P. Greg Altham
1Sám 2:1 És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban,; Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban.; Az én szám felnyílt ellenségeim ellen,; Mert szabadításodnak örvendezek én!
2Sám 22:3 Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én.; Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam.; Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
Jézus az üdvösségünk szarva. A Bibliában a szarvat több célra használták. Néha olajat kentek a szarvra, és az oldalukon hordozták. Volt, hogy ilyen szarvból öntötték valakinek a fejére az olajat, és megkenték azzal őt.
Az állatoknak is van szarva. A bikának is van szarva. Én egy farm mellett nőttem fel. Nagyon sok tehén volt ott. Etettük a teheneket, de nagyon féltünk a bikától. Soha nem mentünk a kerítésen belül, amikor a bika is ott volt.
2Móz 27-ben az oltáron is van egy szarv. Az erőt és a hatalmat szimbolizálja ez. Úgyhogy amikor Isten a mi üdvösségünk szarva, akkor megtaláljuk ezt a titkos erőt, amivel természet szerint nem rendelkezünk. Ez volt Anna imája.
Anna szeretett volna egy kisbabát. A bibliai időkben nagyon fontos volt, hogy egy asszonynak legyen gyermeke, de Anna nem tudott gyermeket szülni. Ez akkora teher volt számára. Imádkozott és kiöntötte a szívét. Éli, a pap megkérdezte tőle: miért vagy részeg? Anna azt felelte: én csak kiöntöm a szívemet az Úr előtt.
A szellemi emberek mindig butának tűnnek a természeti ember előtt. Apcsel 2-ben néhányan gúnyolták a hívőket, azt mondták, hogy részegek. Anna azonban erőt talált az Úrban, és Isten megválaszolta az ő imáját. Anna is azt mondta, hogy Isten volt az ő üdvösségének és erejének szarva.
Az egész Bibliában megtaláljuk ez a témát. A természeti a szellemi ellen, a természeti erő a szellemi hatalommal szemben; az első ember, aki Ádám, és a második ember, Aki Krisztus. 2Kor12-ben Pál azt mondja: amikor gyenge vagyok, akkor Isten erős. Felfedezte, hogy amikor gyenge, akkor erőt talál túl az ő természeti képességein, és ez igazából Isten ereje őbenne.
Ez csodálatos dolog, mert tudom, hogy én is érzem magam így. Próbálok valamit tenni, és az nem működik. Próbálkozom tovább és nem működik. Azon gondolkodom, mit csinálok rosszul. Aztán valami történik, Isten közbelép és teljesen megváltoztatja a helyzetet. Azért, mert néha csak be akarja bizonyítani, hogy Ő tud a mi erőnk lenni.
Anna ugyanolyan ember volt, mint mi – egyszerű ember –, de volt egy szüksége, és ezt a szükségét az Úr elé vitte. Azt találta, hogy az Úr volt az ő üdvösségének a szarva, az Ő hatalma és ereje.
P. Kende
Megáldott P. Greg bevezetője. Az üzenet előtt kicsit beszélgettem Istennel. Azt mondtam Őneki: „Ha én most prédikálok, az nagy hazugság lesz, mert annyira képtelen vagyok, úgyhogy én nem prédikálhatok. Ha viszont nem prédikálok, az meg hanyagság, mert én vagyok a pásztor. Most mit csináljak?” Megegyeztünk, hogy Ő beszéljen, és így akkor rendben leszünk. :-)
A szükségem, a gyengeségem odaadom Istennek, és ez hatalom. Az Ő hatalma az én életemben megjelenik, és ez csodálatos.
Hallottam valami „nagyszerűt”, azt, hogy a bűn dicsőíti a kegyelmet. Ez szörnyű gondolat! A kegyelem a bűn miatt dicsőülne?! Ugyan már! Hallottam, hogy valaki ezt mondta, azért beszélek róla. A bűn nem dicsőíti a kegyelmet. A bűn nem dicsőít semmit. A kegyelemnek nem volt szüksége a bűnre. Nekünk bűnösöknek van szükségünk a kegyelemre.
Róma 5:20b ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik:
Van, aki ebből azt a következtetést vonja le, hogy ha sok a bűn, akkor ebből következik, hogy még több a kegyelem; a kegyelem azért bővölködik, mert a bűn is bővölködik.
Van itt egy fontos dolog. Amikor a bűn növekedéséről beszél, az hasonlítás. Azt mondja, hogy a bűn több lett, de amikor a kegyelemről beszél, a bővölködés kifejezés – perisszeuó – ez felsőfok. Azt mondja, hogy legtöbb. Viszont itt a hüperperisszeuó szót használja, ami leges legeslegtöbb, vagy valami ilyesmi. Túlzófok. Nem a bűnhöz hasonlítja, nem a bűnhöz kapcsolja, hanem azt mondja, hogy azzal szemben a kegyelem az annyival nagyobb! Össze sem lehet hasonlítani. Pál túllép azon, amit a nyelvtan megenged, és kilép abból a határból, és helytelenül használja szándékosan. Azért, hogy azt mondja: ez messze túl van azon. A bűn nagyobb lett.
Amikor nem a Szellemben olvasod az Igét és a törvény beszél hozzád, a betű beszél hozzád és kárhoztat téged – azt mondja, hogy milyen rossz apa vagy, milyen rossz egyedülálló vagy, milyen rossz mennyasszony vagy, … –, akkor ez történik, hogy a bűn egyre nagyobb, de a kegyelem az aránytalanul nagyobb. Nem arányosan áll valamilyen értelemben, hanem csak messze túlmegy mindenen. Hüperperisszeuó. Messze sokkal nagyobb, mint az kifejezhető lenne. Nem azért bővölködik, hanem azzal szemben.
Róm 6:1-2 1Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? 2Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?
Isten mentsen! Isten ments, hogy ez így legyen. Akik meghaltunk a bűnnek, mi módon élnénk még abban? A kegyelem és a bűn nem barátok. Nem ugyanabba a történetbe tartoznak. „Bűnös vagyok, kegyelemből megváltva.” – mondtad-e már ezt? Ez két gondolat. Ebben a mondatban vesszőnél egy új fejezet, vagy még inkább egy vadonatúj könyv kezdődik. A kettő nincs összekötve, hanem egy világ választja el azokat.
2Kor 5:17 minden újjá lett, a régiek elmúltak. Krisztus ezt végezte el az életünkben. Volt a bűnnek az élete, van az Isten kegyemében való járás élete. Ez valami egészen más. Nem lehet hallani azt a nagy szakadékot a mondat közepén. „Bűnös, kegyelemből megváltva.” – a szakadék valós és hatalmas. Jelentős. Vadonatúj minden.
Jelenések könyve az utolsó üzenete a Bibliának. Jel 21:4 Isten eltörli az összes könnyet a szemükről – ez rólunk szól, akik hívők vagyunk. El fogja törölni az összes könnyet, mert a régiek elmúltak. Az a régi könyv, a „bűnös vagyok” elmúlik. A szégyen, a bűntudat, minden, ami azzal együtt járt, az elmúlik. Csak Isten nagysága marad meg és az Ő kegyelmének a csodálatos volta.
A bűn dicsőíti a kegyelmet? Nem! Ha a bűnön múlt volna, akkor csak egy szent és rettenetes istent ismernénk. Az szörnyű lenne. A kereszt miatt ismerjük Isten kegyelmét, nem pedig a bűnünk miatt. A mennyben nem lesz bűn, de Isten nem lesz kevésbé kegyelmes. Nincs szükségem éjszakára, hogy tudjam, mi a fény. Csak fényre van szükségem. Jel 21:25 a mennyben nem lesz éjszaka, csak nappal, de ettől még tudjuk, hogy mi a világosság.
Azért mondom ezt, mert nem szabad csak úgy belepancsolni a kegyelembe, csak egy kicsit. Mint amikor gyerekoromban azt mondta anyukám, hogy mosakodjak meg, akkor az úgy nézett ki, hogy megengedtem a csapot, bedugtam a kezem, kihúztam, elzártam és mentem enni, mert siettem. Ennyi. Ez egy nagyszerű gyakorlat volt arra, hogy anyukám megnyugodjon, de semmi másra nem volt jó.
Ugyanígy lehetünk mi is, hogy beletapicskolunk a kegyelembe kicsit. Beszélünk róla, kegyelem így, kegyelem úgy. Tudod-e, miért nem szabad ezt így csinálni? Mert egy féligazság az öl. Az olyan, mintha azt mondanám, hogy ott egy híd, mész az autóval át a hídon, és a mondat második fele így hangzik: minden második napon. Minden második napon a híd le van eresztve. Ez egy féligazság. Van némi esélyed, hogy életben maradsz. Vagy mintha azt mondanám: a házasság előtti szexnek nincsen következménye, és a mondat második fele úgy hangzik: kivéve az abortuszokat, a szívfájdalmat, a bűntudatot és később a házasságodban a szexuális problémáidat. Féligazság. Tele van vele a világunk. Csak belepancsolunk valamibe. Ezt nem szabad csinálni, nem szabad játszanunk ezzel. Félig értenünk.
GGWO mit jelent? GG azt jelenti: nagyobb kegyelem. Ez a szolgálatunk neve világszerte. Miért hívjuk így? Azért, mert nem szeretnénk csak kicsit beletapicskolni a kegyelembe, hanem igazán érteni akarom. Igazán tudni akarom a mondat második felét is. Végig akarok menni ezzel.
Ugyanezért hívjuk magunkat Biblia Szól-nak itt, Magyarországon. Azért, mert azt mondjuk, hogy meg akarjuk ismerni a Bibliát. Igenis ismerjük meg, ne csak pancsoljuk bele a Bibliánkba egy picit. Ne csak egy kommentárt olvass minden nap. Ha választanod kell, hogy egy áhítatot olvasol el minden nap, vagy valamit az Igéből – értem, hogy az áhítat meg van rágva félig, jól össze van rakva előre, könnyű lenyelni –, de válaszd a Bibliát. Többet érünk azzal. Ne csak belepancsoljunk a Bibliánkba, hanem ismerjük meg Őt.
Ismerd meg Őt a bibliádban. Ha megismered Jézust a Bibliában, akkor ismered a bibliádat, még akkor is, ha nem tudsz száz verset idézni, ha nem tudod dobálni az utalásokat és azt, hogy mi hol van, és ki mikor hol és mit. Ha ismered az Urat a Bibliában, akkor ismered a bibliádat.
Ne legyen annyi, hogy csak belepancsolunk kicsit, mert az öl. Ne legyünk felszínesek vele, mert Sátán sem tervezi, hogy felszínes lesz veled. Hallottam egyfajta pókról, aminek van mérge, de amivel harap, az túl rövid. Legalábbis ahhoz, hogy egy ember bőrét átrágja. Bár minden pók ilyen lenne! :-) Ez gondot jelent neki. Szegény pók próbálkozik. Rettentő frusztráló lehet. Nem tud bejutni igazából, úgyhogy nem hat, nem jelent semmit. Nagyon nehéz neki megoldania.
Jel 12 használ egy nevet Sátánra.
Jel 12:9a És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak,
Sátán, ördög és régi kígyó. Miért pont kígyó? Az egyik ok az, hogy a kígyónak van méregfoga. Az arra való, hogy bejuttassa a mérget. Ilyen Sátán. Nem tervezi, hogy felszínes lesz veled. Nem spricceli rád a dolgot azzal, hogy majdcsak lesz valami. Neki az a terve, hogy bejuttassa a szíved mélyébe, mert tudja, hogy akkor hatást foga elérni. Tudja, hogy akkor megváltoztatja az életed.
1Móz 3-ban azt mondja kígyóról – de a Sátánról beszél –, hogy ő alattomos. Sátán alattomos. Mit jelent ez? 1Móz 3-ban azt mondja az asszonynak: „Hozd meg a saját döntésedet. Igen, Isten mondott valamit, de te hozd meg a saját döntésedet. Elég eszed van neked, hozd meg a saját döntésedet.” Mi volt a méregfog? Mi volt az, amin keresztül bejuttatta a mérget? Az önérdek volt az. „Ez neked a hasznodra van. Isten vissza akarja tartani tőled, de ez neked hasznodra van. Higgy nekem! Isten vissza akarja tartani.” Ez az alattomosság. 1Móz 27:35 az alattomosság az a képesség, hogy valaki másnak mutassa magát.
2Kor 11-ben az újszövetségben beszél erről. 2Kor 11:14 Sátán a világosság angyalának tünteti fel magát. Alattomos. Ő egy jó tanáccsal jön. Nem ordítva: elpusztítalak! Ki akarna barátkozni vele? Ki akarná meghallgatni? Ő nem ilyen, hanem azt mondja: „Engedd, hogy a barátod legyek. Engedd, hogy melletted álljak! Van egy jó tanácsom a számodra. Erre gyere!” Ez az alattomosság.
Azt mondja a következő vers: nem csoda, hogy azok, akik Sátánt szolgálják, ők is elváltoztatják magukat, és a világosság szolgálóinak tűnnek. Miről szól ez? Ez az erkölcsről szól, ami Krisztus nélkül való. Lehet erkölcsösnek lenni Krisztus nélkül? Igen nagyon könnyen. Lehet jónak lenni Krisztus nélkül? Nagyon könnyen.
Lehet, itt vagy, nem ismered Jézus Krisztust. Azt mondod: „Minek nekem Jézus Krisztus? Én jó ember vagyok. Minek nekem Jézus?” Figyelj! Ha nincs meg Jézus, akkor nincs örök életed, akkor nem ismerheted Istent személyesen. Akkor lehetsz erkölcsös, lehetsz jó ember, a végén mindent elveszítesz. Minden jól megy, és a végén rájössz, hogy az egészet rossz irányba csináltad. Ne menj arra tovább, Jézusra van szükséged.
Sokan vannak, akik tanítanak, és beszélnek Jézusról, beszélnek Istenről, beszélnek jó dolgokról, beszélnek erkölcsös dolgokról, de nem beszélnek Krisztusról, nem beszélnek az üdvösségről. Sátán munkája, hogy félrevezesse az embereket. Ez alattomosság, hogy valaki másnak tűnteti fel magát.
2Sám 13:3 ez az a képesség, hogy megmutassam neked az utat, hogy szerezheted meg azt, amire vágysz, függetlenül attól, hogy az mibe kerül. „A cél szentesíti az eszközt. – ez hazugság, ez Sátán gondolata. – Megmutatom neked az utat. Nem számít! Hazudsz egyszer, hazudsz kétszer, százszor, ezerszer, de a végén valami jó fog kijönni belőle.” Nem fog jó kijönni belőle! Nem igaz. Soha nem fog jóra vezetni. Ne gondolkodj ezen a módon! Ne menj ebbe az irányba!
Még néhány gondolat az alattomosságról. Luk 20:23 ez egy kicsavart gondolkodás arra, hogy csapdába ejtsek valakit. Amikor felteszek egy ártatlannak látszó kérdést: mondd, igaz az, hogy…? Aztán felteszek egy ártatlan kérdést. A másik azt feleli: igaz. Akkor azt mondom: ahá, akkor megfogtalak. Van ez az alattomosság: most azt kell mondanod, amit én szeretnék hallani. Sátán így próbálkozott Jézussal. Alattomosság. Kicsavart gondolkodás azért, hogy csapdába ejtsünk valakit.
1Kor 3:19 Isten csapdába ejti őket az ő ravaszságukban. Az alattomosság tudod hova vezet? Oda vezet, hogy körkörösen kezdek gondolkodni. Ahhoz vezet, hogy a gondolkodásom önmagába tér vissza. Ahhoz vezet, hogy nem tartok sehova. Mindig ugyanonnan ugyanoda megyek. Rengeteget menetelek, rengeteget dolgozom, rengeteget fáradok, és még mindig itt vagyok. Az alattomosság oda vezet, hogy csapdába ejtem magamat. Azt hiszem, hogy a másikat ejtem csapdába, de közben az én gondolkodásom engem ejt csapdába, és nem megyek sehova. Nem jutok sehova. Még nagyon sok helyen az Újszövetségben ez fellelhető.
Eféz 4:14 arról szól, hogy a csalásnak egy rendszere van. Össze van fogva, rendszerbe van szedve. „Miről beszélsz, pásztor? Ez nagyon elvont.” Nem! Sátánnak ez a módszere. Neki van egy mérge. Hazugság, gyanakvás. Sok minden, amivel dolgozik. Hogy juttatja be? Mi az, amin keresztül bejuttatja? Az önérdek, a büszkeség; az, amikor azt mondom: én jobban tudom; az ambíció. Azon keresztül bejuttatja ezt az életembe. Mi az eredménye? Körbe-körbe kezdek menni az életemben. Ha fáradt vagy ebben…
Tudod, milyen lehetett a zsidóknak negyven év a pusztában? Tizenegy napi járóföld volt. Negyven évig voltak ott. Tizenegy napos út negyven évig. „Hé, Jákob! Nem láttuk azt a sziklát már?” „ Ja! Még a feleségemmel rávéstük a nevünket, ott a szív rajta.” :-) „Hol a feleséged?” „Meghalt három éve végelgyengülésben.” Csak körbe-körbe, ugyanaz a történet. Ugyanaz a pusztaság. „Hé, azt a fűcsomót ismerem! Meg azt is! …”
Lehet ilyen az életem, ha beveszem ezt a rendszert, ha az ellenség bejuttatja a hazugságát. Ezért van szükségem Isten Igéjére. Ezért van szükségem Isten kegyelmére. Ezért van szükségem a keresztre, hogy az beleszóljon az életembe.
Miért? Egy példa. Hallom P. Attit prédikálni. Ő prédikál valami nagyszerűt – amikor szerdán be tudtam menni az ebédi beszélgetésre, akkor arról szólt az esti üzenet, mert annyira építő volt –, meghallgatom az üzenetét. Jön az ellenség tudja, hogy én az szívemben nagyon ambiciózus vagyok, és azt mondja: hé, ha ez így megy tovább, P. Attira többen fognak hallgatni, mint rád. Mi történik? Elfogadom, és elkezdek így gondolkodni. Az történik, hogy ez megerősíti önmagát az életemben.
A hazugság megerősíti önmagát az életemben. Bármit csinál P. Atti, legközelebb, amikor visszajön az evangról, azt mondja: van egy bizonyságom, öt emberrel beszélgettem és mind az öt megtért. Erre én morgolódom magamban: „Ilyen velem soha nem történik meg. Mi a baj vele?” Bármi, amit tesz, amit mond, az csak megerősíti a hazugságot.
Utána elkezdhetek magam köré gyűjteni embereket, akik egyetértenek velem. Ez a következő. Aztán erről beszélgetünk. Aztán ránézünk P. Attira, és mind ugyanúgy nézünk rá. Aztán azt mondom: mindenki így gondolkodik. Arra van szükségem, hogy a kereszt elgáncsoljon engem.
Arra van szükségem, hogy Isten Igéje megszólítson engem. Azt mondom: „Állj, az alattomosság csapdájába estél. Te magad gondolod ezt, és te magad vagy ilyen, de csapdába estél. Azért gondolkodsz így. Ébredj föl! Erre van szükséged.” Hála Istennek Isten Igéjéért, mert ott van ez a kör az életemben, megyek körbe-körbe, és az Ige egy ponton azt mondja: állj! Hála Istennek, hogy Isten Igéje nem ért velem egyet mindenben!
Hála Istennek, hogy a kereszt azt mondja: „Nem mehetsz arra tovább! Ne élj tovább hazugságban!” Hála Istennek, hogy az Ige megfedd engem. Hála Istennek, hogy a kegyelem azt mondja: „Tessék tovább lépni. Itt a lehetőség. Itt van hozzá az erő, csak ragadd meg, és lépj tovább, és nőj túl rajta! Bízz Istenben és töltekezz be a Szellemmel!”
Mire van szükségem? Arra, hogy P. Zolee rátegye a kezét a vállamra és azt mondja, hogy igazam van? Nem! Arra van szükségem, hogy megfogja a bibliáját, jól fejbe kólintson vele és azt mondja: „Állj! Nem mehetsz ebbe az irányba! Nem gondolkodhatsz így! Nem veszed észre, hogy mindig ugyanoda érsz vissza? Mindig ugyanazokat gondolod, és megint csak a harag? Megint csak a hasonlítgatás? Megint csak az irigység?” Megtörténik ez az életünkben.
4Móz 21:6-7 6Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. 7Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
Ez történik velünk is, amikor megengedem, hogy a büszkeségem vezessen, a természeti erőm vezessen, a természeti képességem vezessen. Amikor megengedem, hogy ezek mutassák nekem az utat és azt mondom: „Tudom én, hogy kell! Majd én megcsinálom, nem gond.” – akkor ez történik. Ott a problémám, megmart engem ez a dolog, és nem tudok mást csinálni, csak odanézek egyfolytában: te jó ég! Tönkretesz engem. Aztán meghalok, megöl engem. Ez egy féligazság, vagyis hazugság, és megöl engem.
4Móz 21:8 És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára:…
Ez egy előképe a keresztnek, Krisztus áldozatának.
4Móz 21:8 … és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
Megmart a kígyó, és mivel foglakozom? A büszkeségem azt mondaná: „Tessék gyűlölni P. Attit! Jogom van hozzá.” Nézem a sebemet, vagy haragszom Istenre, vagy valami más: az önérdekem, a hasonlítgatásom. Aztán nézem a dolgot nagy szemekkel: „Te jó ég! Mi lesz ezzel?” Mózes azt mondja: „Figyelj, nézz oda! Ott az érckígyó fönn, a póznán.” Mint Krisztus a kereszten, Aki bűnné lett értünk, Aki átkozottá lett értünk, és azt mondjuk: nézz Rá! „Ugyan, mit nézzek azon?! Hagyjál már a hülyeséggel! Miért lenne jó nekem, ha odanéznék?”
4Móz 21:9 ... És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
Aki ránézett, az élt, és aki nem nézett rá, az meghalt. Akik meghaltak, azok feleslegesen haltak meg, mert ott volt a lehetőség.
Ez annyira közel van hozzánk. Annyira nagyszerű, és Isten kegyelme egy értelemben azt mondja nekünk: ébresztő! Isten Igéje kiakaszt minket a megszokott menetünkből. A kereszt kihív minket. A kegyelem bátorít bennünket, és azt mondja: lépj tovább! Mindegyik azt mondja: „Lépj tovább! Engedd el! Tedd félre! Merd azt mondani, hogy nem ez az életem.” „Imádkozom P. Attiért. Hiszem, hogy ő Isten embere. Bízom és szeretem Őt!”
Szabad leszel! Erre van szükségünk, mert különben ez megöl minket. Ámen.
Magyar
English
