkül megyek, akkor annyi vargabetű, annyi kiigazítás, annyi korrekció van benne, hogy bonyolult az egész. Úgy tűnik, mintha sehova nem vezetne. Nagy átverés lenne. Viszont ez az, amit tanulunk: ha hitben járnunk, akkor egyszerűsödik a dolog. Ez jó. Szükségünk van rá.
Beszélgettem egy leendő házaspárral. Kérdeztem, hogy mennyire látjátok egymást a rózsaszín ködön át? Mesélték: két dolog volt, amit reméltem, soha nem lát meg, és aztán meglátta. Aztán a másik azt mondta: megígértem, hogy mindig a legjobb oldalamat mutatom neki és nem sikerült. Annyira megáldott a dolog, mert igazán, amikor rejtegetem magam, amikor bujkálok, amikor a szégyenemhez ragaszkodom, 2Kor 4:2 ellenére, akkor ez nagyon bonyolult az életemben. Úgysem működik!
Isten valami másra, többre hívott el. Arra, hogy egyszerűség legyen az életünkben. A teológiában az egyik, amit mondtunk Istenről, hogy Ő egyszerű. Ez fura dolog, hogy Isten egyszerű. „Hogy érted ezt? Ő teremtő, a leghatalmasabb, legdicsőségesebb. Hogy lehet Ő a legegyszerűbb?” Istenben nincs komplikáltság. Mondhatnám így: Isten világosság és nincs Benne semmi sötétség. Isten ezt hozza a mi életünkbe is. Halleluja! Ahogy keresztülvisz minket dolgokon, ne essünk kétségbe.
Az egyik legviccesebb dolog a Bibliában, hogy Isten kiválasztotta Jákóbot arra, hogy az Ő embere legyen. Ez a fickó tényleg össze tudott mindent kavarni, még ha a legjobbat kereste, akkor is balhé lett belőle. Még ha nem is csinált semmit, akkor is baj volt körülötte. Isten őt kiválasztotta. Isten őt elhívta. Mi is így vagyunk.
Ha ott éltél volna azokban a napokban, és ránéztél volna arra, ahogy Jákob élte az életét, mennyi szellemiség volt az életében? Nem vagyok biztos abban, hogy azt mondtad volna: aha, ő Isten elhívottja. Nem ezt mondtad volna róla. Vicces, hogy Isten elhívta őt.
Tudod, mi ilyen vicces még? Eféz 1:4-5 Isten engem is kiválasztott és elhívott és szeretett és terve volt velem a kezdettől fogva. Amikor elolvasom, azt mondom: komolyan? Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. „Engem elhívtál? Te már akkor tudtad, mit fogok csinálni. Énnekem elég, hogy napról napra rájövök. Te már akkor tudtad az egészet, és mégis elhívtál engem? Mégis kiválasztottál? Hogy lehet?” Ha Jákobot elhívta és komolyan gondolta, akkor valószínű, hogy velünk is. Valószínűleg nem követett el hibát velünk sem.
Megnézve Jákob élete végét. 1Móz 48:18-20 József, Jákob fia odahozza a saját fiait, hogy áldja meg Jákob. Úgy teszi őket oda, hogy akit ő szeretné, hogy jobban megáldjon, az legyen Jákob jobb keze felől, hogy ő kapja a nagyobb áldást. Jákob meg keresztben áldja meg őket. Józsefnek nem tetszik a dolog, megfogja Jákob kezét, hogy visszategye.
1Móz 48:19 Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz.
Igazából ez a gyönyörű Jákob életének a végén: felismerte, hogy nem a természeti szabály az, ami megmondja, hogy mi lesz, hanem a kegyelem. A kegyelem mondja meg, hogy mi lesz. Jákob felismerte ezt. Az élete végére eljutott erre a helyre, hogy nem bonyolította az életét, hanem csak követte az Urat. Isten ezt mondta neki, úgyhogy nem érdekelte, ki született előbb, hanem csinált valamit, ami nagyon furcsának tűnt, de ez volt Isten követése. Ez gyönyörű.
Gondolj bele: ha Isten meg tudta csinálni Jákobbal, akkor meg tudja csinálni veled? Szerinted? Meg tud-e tanítani erre, hogy az Ő kegyelem nagyobb, mint a te bukásod? Meg tud-e tanítani minket, hogy az Ő követés egyszerűbb, dicsőségesebb, csodálatosabb, mint a saját utamat járni? Ha Jákobnak meg tudta tanítani, hogy ez nem egy üzleti kapcsolat, akkor vajon nekünk is meg tudja tanítani? Igen, meg tudja tanítani. Ne álljunk meg ebben, hanem növekedjünk a kegyelmében és megismerésében, 2Pét 3:18, mert Isten erre vezet minket.
Hogyan látta ezt meg Jákob? Találkoznia kellett az Úrral. 1Móz 32-ben volt egy kis eszmecseréjük. :-) Igazából birkózó meccs volt, de Jákob esetében ez nem meglepő. Lehet, te is ilyen vagy, lehet, birkóznia kell veled Istennek. Bátorítani szeretnélek ebben, hogy merd mondani a mindennapokban, a magánéletedben, a szabadidődben, a társasági életedben, házasságodban: mit is mond az ÚR, hogy járjak Ővele?
Nagyon egyszerű ez az üzenet. Mi magunk bonyolítjuk meg a saját életünket, amikor ragaszkodunk bármihez: a saját céljainkhoz, a saját akaratunkhoz, a saját bölcsességünkhöz, a saját utunkhoz, a saját dicsőségünkhöz, a saját szégyenünkhöz, a saját bűntudatunkhoz, a saját félelmeinkhez. Ez mind-mind összegabalyítja az égész életünket. Annyira nagyszerű, amikor találkozunk az Úrral. Hol? A keresztnél. A keresztnél találkozunk Ővele és ez átvágja a dolgot. Onnantól egyszerű. Ámen.

