Ki az abszolút hazug? Sátán. Ján 8:44 ő a hazugságok atyja. Ő tényleg az, akiről lehet tudni, hogy hazudik. Ezért kell valaki mögé bebújnia. Azért, mert ha tudnánk, hogy ő beszél, akkor tudnánk, hogy az hazugság. Úgyhogy be kell bújnia egy kritikus ember mögé, a kultúránk mögé, az oktatásunk mögé, egy tanár mögé, egy álbarát mögé, és onnan kell beszélnie.
Ezért van, hogy a világrendszer nem bátorít minket arra, hogy kövessük Krisztust. Ezért van, hogy a démonvilág nem bátorít bennünket. A saját régi, gonosz szívünk nem akarna menni Krisztussal. Sátánnak be kell állnia valaki mögé és onnan kell beszélnie hozzánk. El kell hitetnie velünk, hogy ez valaki más, pedig ez mind ő. Ezeken keresztül hazudik nekünk.
Az egyik kedvenc kifejezése az, hogy nem ér, ez így nem helyes. Ha a gyülekezet hatásos eszközöket használ arra, hogy elérje az elveszetteket, akkor Sátán ott van, és azt mondja: „Nem ér! Ez így helytelen. Ez így nem elég szent. Ez túl közönséges. Ezt így nem lehet csinálni.” Aztán szereti a fülünkbe suttogni, hogy ez nem ér, amikor felpattansz a bukásod után. Szereti ezt mondani a szívednek: nem ér, amikor Isten kegyelmére támaszkodsz.
Szereti azt mondani: te csaló vagy. Szereti ezt mondani nekünk: nem ér, nem teheted! Amikor úgy döntesz, hogy elmész istentiszteletre ahelyett, hogy az interneten nézned, akkor azt mondja: „Ez csak egy színjáték, te is tudod. Ez hazugság, te is tudod.” Sátán szereti ezt mondani, hogy nem ér. Amikor azt mondod: reményem van; akkor ő azt mondja, hogy hazugság.
Amikor azt mondod: ez az én gyülekezetem; akkor szereti azt mondani: te nem ide tartozol. Amikor nem tudsz olyan szépen énekelni, mint a dicsőítők, akkor: te nem tartozol ide, te nem vagy idevaló. Amikor a ruháid nem olyan szépek, mint a másiké, akkor azt súgja: te nem vagy idevaló. Sátán a legkisebb dolgoktól a legnagyobb dolgokig – amikor nyilvánvalóan nem vagyok olyan okos, mint a többiek, amikor a melletted ülő furcsán néz rád –, akkor azt mondja: nem vagy idevaló. Amikor az üzenet elszáll a fejed fölött, amikor te nem tudsz adni a felajánlásba, az ellenség azt mondja: nem ér, ez nem a te helyed.
A kérdésem: ide tartozol-e? Sajnos Sátánnak igaza van, nem vagy idevaló. Soha nem is leszel idevaló. Jog szerint nem vagy idevaló, és más sem, aki a legjobban öltözött, vagy aki a legsikeresebb közöttünk. Egyikünk sem való ide természetszerűleg, de a Sz. Sz-nek a mély és maradandó munkája szerint idetartozunk, aszerint a gyülekezet a helyem.
1Pét 1:23 Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké.
Ez Isten mély és maradandó munkájáról beszél. Arról, hogy Isten Igéje mag bennünk, ami egy új életnek a kezdete, és nem olyasvalami, ami elpusztul, ami elromlik.
1Pét 1:24b Megszárad a fű, és virága elhull:
Ez az ember dicsőségéről beszél. Megszárad a fű, virága lehull,… , szaporodnak a ráncok, megy előre az életem.
1Pét 1:25a De az Úr beszéde megmarad örökké.
Az Úr beszéde megmarad örökké. Hogyan születtem én újjá? Istennek a beszéde által, nem romlandó magból, hanem romolhatatlanból. Isten Szellemének a mély és maradandó munkája által. Jog szerint nem lennék Isten akaratába való, de Isten munkája által igen. Igenis itt a helyem. Igenis ez a nagyszerű hely az enyém. Könnyen mondhatnám: „Tudom, én nem vagyok olyan jó, mint ő, én nem vagyok olyan szép, mint ő, én nem tudok olyan jól beszélni, mint amaz. Hol vagyok én a prédikálásomban őhozzá képest? Vagy a szolgálatomban a másik testvéremhez képest.”
Olyan könnyű lenne elhinni, de Istennek, az Ő Szellemének a mély és maradandó munkája az életünkben az olyasvalami, ami nem változik. Az idehelyez engem Isten akaratába és azt mondja nekem: „Ez a te helyed, te idetartozol. Kétség nélkül te idetartozol. Ne is tűnődj rajta, te idevaló vagy.” Amint cselekszed Isten akaratát, 1Ján 2:17 megmaradsz örökké. Hiszel Jézus Krisztusban és jársz az Ő akaratában, és örvendezel benne.
1) Annyira szeretem azt, hogy Isten Szelleme elvégzett bennem egy mély munkát. Ebből következőleg otthon vagyok. Igazából bárhol otthon vagyok. Nem számít szinte, hogy hol vagyok, otthon vagyok. Miért? Mert otthon vagyok a bőrömben, otthon vagyok a szívemben. Otthon vagyok a lelkemben. Nem egy idegen vagyok az életemben.
Nem valaki másnak az életét élem, hanem Istennel járok az életemben és otthon vagyok benne. Nem hazudok magamnak, hanem azt merem mondani: Uram, követlek egyszerűséggel, hittel, szeretettel, és minden rendben van Veled, és bízom Benned. Uram – ki merem mondani –, amit Te tartogatsz nekem, az jobb, mint amit én akarok. Ez nagyszerű! Zsolt 86:11 Uram, egyesítsd az én szívemet a te félelmedben.
Zsolt 86:11b (Károli) teljes szívvel féljem nevedet.
Igazán ugyanez a gondolat, hogy otthon vagyok a szívemben. Nincsen bennem küzdelem, tusakodás, amikor vita van bennem. Persze, ott a régi bűnös természetem, ott van a múltam. Persze, tudom, de nem ebben élek. Szabad vagyok, hogy kövessem az Urat. Azt mondom: „Uram egyesítsd a szívem, és otthon lehetek az életemben. Szeretnék a Te utadon járni és otthon vagyok a bőrömben. Köszönöm, Uram!”
Sátának ez a célja, hogy sehol ne légy otthon. Mindenhonnan menni akarj valahova máshova. Ismertem embereket, akik annyira nyughatatlanok voltak, nem tudtak megnyugodni egy helyen. Az az ember nem ismerte meg ezt a békességet. Zsid 4 van nyugodalma Isten népének. Nekem van nyugodalmam. „OK, de én nem tartozom oda.” Nem igaz! Neked szól ez. Neked van nyugodalmad Isten akaratában. Az Ő gondolataiban. Otthon lehetsz az életedben. Azt mondhatod: „Rendben vagyok, nem kell tusakodnom magammal. Nem kell küzdenem, nem kell haragudnom.” Igazából erről beszélünk, nem?
Erről beszélünk a bibliaiskolában, erről beszélünk házas szemináriumon, erről beszélünk egy bármilyen eseményen, hogy találtunk valami gyönyörűt. Rájöttünk, hogy a békesség a szívben kezdődik. Rájöttünk: ahhoz, hogy otthon legyek ebben az országban, vagy otthon legyek az otthonomban, vagy otthon legyek a városomban, vagy otthon legyek a barátommal vagy a házastársammal, hogy otthon legyek, hogy békesség legyen, ahhoz békességnek kell lennie a szívemnek Jézus Krisztussal. Ha ez megvan, akkor otthon vagyok mindezeken a helyeken.
Erről beszélünk, amikor összejövünk. Ezért gondolkodunk a missziókról. Unalmas? Szerintem nem. Annyi hely van, ami fárasztó, ami küzdelmes, de az, hogy lehet egy otthonom Istennel a szívemben, az felfrissítő.
2) Aztán, mivel a Sz.Sz. dolgozott bennem, mély és maradandó munkája van. Otthon vagyok ebben a világban. Ha otthon vagyok a szívemben, ha békességem van és nyugodalmam, akkor otthon lehetek ebben a világban.
Zsolt 19:2 Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
Ez a zsoltár arról beszél, hogy a teremtés hirdeti Isten dicsőségét. A teremtés Őróla beszél, az Ő nagyszerűségéről, az Ő hatalmáról. A világegyetem rendje, a törvények, a szabályok, az, hogy kiszámítható, az, hogy élhetünk itt, az, hogy megfigyelhetjük, az, hogy megérthetjük: ez Ő róla szól. Mi, hívők, akiknek a szívében a Sz.Sz. elvégzett egy mély és maradandó munkát, mi felismerjük ezt és gyönyörködünk benne. Azt mondjuk: igen, ez gyönyörű, igen, ez csodálatos.
Amikor megnézünk egy sejtet, belenézünk és elámulunk, azt mondjuk, hogy lehet? Az információ, a másolás, a rendszerek, a kijavítás, a szállítás, a tárolás,…, minden, ami benne van, az elképesztő. Azt kérdezzük: hogy lehet ez a csoda? Mi tudjuk. Mi azt mondjuk: ez a világ az én Atyám világa.
Sokszor elcsüggedünk, látjuk a gonoszt, találkozunk vele, és nem tetszik. Lehet, hogy kétségbeesünk, lehet, hogy Sátán azt mondja: te nem vagy idevaló, te nem tartozol ide. Mi azonban azt mondjuk: elnézést, ez az én Atyám világa. Az Övé. Ahova akarok, oda megyek. Oda mehetek, ahova akarok. Minden rendben van. Ez az én Atyám háza és minden rendben van. Ő tudja, mit csinál.
3) Végül, otthon vagyok a gyülekezetben. Ha szívemben otthon vagyok, ha Isten Szelleme elvégezte ezt a mély és maradandó munkát, akkor otthon vagyok a gyülekezetben. Azért, mert Istenhez tartozom. Azért, mert a mennyország az otthonom, és a gyülekezet egy pici ízelítő a mennyországból. Ez a gyülekezet és bármely más gyülekezet, ahova megyek. Ahol a Sz. Sz. élete és közössége van, ahol bátorítjuk egymást, ahol együtt hiszünk, ahol imádkozunk egymásért, ahol megízleljük ezt.
Újra meg újra bátorítalak titeket, hogy ismerjétek meg egymást, hallgassátok meg egymás bizonyságait, kérdezzétek meg egymás imakéréseit, és tanítsátok egymást imában. Kérdezd meg a másikat: imádkozhatok-e érted? Hordozzuk egymást! Azért, mert idetartozunk. Ez a miénk, Sátánnak nincs igaza.
Naná, ide tartozunk! Viszont megvan ez az érzés bennünk: ugyan, ki vagyok én? Ha valami gyönyörűt látok, ha valami nagyszerűt látok, végigmegyek a folyosón, és látom a bibliaiskolát végzetteket: ki vagyok én? Beülök a beszélgetésre, hallgatom, felteszek egy kérdést, a válaszban van egyből tizenvalahány bibliavers, egy-egy mély teológiai magyarázat, elágazik több felé, közben az életemnek két nagy területét rendbe rakja, és aztán azt mondom: „Ki vagyok én? Hol tudnám én ezt megcsinálni? Én?! Soha!” Megvan ez az érzésünk: ugyan, ki vagyok én?
2Sám 7 Isten Dávidnak adott egy nagy ígéretet.
2Sám 7:18 Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél?
Ismerjük ezt, amikor Isten ad nekünk egy nagy ígéretet? Azt mondja nekünk: Én veled leszek mindvégig. „Tényleg? Köszönöm, Uram! Buddha nem mondott ilyet. Milyen jó, hogy Te mondtad, és nem ő. Vele nem érnék annyit. Uram, köszönöm Neked! Uram, ki vagyok én, hogy ilyen ígéretet teszel nekem? Köszönöm Istenem, hogy Te velem leszel mindvégig.”
Aztán olvasom 1Thess-ban: egy nap eljövök érted. Olvasok a Jelenések könyve végét, ahol azt mondja: jöjj! Jézus vár engem, a Sz.Sz. vár engem, a mennyország vár engem. Ki vagyok én Istenem, hogy ilyeneket beszélnél hozzám? Ahogy olvasom az Igét, azt mondom, Ki vagyok én Istenem, hogy engem ennyire előrevittél?
Ki vagyok én, hogy az elmúlt egy évben dolgoztál az életemben? Lehet, hogy nem látod napról napra Isten munkáját az életedben, de nézz vissza egy, két vagy öt évre, és aztán azt mondhatod: Uram, köszönöm, előrevittél engem.
Vagy amikor Isten ránk akar bízni egy nagy feladatot 2Mózes 3:11-ben Mózes azt mondja: ki vagyok én, hogy ezt megcsináljam? Isten ránk akar bízni valami gyönyörűt. Én tudom. Még amikor rajztáblázni próbáltam, akkor is meg kellett kérnem valakit, hogy rajzoljon keretet hozzá, mert az sem ment. Isten rám akar bízni valami gyönyörűt, és azt kérdem: ki vagyok én, Uram?
Vagy egy szülő ránéz az újszülöttjére és azt mondja: „Ki vagyok én, Uram? Mekkora feladat ez? Ki vagyok én? Hogyan csinálhatnám ezt?” Nagyszerű dolog, hogy ez a felismerés megvan az életünkben: „Ki vagyok én, Uram? Hogy lehet, hogy ez megtörtént az életemben? Ki vagyok én Uram, hogy te szerettél engem? Hogy Te elhívtál engem? Hogy Te megmentettél engem?” Ne veszítsd ezt el.
Ne legyél olyan keresztény, aki azt mondja: „Persze, naná, hogy megmentett Jézus! Mire menne nélkülem?” Ne légy olyan hívő, aki azt mondja: „Mostmár remélem, hálás vagy! Tényleg áldoztam mostmár bőven.” Isten ments, hogy ilyenek legyünk!
Legyen meg a hálaadás. Amikor 1Kró 29:14-ben adtak Isten házára, akkor Dávid azt mondta: „Ki vagyok én, és kik vagyunk mi, hogy adhatunk a Te házad munkájára? Hogy adhatunk Isten munkájára?”
Mennyire nagyszerű olyan szívvel lenni, hogy teszek valamit Istenért, és valami csodálatos történik! Eféz 3:8 amikor Pál azt mondja: „Isten rám bízta ezt. Hogy lehet ez, hogy Isten rám bízta ezt a hatalmas munkát? Ki vagyok én? Köszönöm, Uram.” Ez csodálatos dolog!
Sátán szeretné elferdíteni. Szeretné önelemzéssé tenni. Ránézel Istenre, és azt mondod: ki vagyok én? Ott van Sátán és azt mondja: aha, igen, te egy senki vagy. Pedig én nem ezt mondtam, hanem azt: „Uram, köszönöm! Ez elképesztő.” Sátán szeretné azt mondani: tényleg egy senki vagy. Szeretné elhitetni velünk, szeretne kétségbe ejteni bennünket. Szeretné azt mondani: a reménységed nudli, értéktelen, haszontalan, jelentéktelen.
2Kir 18 van az egyik „kedvenc” emberem a Bibliában. Kevés embert látni a Bibliában, aki ennyire mély őszinteséggel és hittel fejezné ki Sátánnak a szívét. Ez az ember beszél Izraelhez: ha Egyiptomban bízol – olyan, mint egy nádszál –, és ha rá támaszkodsz, akkor belemegy a kezedbe. Igazából az volt az érdekes, hogy ebben az időben a zsidók nem Egyiptomban bíztak, hanem az Úrban bíztak. Ez az ember – Sátán így beszél hozzánk – azt mondja nekünk: „Azt hiszed, hogy szerencséd lesz? Azt hiszed, hogy bejön? Ez az egész csak lutri. Vagy bejön, vagy nem. Ez szerencsejáték. Nem fog működni.” Miről beszélsz?
Szeretne elbizonytalanítani. A Sz.Sz. munkája énbennem. Róm 8:16-ban azt mondom: Atyám, Istenem, Hozzád tartozom. Ez a Sz.Sz. mély munkája az életünkben, hogy azt mondom: „Én ide tartozom. Én Istenhez tartozom, Isten az én Atyám. Én Őhozzá tartozom, én az Ő gyermeke vagyok. Kétség nélkül. Ez a Sz.Sz. munkája énbennem. És Isten Igéjének a munkája, amit elvégez bennem.”
Ján 17:17, Eféz 5:26 elvégzi bennem ezt a munkát. Megtisztít az Ige, és azt mondom: „Atyám, én Hozzád tartozom. Istenem, a menny az otthonom. Nincs kétségem.” Persze, elbukom, és nem szeretem. Utálom és elegem van belőle, de fölállok újra, és megyek tovább, és azt mondom: Uram, ez az enyém; és a Sz.Sz. és Isten beszéde tudatja velem, hogy otthon vagyok Istennél. Ebben gyönyörködünk, és ezért vagyunk otthon gyülekezetben is. Ezért élvezzük ezt.
Talán még egy módon hadd mondjam el. Ézsa 6 amikor Ézsaiás azt mondja:
Ézs 6:8 És hallám az Úrnak szavát, aki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!
Ézsaiás ugyanolyan ember volt, mint te meg én. Ugyanazt mondta: „Ki vagyok én? Milyen jogon vagyok itt? Hogy kerültem Isten akaratába? Hogy kerültem én ilyen emberek közé? Hogyan kerültem én ebbe a munkába?” Elolvasom az Apcsel-t és azt mondom: „Te jó ég! Én nem tartozom ide.” Ám a Sz.Sz. azt feleli: „Ide tartozol. Ez a te könyved. Az Apcsel a te életed története. Egy vagy más módon, de a tiéd.”
Hallom, hogy az emberek elmentek Székesfehérvárra, és Isten használta őket hatalmasan. Azt mondanám: én nem tartozom ide. Figyelj! Ézsaiás is ugyanilyen volt. Azt mondta: „Én nem vagyok ide való. Itt vagyok a mennyben, mi közöm nekem ehhez a helyhez? Jaj, nekem, elvesztem! Mi jogom ehhez? Hogyan állhatnék ezen a helyen?” Isten azonban megmutatja Magát neki, aztán Ézsaiás azt mondja: „Itt vagyok, Uram, küldj engem! Hadd menjek én.” „Ézsaiás, hogy mersz ilyet mondani?”
Tamás azt mondta: ha nem látom a szegek helyeit a kezeiben, a lábán, az oldalában, akkor nem hiszem, akkor nem hiszek. Aztán Jézus eljön, megmutatja Magát. Mit mond erre Tamás? Ezt mondja-e: nem hiszek, én nem vagyok ide való? Nem! Nem ezt mondja, hanem azt mondja, mert látja Jézust:
Ján 20:28b Én Uram és én Istenem!
Ebben van valami nagyon fontos. Nem csak ez: „Én Uram és én Istenem!”, hanem: „Én Tehozzád tartozom, én a Tiéd vagyok, én idevaló vagyok, én otthon vagyok Tenálad, Te vagy az én Uram. úgyhogy, Uram, itt vagyok, küldj engem!”
Aztán Tamás végigmegy az egész életén hittel, és Ézsaiás végigmegy az egész életén hittel, és Mózes végigmegy az egész életén hittel, és Dávid …, és mindannyian, és te és én. „Ki vagyok én, Uram?” Aztán látom Őt a Szellem által, az Ige által, és aztán azt mondom: „Jézus, ha téged láthatlak, akkor itthon vagyok Tenálad, nincs kérdés efelől. Én itthon vagyok a gyülekezetben. Sátán, mondhatsz, amit akarsz. Gőzöd nincs, hogy miről beszélsz! Te nem tudod, mi van itt. Nem tudod, mi történik az én szívemben. Nem tudod, mi történik az én életemben. Én itthon vagyok itt.” Ámen.
Magyar
English
