Balázs Kornél
Van-e a szívedben bizonyság?
Hívők vagyunk, sokan évek óta. Ez egy jó kérdés, hogy úgy élünk-e, hogy van egy bizonyság a szívünkben? Ha megkérdeznéd magadtól, hogy: „Kicsoda Isten? Mennyire vagyok biztos Benne?”, én azt gondolom, hogy sokunknak van bizonyossága. Ha nincs, akkor viszont a gyülekezetben jó helyen vagy. Az az a hely, ahol erősödik. Valójában ezért vagyunk ott.
Ha valaki akar valamit megtudni valakitől, például az édesanyjától, akkor nem megy át a szomszédba, vagy nem mástól kérdezi meg, hanem odamegyünk, ahol első kézből megtudhatjuk. Így van Istennel is. Szükségünk van Isten akaratára, mert felismertük ezt a szükséget az életünkben.
Sokat beszéltem az elmúlt héten a szükségekről. Én nagyon hálás vagyok azért, hogy Isten tett belénk szükséget. A világ ki akarja ezt irtani. Le akarja cserélni vágyakra. Nem akarja Sátán, hogy az ember felismerje a valós szükségét és odamenjen Isten elé. Nyílván van egy korlátunk. Van egy kedvenc versem Ján-ban – van egy ilyen pólónk is –, az Ige testté lett és lakozék közöttünk (Ján 1:14). Az Ige – gr. logosz – eljött közénk. A logosz az egy különleges szó. Logosz közel van ahhoz, hogy valakivel kapcsolatot teremteni. Szeretnék kapcsolatot, szeretnék találkozni valakivel, és megmondani neki valamit.
Vannak korlátaink. Felismerjük a szükséget. Azt mondja Jézus Mát 11:28: Jöjjetek én hozzám mindnyájan. Van egy hívás. Van egy találkozási pont. Az én szükségeimmel odamegyek hozzá és egy bizonyságot akar adni az Ő életéből. Mint az előbb említettem: megértettük. Megértettük, hogy teremtmények vagyunk, és rájöttünk, hogy van egy Isten. Nem korlátozzuk ezt, hanem meg akarunk Vele ismerkedni. Ez a találkozási pont a bizonyosságunk. Tudom, hogy Ő él; tudom, hogy Ő kicsoda. Ebben akarok erősödni.
Az evangéliumokban Jézus ezt mondja sokszor: Bizony, bizony mondom néktek … Én elmondom az igazságot! Tudod, mit akart mondani? Meg akart győzni. Szükségünk van meggyőzésre. Amikor minket meggyőznek, akkor lesz meggyőződésünk, és ez a meggyőződés bizonyosság az életünkben.
Isten bevezet minket a pusztába Márk 6-ban. Azért, hogy felismerjük a korlátainkat. Meg akarja mutatni, hogy Ő nagyobb az erőtlenségünknél és azt akarja, hogy ezen a szinten felejtsük el magunkat, és bátran támaszkodjunk Őrá.
Ennek a bizonyosságnak vannak tulajdonságai:
1) Kizárólagos. Mi keresztények nagyon idegesítőek tudunk lenni. Ez ma a világnak nem tetszik, mert nem fogadunk el más igazságot Istenen kívül. Nem fogadunk el más istent.
2) Folyamatos. Ez a megszentelődésünk. Elindulunk egy pontból – megtérünk; rájövünk, hogy Jézus Krisztus a válasz az életünkre; rájövünk, hogy a történelemben Ő ott volt; rájövünk arra, hogy a Bibliában meg lehet bízni – és megy folyamatosan. Nem múlt idő. Nem 10 évvel ezelőtt volt egy nagy sztorim. Ma van egy sztorim!
3) Egységes. Nem töredezett. Nem arról van szó, hogy majd vasárnap megélem a bizonyságom, hétköznap meg egy másik bizonyságban élek. Nem! Ma reggeltől estig elhiszem ezt. Méltó arra, hogy minden percében alapja legyen az életemnek.
4) Mindig Isten dicsőíti. Soha nem magadat. Ha úgy érzed, hogy elkezdesz magaddal foglalkozni, akkor menj vissza az alaphoz. Érdemes!
5) A Biblia a forrása. „És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk.” (Ján 1:14) Jézus Krisztus azt mondta: Szenteld meg őket a Te Igéddel, a Te Igéd igazság. Ennek a forrása a Biblia.
Ennek a bizonyosságnak van egy felelőssége. Nem szeretjük ezt a szót, ezért másképpen: ennek a bizonyosságnak a szívünk mélyén van egy célja. Túlmegy rajtunk. Isten így akarta, és látjuk, hogy az elmúlt kétezer évben embereknek – Ján 4-ben az a nő – lett egy bizonyossága. Bekattant neki minden és túlment rajta. Ez nagyon személyes.
A gyülekezetben ez különlegessé válik. Amikor közösségben vagyunk, ez összeadódik. Nagyon izgalmas és nem bírunk magunkkal, mert ugyanaz a forrása. Amikor ketten, hárman összejönnek az Ő nevében, akkor Ő ott van. Róla beszélünk, nemcsak magunknak, hanem másoknak is.
Azt vettem észre evangelizáláskor, hogy egyetlenegy dologra van szüksége az embereknek: egy meggyőződéses emberre, aki nagyon biztos a dolgában, és ezt szeretetben kommunikálja. Az emberek éheznek erre. Imádunk evangelizálni. Próbáld ki! Akkor fedezed fel, hogy milyen kincsed van. Amikor beszélünk valakivel az utcán, akkor fedezem fel egy különleges formában, hogy nagyobb, aki bennem van, mint aki a világban van. Csak csodálkozom, hogy vannak meggyőződéseim, és ezt csak kiengedem. Hihetetlen, hogy milyen munkát végez! Az emberek elkezdenek hallgatni.
Egyszer megkérdezték: tényleg ennyire biztos vagy benne? Akkor magamban megkérdeztem: tényleg ennyire biztos vagyok benne? Egyszerűen azt mondtam: tényleg biztos vagyok benne! Ez a legnagyobb kincs, hogy valamiben biztosak vagyunk. Hiszen ez volt a problémánk, ettől rettegtünk, ettől voltunk betegek. Ma már nem kell félnünk, mert meg vagyunk győzve az igazságban. Ezt nem lehet megállítani! Nem is fogjuk megállítani.
P. Kende
Van egy sorozatunk – még nem ért véget – Eféz 6-ból a hívő fegyverzetéről. Néhány hete kezdtük, vissza-visszatérünk hozzá. Azt látjuk, hogy Isten valóban tanít minket. Amint ma este gondolkodunk arról, hogy mit akar Isten adni nekünk, hiszem, hogy ez a témánk.
Reggel hihetetlen alkalmunk volt (2010.08.29. DE)!
Ez az egyik vicces szó, amit használunk az üzenetekre. „Milyen volt az üzenet?” „Hihetetlen.” :-) Van egy kis ellentmondás ebben. „Milyen volt az Istentisztelet?” „Kegyetlen!” :-) Bocsánat. Nem használjuk ezeket a szavakat!
Eféz 6:10-12 10Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. 11Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. 12Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
Ez az egyik dolog, amiről tudunk, és a világ nem sokat tud. Felismerjük, hogy van egy háborúság. Egy háború, ami a hit ellen megy, ami Jézus ellen megy. Ha nem ismerem fel hívőként, hogy háborúság zajlik, akkor vádaskodni fogok: „Miért csináltad ezt? Miért nem csináltad azt? Miért így csinálod ezt?” Vádaskodni fogok, mert nem látom, hogy nem test és vér ellen van a harcom, nem a másik emberrel van a harcom – lehet, hogy vele van a bajom, de nem ővele van a harcom –, hanem az ellenséggel, a lelkünk ellenségével, a Sátánnal, az ő világával, az ő gondolkodásával, az ő ambícióival. Ő dolgozik ezen.
Ez érdekes, mert a hívő, aki ezt nem ismeri fel, az nem érti, hogy miért nem tudja megoldani a dolgokat. Valaki mondhatja a feleségéről: „Már mióta próbálok belőle normális hívőt faragni? Mióta próbálok bánni ezzel? Mióta próbálom elintézni ezt?” Ez nem működik.
Ha valami baj van köztem és a feleségem közt, az nem a feleségemről szól. Nem ellene szól, hanem ellenünk szól, minket támad meg, a házasságunkat. Én hívőként mondhatom azt: nekem bajom van ezzel a hívővel, de igazából nem, mert azt mondja ez a rész, hogy nem test és vér ellen van harcunk, hanem szellemi hatalmasságok ellen! Ezt fontos felismernünk.
Sok dolog, ami történik az életünkben, az azért zajlik, mert hívők vagyunk és Sátán szeretne ellenállni nekünk. Szeretne mindent összerakni, hogy megállítson minket a szellemi növekedésünkben és az előrehaladásunkban.
Aztán azok a hívők, akik tudnak a háborúságról – hallunk róla a gyülekezetben, hogy van egy háború, van egy harc a hited ellen, van egy harc a szellemi növekedésed ellen, van egy harc arra, hogy mellékvágányra tereljen –, mit csinálunk?
- Sok hívő semmit. Hallja. „Érdekes üzenet. Jó, rendben!” Nem számít igazán. Nem tesz a dologban.
- Beszélek róla. „Milyen érdekes üzenet volt!” Ám az, hogy beszélek róla, nem jelenti, hogy alkalmazom. Vagy például lehet énekelni róla. Viszont nem ez a cél!
- Vannak hívők, akik félnek. Hallanak a háborúságról, hallanak a szellemi háborúságról és félnek. „Ó, ez ijesztő nekem! Ne beszélj erről nekem! Ne mondd nekem ezt, ez túl nagy falat! Inkább hagyjuk ezt! Pásztor, ne beszéljünk erről!”
Isten viszont azért mondja ezt nekünk, hogy felvegyük a fegyverzetet. Ha nem veszem fel a fegyverzetet, akkor mi értelme volt az egésznek? Akkor minek hallottam róla, hogy van egy háború ellenem? Mit mond Eféz 6:13? Annak okáért … énekeljünk egyet? Annak okáért … aludj rá egyet? Annak okáért … csacsogj egyet a barátnőddel róla? Nem!
Eféz 6:13 Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
Erre vagyunk elhívva, hogy felvegyük Istennek a fegyverzetét. Azt mondja: „Azért beszélek neked erről a háborúról, azért beszélek neked erről, hogy van Jézus ellen egy szellem ebben a világban. Nem azért, hogy félj; nem azért, hogy rettegj; nem azért, hogy démont keress minden farzsebben; hanem azért, hogy felvedd a fegyverzetedet.”
Eddig arról beszéltünk, hogy:
1) Isten adott nekünk igazságot. Pál azt a képet használta rá, hogy kaptunk egy övet. Mint a római katona öve. Az egész katonát az öv tartja össze. Kihúzod az övet, akkor szétesik :-), nagyjából. Ez az igazság olyasvalami, ami összeköti az egész életünket, amivel össze tudjuk húzni az egészet, és amire rá tudunk akasztani mindent, ami fontos nekünk. Mindannyiunknak. Az emberek keresik a válaszokat. Hol a válasz? Mi a válasz? Ma délelőtt az Istentisztelet után – amikor testvérünkre gondoltunk, aki hazament az Úrhoz – erre gondoltunk, hogy milyen válaszunk van. Csodálatos az, hogy van válaszunk a halálra; van válaszunk az életre! Mi az élet? Mi az élet értelme? Mi a szeretet? … Ez lenyűgöző, mert kaptunk egy igazságot és ráaggathatunk mindent.
2) „felöltözvén az igazságnak mellvasába” Védi a szívünket, ami a római katonát védte. Ez velünk is így van. Isten igazzá tett minket. Nemcsak nekünk adta az igazságot, hanem azt mondja a hívőnek: a legmagasabb bíróság, a legfelsőbb bíróság, „az Én bíróságom” igaznak talált téged Jézus Krisztus áldozata miatt. Tényleg, és ez védi a szívünket! 1Ján 3:19 ez szívünknek bizodalmat ad Őelőtte. Ez gyönyörű az életünkben, hogy Isten megvédett bennünket. Betakart bennünket. Azt mondja nekünk: Én neked adtam az Én igazságomat és ez megvédi az életedet. Ez fontos nekünk! Mindig jön a támadás, mindig jön egy hazugság és akkor szükségem van az igazságra. Mindig van egy vád és akkor szükségem van arra, hogy tudjam, hogy igaz vagyok Isten előtt.
3) Erről szeretnék ma beszélni.
Isten adott nekünk biztos állást, biztos talajt.
Eféz 6:15 És felsarúzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével;
Ez egy saruról szól. A római katona saruja egyszerű dolog volt, de ugyanakkor nagyon fontos. A római katona sokat menetelt, kellett neki valami a lábára, ami védte őt. Aztán a csatában állnia kellett. Mindannyian ismerjük a történelemből azokat a formációkat, amiket felvettek. Amikor a pajzsaikat összecsatolták, a barbárok csak jöttek és jöttek, és nem tudtak semmit sem csinálni. Ennek a fontos része nem csak a pajzs, hanem az, hogy kellett tudniuk állni. Azon a sarun gyakorlatilag, mintha stoplik lettek volna. Kiszegecselték az talpát azért, hogy a római katona állni tudjon.
Ez a két dolog kellett nekik: tudjanak menetelni, és tudjanak megállni. Erről szól nekünk ez a vers hívőknek. Ez tartja a hívő életünket. Isten nem futócipőket adott nekünk, hanem olyat, amiben meg lehet állni. „Neked adtam ezt, hogy tudjál állni a helyeden. Ne ingasson meg semmi!” Minden további nélkül. „a békesség evangéliumának” sarujával: Isten ezt adta nekünk. A békesség evangéliuma. Miért? Mert Isten békességet kötött velünk. Ez fontos.
Róma 5:10 Ez az evangélium. Nem? Mit mond az evangélium? Jézus Krisztus evangéliuma. Azt mondja nekünk:
Róma 5:8-10 8Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. 9Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa. 10Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.
Ez az evangélium, onnan, ahol mi most állunk. Ha nem ismered Jézus Krisztust, akkor ez az evangélium neked: te még nem ismered Őt, de Ő már meghalt érted. Ő már megfizetett érted. Ő már elvégzett mindent érted, azért, hogy megismerhesd Őt.
Nekünk, akik ismerjük Őt, ez az evangélium: mi visszanézünk, és azt mondjuk: ha akkor Isten szeretett minket, akkor most mennyivel inkább megtart bennünket. Ha akkor megmentett, akkor most, amikor az övéi vagyunk, mennyivel inkább biztonságban vagyunk Őbenne.
Isten azt tanácsolja nekünk, hogy ezt húzzuk fel a lábunkra. Ebben álljunk meg. Ebben álljunk. Miért jelentős ez? Mert az ellenség szeretné diktálni nekünk, hogy hogyan menjenek a dolgok. Szeretné azt mondani: „Majd én megmondom neked, hogyan ugrálj! Gyerünk! Csináld ezt! Gyerünk! Csináld azt!” Isten e helyett azt tanácsolja, vegyük föl. Öltözzünk fel a békességbe. Minden nap. Ne engedjük meg, hogy az ellenségé legyen a kezdeményezés. Ne csak válaszoljunk arra, amit valaki más csinál, ne csak reagáljunk, hanem e helyett mondjuk inkább így: engedelmeskedem Krisztusnak, aztán mindenki más reagáljon arra, amit én csinálok. Ez nagyon fontos hívőként. Kell tudnunk állni.
Az egyik dolog, amitől szenved a ma embere, az a határozatlanság. Nem tudja eldönteni a dolgot. Nem tud döntést hozni két dolog között. Jak 1:8-ban az Úr azt tanácsolja nekünk, ne gondolkodjunk kétfelé, hanem legyen egy hely, tudjuk hol állunk. Szükségünk van erre. Ha nem tudom, hogy hol állok, akkor bajban vagyok.
Ha elolvasod az újságokat, megnézed a médiát, akkor azt vonhatod le belőle, hogy a gyülekezet dolga, hogy harcoljon a szegénység ellen. Az egyház dolga, hogy valami karitatív munkát végezzen. Az egyház dolga, hogy tegyen valamit a hajléktalanság ellen. Tényleg ez az egyház dolga? Ezek olyan dolgok, amiket teszünk, amik fontosak nekünk, de nem ez az, ahol állunk. Nem ez az, ahol állunk. Ez olyan, hogyha tudjuk, megtesszük, de nem ez az, ahol állunk. Ez fontos! Ha nem tudom, hogy hol vagyok, hogy állhatnék meg benne? Van egy összezavarodottság erről. Akkor persze, hogy határozatlan vagyok, ha nem tudom azt mondani, hogy ez, és ez, és ez a fontos.
Miben állunk hívőkként, gyülekezetként?
1) Krisztusban. Eféz 1:3 Krisztusban állunk. Ez az elsődleges, hogy Őbenne vagyok. (Amit Kornél mondott, annyira jó volt, és Isten így összekapcsolja a kettőt.) Biztos? Biztos? Őszinte vagyok. Biztos vagyok benne? Igen! Mit jelent ez? Azt, hogy én állok, és Krisztusban vagyok. Igen, én az Övé vagyok. Igen, én Hozzá tartozom és megvallom a hitemet. Krisztusban állok.
2) A Bibliában. A Bibliában állunk gyülekezetként, és személyesen is. Bízom benne. Bátorítalak, állj a Bibliádban! Merd azt mondani: igen, ez a könyv mára szól! Merd kinyitni a bibliádat a metrón. Merd azt mondani: ez fontos nekem! Nem csak azért, hogy mutogassuk, hanem azért, mert tényleg így van. A Biblia tényleg igaz. Ez az, ami szól hozzám. Kell nekem, Kol 3:16 hogy személyesen, gazdagon legyen a szívemben és a gyülekezetben, hogy gazdagon legyen a közösségünkben.
3) Az Evangéliumban. Magyarországon, világszerte, szomszédságunkban Róma 1:16-17 nem szégyellem a Krisztus evangéliumát. „Én ebben állok. Nincs kérdés!” Ez az egy dolog, ami békességet hoz közém és Isten közé. Ha ez békét hoz közém és Isten közé, akkor ez békét hozhat közéd és közém is. Nem a tolerancia a válasz, hanem az evangélium. Az hoz békességet Isten és közém, aztán közém és közéd. Csak így működik.
4) Családok. Ez fontos. Hiszünk a családokban. Ez jelentős. Manapság ez nem jelentős. „Költözz össze! Éljetek együtt! Ha tényleg szeretitek egymást, nem számít. Persze.” Mi azt mondjuk: nem. Nem! Családok. Fontos. Házasság és gyerek, és az egész, ahogy Isten adja, fontos nekünk. Nem kis dolog. Kiállunk benne. Azt mondjuk: a családok értékesek. Így működik a társadalom. 1Kor 7:14 a hívők benne vannak a családjukban, és hatásuk van.
5) Oktatás. Szeretjük ezeket a verseket és hisszük ezt. Zsolt 145:4 az egyik nemzedék a másiknak hirdeti a Te csodálatos cselekedeteidet. A szívünkön van, hogy továbbadjuk a következő nemzedéknek; beszéljünk Istenről, arról a kapcsolatról, amit megtaláltunk. Továbbadjuk ezt. Ezért van a GGIS iskolánk, a Bibliaiskolánk, és a Khárisz, a magyar keresztény iskolánk. Ez fontos, erről sokat fogunk beszélni mostanság. Khárisz, hajlandóak vagyunk-e tenni is érte? A lényeg, hogy olyasvalamiben állunk, és azt mondjuk: úgy hisszük, hogy a Bibliának ott a helye az oktatásban.
Mondhatnék még sokat, amiben állunk.
Sátán szeretne megzavarni téged. Apcsel 4 van itt egy nehéz helyzet. Isten nagy csodákat tett a gyülekezeten keresztül. Ott vannak Jeruzsálemben. Az minden más, csak nem a béke városa a számukra, mert üldözik őket. Aztán azt olvassuk itt, hogy megfenyegetik őket, elbocsájtják őket. Azt mondják, hogy ne beszéljetek erről. Aztán elküldik őket. Aztán vannak verések, bizonyára vannak elvesztett állások – habár erről nem olvasunk –; aztán voltak, akik meghaltak a hitük miatt. Ahogy olvassuk itt:
Apcsel 4:23 Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, amiket a főpapok és a vének mondottak nékik.
Kétségbeejtő! Te jó ég! A főpapok és a vének azt mondják: „Ezt nem lehet csinálni, ezt nem szabad csinálni. Hagyjátok abba, itt a vége!” Olyan, mintha eljönnék ide egy nap, és azt mondanám: Testvéreim, most rúgtak ki a Parlamentből, és azt mondták, hogy hagyjuk abba, mert különben nekünk annyi! Kétségbeejtő! Utána:
Apcsel 4:24 Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: …
„… jaj, végük van! Oh, Uram, abbahagyjuk az egészet. Az Apcsel-nek csak 3 és fél fejezete lesz, és az Újszövetség többi része nem íratik meg, mert most abbahagyjuk.” :-) Nem! Nem ezt mondták. Ha megnézed az imájukat, akkor őszinték azzal kapcsolatban, hogy félnek, de őszinték azzal kapcsolatban is, hogy „hisszük Urunk, hogy Te tudod”. „Hisszük Urunk, hogy Te tudod, mi történik!” Ez fontos nekünk, mert itt a válasz, hogy hogyan állok meg, amikor az ellenség össze akar zavarni, amikor megtámad. Hogyan állok meg? Tudnom kell, hogy Ő szeret engem; hogy Ő elég bölcs, hogy értse az egészet; és képes, hogy gondomat viselje.
A testvérek így imádkoznak ott, és azt mondják Istennek Apcsel 4:29: „Uram, nézd az ő fenyegetéseiket, és add a Te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólhassanak továbbra is. Kérlek Istenem! Kérünk, a Te kezedben vagyunk. Kérlek Téged, hadd szóljuk ezt tovább!”
A látszólagos dolgokon keresztül Istenhez kell mennünk újra meg újra. A hangulatom nem adja meg nekem, hogy valóban mi a helyzet, úgyhogy csak át kell vágnom rajta.
Voltál már úgy, hogy akartál menni Istentiszteletre, és semmi kedved nem volt ahhoz? Szerintem mindannyiunkkal volt így. A hangulataim viszont nem az igazságot adják meg nekem. Tehát csak át kell vágnom rajtuk. Azt kell mondanom: „Tudom az igazságot. Isten szeret, Ő elég bölcs, és Ő képes. Tenni fog értem. Kétségem nincs efelől.”
Ez úgy hangzik, mint Fil 4:5-6-7, ahol azt mondja: hálaadással Istennek a kéréseiteket. Ez gyönyörű. Igazán ez a válasz.
Néhány dolog, amit ott látunk: szelídlelkűség. Ez azt jelenti, hogy valaki csinál valamit, de én nem reagálok, nem vágok vissza. Miért? Mert van egy egyensúlyom, mert állok, mert fölvettem a sarumat. Fölvettem a békesség evangéliumának saruját, és szilárdan állok, és tudom, hogy ki vagyok Isten előtt. Nem ingok meg ebben. Amikor valaki törvénykezik nekem: „Milyen keresztény vagy te? Ha igazi keresztény lennél, nem kéne szemüveg; Isten meggyógyítana, ha lenne igazi hited.” Mi ebben a gonosz? Az egész! Az egész úgy, ahogy van. Viszont hogyha tudom, ismerem az evangéliumot és állok szilárdan, akkor nem fog felborítani, mert van egy egyensúlyom.
A másik, amit mond: az Úr közel. Nemcsak úgy, hogy hamar eljön értünk, hanem 2Kir 6:16 szerint is.
Aztán azt mondja: az ima! „Jaj, tudtam! Már megint azt fogod mondani: az ima a válasz.” Azt mondom erre, hogy nem, hanem a legtöbb embernek az ima a probléma. Nem az a válasz, hanem az a probléma, mert nem találjuk meg ennek a lényegét. Nem találjuk meg az értékét, az egyszerűségét; az erejét, ahogy kiáltunk Istenhez. Azt mondod nekem: „Az én imám soha nem változtatott meg egy dolgot sem!” Hadd segítsek neked:
- Az én imám? Azért járunk az ima iskolájába Krisztussal, hogy megtanuljunk Vele imádkozni, hogy ne az én imáim legyenek az én imáim.
- Van olyan, hogy az ima nem változtatja meg a dolgokat? Lehet. Lehetséges. Mit szólsz viszont ahhoz, hogy az ima megváltoztat minket? Fontos! Ez is történik.
1Mózes 32:24-ben Jákob birkózik egy angyallal. Jákob azt hiszi – úgy gondolom –, hogy ő birkózik vele, de fordítva van. Az angyal birkózott vele, hogy elvegye az erejét, hogy Jákobnak ne legyen ereje, azért, hogy el tudja fogadni az áldást. Érted? Isten meg akarta áldani Jákobot, de addig, amíg Jákob erős volt magában, addig Isten nem tehette meg. Tehát birkóztak. Jákob azt gondolta: én birkózom veled, nekem meg kell szereznem ezt tőled. Isten azt mondja: ha végre kifáradsz, akkor neked adhatom az áldásomat. Ugyanígy van az imában is. „Oh, Uram, nekem kell ezt kigyűrnöm belőled?!” Isten azt mondja: „Oh, ha végre elvégezhetném ezt benned?! Felismernéd, hogy már a tiéd.” Ez számít nekünk!
Nem számít, hogy milyen nagy dolgokat végzek el; nem számít, hogy mekkora tetteim vannak, hogy mekkora csodák történnek rajtam keresztül; nem számít, hogy milyen szolgálatom van. Ha nem veszem fel a sarumat, ha nem vagyok stabil az állásomban, akkor egy pillanat alatt elcsúszom.
Ha megnézzük Illést, egy hihetetlen kép róla 1Kir 18-ban, hihetetlen meggyőződés – pont amiről Kornél beszélt –, hihetetlen erő, hihetetlen hit, és egy óriási csoda, és egész Izrael azt mondja: Hú, Isten, tényleg! Aztán a következő fejezetben 1Kir 19:4 „Uram, ölj meg! Én nem vagyok semmire sem jó.” Mi volt a különbség? Szerintem az, hogy nem vette fel a saruját.
Ha nem gyakorlom magam ebben – Isten szeret engem, Ő elég bölcs, Ő elég hatalmas –, akkor el fog kaszálni akármi. Akkor az ördög megzavar minket és elcsúszunk. Tudnunk kell, hogy mi a fontos, hol állunk, aztán álljunk meg benne. Álljunk meg benne!
Van egy jó hírem igazából! Azt mondja ez a rész: a békesség evangéliuma. Hallottam egy katonáról valami háborúban. A felesége egy nyaggatós asszony volt. „Jó” nyaggatós leveleket írt neki, a végén a férj azt írta vissza: „Hagyj már nekem békét ebben a háborúban!” :-)
A hangulataim nyaggatnak engem. A hazugságok nyaggatnak engem. A vádak nyaggatnak engem. Ezek nyaggatnak engem folyton. Folyton, újra meg újra. „Ki vagy te? Hol vagy te elég?! Ne röhögtess! Ugyan már?! Te vagy az a nagy szám?! Isten téged szeretne? Ugyan már!” Ezek nyaggatnak minket. Isten azonban nem erre hívott el minket, hanem arra, hogy békénk legyen a háborúban.
Jézus Krisztus győzött egy óriási szinten, egy kozmikus szinten. Az Ő győzedelmes lábnyoma ott van Sátán nyakán. Ez van odafönn. Igazán mi abból vonjuk le a dolgokat. Mi onnan dolgozunk lefelé. Nem arról szól ez, hogy majd, ha mi hívők összerakjuk, akkor meglesz Isten országa. Nem! Nem arról szól, hogy ha mi eléggé hiszünk, akkor megtörténik, hanem Isten, aki cselekszik, aki szeret minket, aki velünk van, aki elég hatalmas, aki mellettünk áll. Mi azt mondjuk: „Uram, hadd álljak meg ebben! Kérlek, bátoríts engem! Szeretnénk látni is? Uram, tégy csodákat! Naná! Persze, hogy szeretnénk látni gyógyulásokat! Imádkozunk a testvéreinkért, az anyagi helyzeteinkért. Uram, taníts engem állni ebben!” Ez az, amiről ma beszél nekünk Isten. Merjünk megállni abban, hogy Isten szeret engem!
Vannak példáink. Luther megállt abban, ami fontos. Nagyjából 1500 év „keresztény hagyomány” – ami csak egy fura konglomerátum volt –, és ő azt mondta: én itt állok. Mit csináltak? Kiátkozták. Csak arra nem jöttek rá, hogy Luther Márton akkor is ott fog állni, mert ő Istennel állt ott. Mi történt? Valójában magukat átkozták ki.
Ha mi Istennek engedelmeskedünk, akkor persze, arra lesznek reakciók. Lehet, hogy lesz szégyen; lehet, hogy kinevetnek; lehet, hogy elutasítanak; lehet, hogy elveszíted az állásodat. Lehetséges. Legyenek ők, akik reagálnak. Mi álljunk abban, amiben állunk, és bízzunk Őbenne. Merjük hinni, hogy Ő olyan közel van hozzánk Apcsel 17:28, mert Benne élünk és mozgunk. Ő gondoskodik rólunk. Nem?
Úgy tűnik, hogy nem. Van egy nagy mozgalom ellened. Van egy nagy támadás ellened, mindenki összefog ellened. Úgy tűnik, hogy senki nem áll melletted, és jön ez a nagy támadás, ami le fog gyalulni téged. Ez történik újra meg újra a hívőkkel. Van egy támadás. Sikeres lesz-e?
Még egy példa. Apcsel 23:12-13 Istennek az a terve, hogy Pált elvigye Rómába. Ott bizonyságot tegyen a császár udvarában, hogy emberek megtérjenek. 40 ember összefog Pál ellen és megesküsznek, hogy addig nem esznek, amíg meg nem ölik Pált. 40 ember egy ellen. Azt mondanám rá: „Huh, ez nem jó! Ez nem néz ki jól. Nem jók az arányok. Egy ember negyven ellen. Pál nem fog elmenni Rómába. Isten akarata nem lesz meg.” Valóban?
A 16. versben azt olvassuk, hogy Pál unokaöccse meghallja a tervüket, aztán elmondja. Ezért a parancsnok odarak Pál köré 400-450 katonát. Így más a felállás, 40 van szemben 400-zal. Ez viszont azoknak nem néz ki olyan jól. Ez a helyzet velünk. 2Kir 6:16-ban azt mondta a próféta a szolgájának: ne félj, mert többen vannak, aki velünk vannak, mint akik ővelük. Ez a mi bizodalmunk. Többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ellenünk.
Lehet, hogy az egész világ ellenünk van, lehet, hogy minden ott nyom minket, de Isten velem van, és ez azt jelenti, hogy több, aki velem van. Ez az egyszerű helyzet. Újra meg újra ez történik. Ott az összeesküvés Pál ellen és ott az unokaöccse, egy kölyök, aki hallja. 2Kir 5:3-ban ott van a lepra, de ott van az a kis szolgálólány Naámán házában, akit Isten tett oda. 1Sám-ben a király gyűlöli Dávidot, minden módon meg akarja őt ölni, de 1Sám 18:1-ben ott van Jonatán.
Istennek mindig ott vannak ezek az emberei. Istennek mindig ott van ez a gondoskodása, valami pici dolog, amin végül megbukik az ellenség terve, amiért végül nem tudja megállítani Isten akaratát. Erre van szükségünk. Merjünk megállni ebben! Ne veszítsük el a bizodalmunkat! Ha Isten ennyire szeret engem, ne lenne képes megoldani a dolgot? Ne lenne képes válaszolni? Nem azt mondja a Zsolt 139:4-ben, hogy mielőtt még én elmondanám, a problémámat, Ő már tudja? Merjünk számítani Őrá, és álljunk meg azokban a dolgokban, amik tényleg értékesek: Krisztusban, az Igében, a gyülekezetünkben, a testvéreink mellett. Erre lettünk elhívva, merjünk ebben járni! Ámen.
Magyar
English
