Balázs Kornél
Nemsokára elmegyünk. Amikor készül az ember egy olyan helyre, ahol nem tudjuk mi lesz, olyan érdekes, hogy mégis tele a fejünk gondolattal. Megyünk egy olyan helyre, amit Isten rendelt. Csináltattunk egy pecsétet – nagyon különleges; rá van írva: Biblia Szól Egyház, Sepsiszentgyörgy, és egy román telefonszám –, amit sok papírra fogunk rányomni. Mondhatná a világ, milyen kicsi dolog egy pecsét. Én viszont hiszem, hogy ez sokkal több: olyan, amit Isten használhat. Pálnak nem volt ilyen. :-) Mi azonban használjuk a világot, és megtagadjuk, hogy a világ használjon minket.
Ján 5 Jézus – szokásához híven – vitatkozott a farizeusokkal. János evangéliumának közepe tele van ilyen kemény szóharcokkal.
Ján 5:39 Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam
Itt volt egy csoport ember, aki jól ismerte a Bibliát. A Bibliával ölni is lehet, tudtad ezt? 2000 éve teszik. Sikerült fizikálisan is, és szellemileg is. Rosszul használva, ahogy tették a farizeusok is. Nem értettek meg valamit. Amit nem értettek meg, az Luk 4-ben történt. Mennyire fontos az, hogy aki írta a Bibliát, az nyissa meg. Ez nagyon fontos! Amikor Jézus elkezdte a szolgálatot Galileiában Luk 4-ben, akkor elétettek egy tekercset.
Luk 4:17 És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva
Megnyitotta a Bibliát.
Évek is eltelhetnek – bibliaiskola, használtam a Bibliát –, de mennyire fontos, hogy megengedem-e annak a személynek, hogy Ő nyissa meg nekem a Bibliát, aki megírta.
Menjünk ki a világba! Nagyon különleges korban élünk. Látnunk kell ezt, különben bekap. Nagyon érdekes ez a posztmodern kor. A világ önmaga meg akarja határozni az igazságot. Isten nélkül. Ez egy régi hagyomány. A Biblia első lapjain, 1Mózes 4-ben olvassuk, hogy Káin kivonult Isten jelenlétéből. Hátat fordított Istennek, szó szerint, kizárta Istent az életéből. Annyiféle hatás, annyi ’-izmus’ érte már a világot a történelemben, de a mostani a legkülönlegesebb, amikor nem akarnak az emberek tudomást venni Istenről.
Ez hatással van a kereszténységre is. Valójában a cél az, hogy hatással legyen a kereszténységre. A cél az, hogy hatással legyen az életemre. Ennek az eredménye, Sátánnak egyetlen egy célja van, Krisztus nélküli kereszténység. Krisztus nélküli keresztény élet. Megváltó nélküli személytelen élet. Ezt látom Magyarországon, láttam Erdélyben. Van egy szolgálatunk, van egy részünk, és rajtunk keresztül Isten meg akarja nyitni a Bibliát egy különleges módon. Olyan módon, ahogy mi is megkaptuk ezt. Ahogy megkaptuk, úgy kell továbbadnunk.
Volt egy film. Foglalkoztak nehéz természetű emberekkel egy intézetben, és végül már csak egyetlenegy ember maradt ott. Egy prostituált. Aztán ő is el akart menni. A gondozó utána ment és kérdezte: miért mész el? „Mert ez nem működik.” Az ápoló azt mondta: de működik; itt áll előtted az, akinél működött. Visszament a nő.
Nem másra mutogatunk, hogy működik, hanem első kézből tudom, hogy működik. 2000 éve működik. „Működik, mert mondom!” Nem veszi el tőlünk senki ezt a bizonyságot. Erre van szüksége az embereknek. Ma, különlegesen. A törvény által össze vannak csapkodva az emberek. Nehezen fogadnak el, de éhezik a kegyelmet.
Miért ez a nevünk, hogy Nagyobb Kegyelem (Greater Grace)? Van egy jogosítványunk, küldetésünk, egy parancs: azt, amit kaptunk, odaadjuk. Ezt fogjuk tenni. Reméljük, sokszor kell majd a pecsétünket betintázni; sok magyarul beszélő ember jön és hallja az Igét. Hisszük, hogy Isten eleve kirendelt és elkészített jócselekedetében fogunk járni.
Várunk titeket. 7000 km helyett csak 700 km-re megyünk. Ha nem tudsz angolul, az többé már nem ok. Sőt, ha igazából akarsz hallani jó magyar beszédet, akkor gyere ki. Majd kijavítanak.
P. Kende
Nézzünk meg együtt egy verset. Meg is mondott melyiket, mert 1Kor 14:40 Isten nem a zűrzavar Istene. :-)
Ma reggel Isten nagyon megáldott minket egy különleges üzenettel, ami igazán az életünk céljáról: az imádatról szólt. Isten valóban szólt hozzánk gazdagon. 1Tim 3:16 nagy a kegyesség rejtélye. Erről a kegyesség szóról beszéltünk, ami nem egészen ezt jelenti. Nagyon bátorító volt arra gondolni, hogy Krisztus az, akiben megtaláljuk a választ. Isten felfrissítette a szívünket ebben.
Ma este folytatjuk ebben.
2Tim 3:5 Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét.
A kegyesség látszata. A Bibliában ez nagyon erőteljes kifejezés. Az egyik nagy hiba, amit elkövethetünk, hogy belekapaszkodunk a látszatba, de nem annak erejébe. Megtaláljuk, hogy nézzen ki jól, de nem látjuk a valóságát. Megfelelő maszkot húzunk fel, de a mögött ugyanazok vagyunk még mindig, semmi nem változott. A keresztények számára ez óriási veszély.
Öt szó van az istenfélelemre vagy imádatra a görögben, ahogy ma reggel is beszéltünk erről. Azonban ezek közül csak egy, amit az Újszövetség gyakran használ. Ez a szó valójában magában foglalja az egész emberei életet: euszebeia. Azt jelenti: helyesen imádni, igazan és jól. Imádni Istent a helyes módon. Ebben az imádatban benne van az egész életünk.
A felajánlás – amit adunk – az imádat része. Az énekek előtte; hallgatni az éneket; felkavarodtunk és válaszoltunk a szívünkbe az igazságra és a szépségére, és azt mondjuk, hogy ez csodálatos, ámen – ez is imádat. Visszaadom a kölcsönkért pénzt a testvéremnek, ez is az imádat része. Kedves vagyok a feleségemmel, vagy befektetek a gyermekem életébe, vagy megbocsátok – ez mind az imádat része. Euszebeia. Helyesen imádni Őt.
Vannak más szavak is a görögben, amik ezt jelentik. Valamelyik a félelemhez kapcsolódik, vagy külsődleges cselekedeteket fejez ki – ceremónia, helyes dolgot tenni. Viszont az a szó – euszebaia – egyik sem ezek közül. Nem lehet meghamisítani és azt mondani, hogy Isten igazán erről beszél. A többit lehet.
Van egy szó, ami azt fejezi, ki, hogy óvatosan bánunk valamivel. Például: ahogy egy pap a szent hajlékban Isten különböző eszközeivel – szent kenyér, gyertyatartó, mosdómedence – a megfelelő módon bánik. Ez fontos volt, de ez csak egy árnyék. Mi az igazi valósággal foglalkozunk, Krisztussal. Ott csak a megfelelő mozdulatokat tenni, helyes szavakat mondani, megfelelő helyekre járni, megfelelő mennyiséget fizetni – ez nem működik. Isten azt mondja nekünk: ne legyetek ilyenek, hogy csak a forma van meg, de a tartalom hiányzik.
Sátán azt akarja, hogy az embereknek legyen tudásuk, de ne legyen meg az élet. A tudás fáját akarja az élet fája helyett. Ez az ő munkája. Mert ha ott maradunk a tudás fájánál, akkor lehet, nagyon őszinte vagyok és komolyan veszem a dolgot. A megfelelő dolgot teszem, de nincs meg a hatalmam, hogy megbocsássak, vagy a kezdeményezésre nincs meg az erőm, vagy arra, hogy szeressem a testvérem, aki nagyon más, mint én. Szerethetem a testvérem, aki olyan, mint én, de aki más, azt nem tudom szeretni. Nincs erő, hatalom az életemben. Megfelelően mozgok, megfelelően cselekszem, helyes szókincsem van, de nincs ott a hatalom, nincs az erő, a valóság.
D. L. Moody mondta: sokkal jobb élni a szent életet, mint csak beszélni róla. A világítótoronyban nem csengetnek, vagy nem sütögetnek ágyúkat, hanem egyszerűen csak világítanak. Ez elég. Lehetek az életemben ilyen módon csapdában. Lehet, arról szól a kereszténységem, hogy mindent helyesen teszek, de a kereszt nélkül. Ez egy nagy csapda.
Amikor Pál elment a korinthusbeliekhez, azt mondta:
1Kor 2:2 Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.
Kinek mondta ezt? A lázadó korinthusbelieknek. A testi korinthusiaknak. Mit mond nekik Pál? „Puhán bánsz velük, add meg nekik az igazságot. Ütni kell őket a Bibliával, öld meg őket a Bibliával – ahogy Kornél mondta –, mert megérdemlik.” Pál azonban eldöntötte, hogy senkit sem ismer köztük test szerint, csak Jézust; és Őt is csak úgy, mint megfeszítettet.
A kereszténységem lehet a kegyesség látszata, hatalom nélkül. Az a látszat, hogy helyesen imádom Őt, de nem igazi. Ezért mondta Pál a korinthusbelieknek: a kereszt. A kereszt nem olyasvalami, amiről tudnunk kell csupán, amiben hinnünk kell csupán, hanem valami, amit fel kell vennünk.
„Én tudhatok a keresztről, olvastam P. Stevens 463 könyvecskéjét. Minden definíciót ismerek a keresztről.” Mégis valami hiányzik. Nincs ott az erő, mert annyira mások vagyunk. Még mindig önmagam vagyok, a másik is önmaga – azt gondolom –, és ezután nem lehet közünk egymáshoz.
Lehet, ismerem a keresztet, lehet, hiszek benne, de el kell kezdenem alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy felveszem a keresztem. Nem rólam szól és nem is róla, hanem Krisztusról. Tehát ő a testvérem és szeretetem őt, dicsőség Istennek érte. Imádkozok érte, kezdeményezek. Kis komfortzónámon túllépek. Nem tudom én önmagamat megjavítani. Ádám sebe gyógyíthatatlan. Az egyetlen megoldás a kereszt. Képesnek kell lennem azt mondani: „Uram, én nem akarom élni ezt az életet, mert nem tudom. Kérlek, tölts meg engem a Tiéddel!” Aztán már egész más a történet.
Az első hazugság: a kegyesség az egy látszat, és nem erő. Mi viszont azt mondjuk: a kereszt ereje az életünkben másfajta hívőkké tesz minket. Olyanná, aki tud kezdeményezni, aki le tudja tenni az életét. Olyanná, aki tudja mondani: megyek még egy mérföldet és ez nem gond. Nem az, hogy megyek még egyet és utána jajgatok. Hanem megyek még egyet és azt mondom: dicsőség az Úrnak – Ő adott nekem erőt. Köszönöm Uram! Ez csodálatos.
A második hazugság. 1Tim 6 vannak emberek, akik odajönnek a hithez és lehetőséget látnak. Ez igaz. Van ott egy lehetőség Krisztusban mindannyiunknak, kérdés nem fér hozzá. A legcsodálatosabb lehetőség. Vannak emberek azonban, akik:
1Tim 6:5 Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai a kik az istenfélelmet (euszebeia) nyerekedésnek tekintik.
Ezt azt jelenti, hogy hasznot húzzanak belőle. Idejönnek, és azt mondják: tudok itt jó üzletet kötni. Nagyszerű üzleti vállalkozásom lehetne itt, nagyszerű hálózatot lehet itt építeni. Ezért fogok idejönni. Vagy idejövök, és majd találok valakit, aki kegyes lélek, táplál engem életem végéig. Lehet, így jövök. Valaki idejön, és azt gondolja: ha helyesen viselkedem, ha megfelelően előadom magam, ha felveszem a kegyesség látszatát, mint ahogy ők is, akkor ebből hasznom lesz. Jó üzlet.
Lehet, így gondolkodik valaki. Pál azt mondja: óvatosak legyetek, megtörténhet ez. A legtöbben nem ezért vagyunk itt, de megtörténhet. Lehet, megfordulhat a szívemben. A megfelelő módon teszek, eljövök a gyülekezetbe, megfelelő egyensúlyban vagyok, de rájövök, hogy valaki tud nekem segíteni a weboldalamban és aztán megkérem. Aztán megkérek valakit, hogy fordítson nekem angolra valamit. Valaki más csinálhatna nekem egy új öltönyt. A mérleg megbomolhat. Ezek után csak azt teszem a gyülekezetben, hogy az istentisztelet után nem azt keresem, hogy valakit bátorítsak hitben, hanem a kis üzlettársaimat keresem. Elveszik a közösség, a valóság. Megtörténhet. Ne hagyjuk, hogy megtörténjen.
1Tim 6:6 De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel.
Ez gyönyörű. Pál azt mondja: „Igen, ez a legnagyobb lehetőség az életedben. Ha idejössz, akkor minden megváltozhat; csodálatos emberré válhatsz. A kereszt erejében járhatsz.” Ám ha bejössz és azt mondod: ez az egész dolog majd az én szekerem tolja, akkor az nem működik. Viszont ha azt mondod: „Nem érdekel a saját utam, Istennel szeretnék járni, akkor ez a legnagyobb nyereség. Elégedett vagyok, az Úr az én részem. Elégedett vagyok.” Nem csak elégedett vagyok – ami a régi korok egyik legnagyobb értéke volt –, de ezen túlmenően, helyesen imádni elégedettséggel, ez a kettő együtt csodálatos gazdagság. Nagy erő ez az életünkben.
Vannak emberek, amikor ezt a szót használjuk, hogy kegyesség, akkor azt mondják: ez valami fura, száraz, szürke dolog. Ez minden, csak nem ez.
Pascal, aki elég jó tudós volt és nagyszerű keresztény is, azt mondta: ne képzeljük azt, hogy a jó keresztény élete a melankólia vagy az unalom, mert most csak azért tesz félre örömöket, hogy a többit végtelenül jobban élvezhesse. Ez az Isten szerint valóság megelégedettséggel. Valóban félreteszek valamit az életemben, de az életem ettől nem lesz száraz vagy unalmas. Éppen fordítva.
Ezek után más dolgoknak lesz helye az életemben. Azt mondom: Krisztus, és nagy örömöm van. Azt mondom: ámen és dicsőség az Úrnak! Azt mondom: testvérem, mit tudtam én azelőtt erről. Semmit nem tudtam erről, de ma csodálatos, drága valóság. Nem csak megpróbálom létrehozni, hanem magamhoz ragadtam Krisztust, és azt mondtam: Uram, Te legyél az egész életem, szeretnék Veled járni.
A másik hazugság tehát, hogy helyesen módon imádni, az majd az én szekerem tolja, az én utamat készíti elő. Azt mondom: nem kell az én utam, és akkor fogom Krisztust helyesen imádni. Lehet, elvesztek valamit, de ez olyan mintha 5 kiló súlyfelesleget vesztenék. Köszönöm, Uram. Ez nagyon jó. Vannak dolgok, amiket elveszítek az életemben, dicsőség az Úrnak! Köszönöm. A káromkodásaimat elhagytam. A fura filmek, minden kinn van.
Érzékennyé válok egy másfajta örömre és az életem felkavarodik. A dalok, amiket hallok, szeretném újra hallgatni. A szívem felkavarodik. Elolvasok egy „hosszú” Bibliaverset: Jézus sírt, és a szívem komolyan felkavarodik. Tényleg. Nem csak egy játék, nem csak látszat, hanem valódi az életünkben.
2Pét 1-ben is látunk egy hazugságot: helyesen imádni Istent, ez jól hangzik, valaki másnak. Nekem viszont problémáim vannak. Nincs bennem meg az, ami ehhez kell. Isten nem adta meg. Tényleg?
2Pét 1:3a Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való.
Isten megadott nekünk mindent? Néha szívesen gondolnánk így. Megnézzük, mennyit lehet nyerni a lottón. Mondanánk, hogy Jézus nevében ezt akarom, de visszakozunk, nem teszünk ilyet, mert ez szerencsejáték. Szívesen gondolkodnánk így: minden az enyém.
Isten azt mondja: mindent megadtam, amire szükséged van. Lehetne minden, amit akarok? Isten azt mondja: „Az nem lenne jó neked. Minden, amit akarsz, megölne. Nem szeretnélek, ha mind megadnám neked. Nem így működik. Viszont megadom, amire szükséged van, mindent, ami az életre és a kegyességre (euszebeia: helyesen imádni) való. Mindent megadok.”Hogyan?
2Pét 1:3b Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott.
Ismerem Krisztust. Ily módon Krisztusban mindent megadott erre. El tudom érni, valósággá válik. Nincs messze tőlem. Isten megadott mindent, amire szükségem van. Krisztust adta nekem, hogy mondhassam: így szeretnék járni.
Néha mi hívők kétségbe esünk, mert azt kérdezzük: Istenem, miért nem azt mondtad, légy olyan jó, ahogyan csak tudsz? Hanem Ő azt mondta: legyetek tökéletesek, ahogy Én vagyok. Azt kérdezzük: miért nem mondtad, hogy próbáld, ahogy csak bírod?
Gondolkozz ezen. Amikor a fiam másol egy szöveget, mit akarok? A helyes szöveget másolja, vagy a rossz szöveget? Amikor másol, elkövet majd hibákat? Valószínűleg igen. A kérdésem ez: mivel követ el hibákat, helyes dolog-e eleve hibás szöveget adni neki? A legjobb szöveget adom neki, és elköveti a hibáit, amiket ki lehet javítani. Isten is így van velünk: imádj helyesen, járj Krisztussal, vedd fel a keresztet.
Hibázni fogok! Isten tudta ezt. „Ezért mondta el 1Ján 1:7,9-et. Ne hazudj, hogy nincs benned bűn! Csak ismerd el, javítsd ki és menj tovább! Tökéletes példa van előtted: Krisztus. Járj a szellemben!” Azt mondom: az annyira magasan van. Isten azt mondja: jobb lett volna, ha selejtet adok? Nem! Szükségünk van Krisztusra. Eljött. Megmutatta nekünk. „Járj Vele!”
Azt mondja: ez egy erőteljes, dicsőséges, örömteli, csodálatos élet. Volt közössége, tudott kezdeményezni, szolgált olyan embereket is, akik nagyon mások voltak, mint ő. A samaraiai asszony mennyire különbözik egy zsidó rabbitól, aki Isten testben? Ám Jézus átnyúlt a különbség felett. Mert Ő erőben imádott és nem látszatban. Letette az életét. Nem a saját érdekeit nézte. Tudta, hogy Isten megadott neki mindent ehhez, ami kell. Ugyanígy vagyunk mi is. Isten megadta nekünk, nincs messze tőlünk. Könnyű! Csak vegyük fel a keresztet, alkalmazzuk, ahogy szellemben járunk. Ámen.
Magyar
English
