P. Kende
A hit hallásából kaptunk. Gal 3:5. Ez az, ami annyira megváltoztatja a napjainkat. Ezért vagyok hálás, hogy Istentiszteleten vagyok. A hit hallása változtatja meg az életünket. Az, ahogy hallom a testvéremet hitben beszélni. Ahogy hitben hallom annyira átformálja a szívemet, bátorít, felépít, annyira szükségem van rá.
Néha, ahogy olvassuk az Igét, megüt minket.
Ján 11-ben Lázár beteg és haldoklik.
Ján 11:5-6 5Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt. 6Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, ahol vala.
Azt mondanám erre: Jézus nem áll össze a kép. Lázár nagyon beteg, halálos beteg, és te ott maradsz, ahol vagy 2 napig, mivel szereted?! Hogy érted ezt Jézus? Én ezt nem értem. Miért maradnál ott? Aztán Lázár meghal.
Ján 11:4 Jézus pedig, amikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
„Hogy érted ezt, Uram? A barátod megbetegszik és meghal, azért, hogy Te dicsőíttess? Ez elég kemény nekem, Uram! Ezt nehéz hallanom. Ha arra gondolok, hogy Te vagy a szerető Isten, akkor nem tudom ezt könnyen elfogadni. Ez aggodalmat kelt bennem. Hogy érted? Igaz az, hogy szerető Isten vagy? Igaz az, hogy valóban törődsz? Igaz az, hogy fontosak vagyunk neked? Hogy érted ezt? Hogy lehetséges ez?”
Egy kicsit azt mondjuk, amit Ján 6:60-ban sok tanítványa mondott:
Ján 6:60 Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?
Ki tudja hallgatni ezt? Túl kemény nekem. Amikor az Ige beszél hozzám, az olyan – ahogy mondja is –, mint a sziklazúzó pöröly. Az olyan, ami nagyon keményen megérint. Olyan, amire nem tudom azt mondani: „Ez semmiség! Nem fontos. Ez mellékes. Ugyan, mi ez?” Nem tudod ezt mondani, mert Isten beszéde szól hozzám, és nagyon kemény tud lenni. Meglephet bennünket és fájdalmas lehet, mint amikor Jézus azt mondja: ez a betegség arra van, hogy dicsőíttessek Én. Elképesztő!
Ján 9-ben hasonlóan. A tanítványok azt keresik, hogy mi az oka, hogy az az ember vak. Gondolkodnak, hogy ő vétkezett, vagy valaki más; valami oka kell, hogy legyen ennek a nagy nyomorúságnak! Miért nyomorék ez az ember, miért van egyedül? Miért történik ez? Jézus azt feleli:
Ján 9:3 Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
Ez nagyon kemény. Kemény beszéd. Hogy tudnám elfogadni, hogy egy ember vakon született; a szülei szomorúsága, az ember szenvedése, koldusként tengődik, éli az életét vakon és reménytelenül csak napról napra. Jézus azt mondja: ez azért történt, hogy ti láthassátok, amint meggyógyítom őt. Azt mondjuk erre: kemény beszéd ez, kicsoda hallgathatja?
Zsolt 116:15 Az Úr szemei előtt drága az Ő kegyeseinek a halála.
Isten azt mondja: „Ez nem véletlen, ez drága dolog. Amikor meghal egy gyermekem, akkor az nem kis dolog Nekem. Az drága dolog, fontos.” Ha ránézek az életre, egy autóbalesetre, betegségre, valamire, amiben meghal egy hívő, azt mondom: tényleg drága Istennek? Nekem úgy tűnik, csak véletlenül történt. Isten azt mondja nekünk: higgy, bízz Bennem nem véletlen, drága Előttem.
Ez csak úgy történt – gondolom. Nem, Én megengedtem – mondja Isten –, Én tudom, hogy mi történt.
Amikor olvassuk ezeket a szavakat, kemény beszédek ezek, kicsoda hallgathatja? Ezt olyan emberek mondták, akik Jézus körül voltak, de nem voltak közel Hozzá mégsem. Nem látták Őt úgy, amilyen volt. Volt egy elképzelésük, hogy Ő egy tanító, próféta, de nem ismerték fel, hogy Ő Isten. Ezért amikor kimondta ezt, akkor azt kérdezték: kemény beszéd ez, kicsoda hallgathatja? Mi kicsit másként mondjuk ezt: Zsolt 61-ben Dávid kiáltását olvassuk, amikor bajban volt, amikor az ellenségei szorongatták, amikor nem értette a helyzetet, akkor azt mondta:
Zsolt 61:3b Vígy el engem [innen] a sziklára, ahova én nem jutok.
Mi nem azt mondjuk: kemény beszédek, kicsoda hallgathatja – és aztán elmegyünk, hanem azt mondjuk: Uram, úgy érzem, én nem értem ezeket; úgy érzem, nem hallgathatom ezt; úgy érzem, ez túl nagy falat nekem. Uram megtennéd, hogy felteszel engem a biztos alapra? A sziklára? Tegyél fel engem, Jézus Krisztusra kérlek. Kérlek Istenem, adj nekem Te egy választ. Ez másféle válasz.
Kemény, amit hallunk, de ugyanakkor azt mondjuk: Uram, kérlek, továbbra is bízom benned, amikor a halálra vagy betegségre gondolok; amikor valami megoldhatatlan dologra, aminek nem látom a végét; ott vagyok az alagútban, sötét van, nem tudjuk milyen hosszú, nem tudjuk, hogy a fény az alagút vége, vagy a vonat. :-) Akkor nem azt mondjuk: „Hol a vészkijárat? Elegem van! Nem akarok Istennel járni tovább!”, hanem: „Uram, kérlek, nyalábolj fel, mint egy gyereket, és tegyél fel a sziklára! Tegyél fel engem a biztos alapra! Bátorítsd a szívem! Uram, kérlek, vigasztalj engem, vezess engem!”, és Isten megteszi nekünk.
Ezék 47-ben olvasunk egy folyóról, aminek van jelképes jelentése. Egy ponton ez nagyon valós lesz, de még nem. Ahogy Ezékielnek Isten megmutatja ezt a folyót, ez Isten életéről szól, és még valamiről: az ember döntéseiről. Miért más az az ember, aki azt mondja: kemény beszédek ezek, én nem hallgathatom; és aztán elszalad és otthagyja, nem érdekli az egész, ez túl valós. „Elég nekem valami üres dolog, valami ceremónia; vagy asztrológia; vagy valami nyilvánvaló ostobaság, de legalább nem jön olyan közel hozzám.”
Mi a különbség? Miért más az az ember, aki azt mondja, kemény beszéd ez, nem hallgathatom; és miért más az az ember, aki azt mondja: Uram, kérlek, tegyél fel a sziklára, amit nem érhetek el; egy olyan alapra, ami biztos. Miért más? Ugyanazok a körülmények, ugyanazokon megyünk át, találkozunk fájdalommal mindketten. Miért más a mi válaszunk?
Itt van egy nagyon fontos dolog Ezék 47-ben. Ahogy mennek tovább, a folyó mélyül.
Ezék 47:3b és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.
Ezék 47:4-5 4És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala. 5És mére még ezeret, [s vala olyan] folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.
Amikor hívőkké lettünk, akkor volt egy lépésünk. A víz bokáig ér. Aztán mész előre Istennel és térdig ér, majd derékig, majd úszás. Van viszont egy érdekes pont, a bokáig érő víz. Tökéletes példa a Balaton déli partja. Mész, mész és tűnődsz, történik-e valami. „Mélyebbre megyek egyáltalán?” Ugyanígy, ahogy járok Istennel, ezen a ponton a víz nem fog elsodorni. Nem várhatom azt: „Ah, én csak elengedem magam!” Viccesen fogok kinézni, fekszem a 2 centis vízben, és várom, hogy elsodorjon. Isten azt mondja: tégy még egy lépést előre!
Ez fontos az életünkben. Azt mondjuk: lépek előre Istennel.
2Móz 21-ben a rabszolgaságról van szó. Zsidók között megengedett volt a rabszolgaság, de egy különleges módon. Ezért a rabszolgáknak különleges jogaik voltak és nagy becsben voltak, nem úgy mint máshol.
2Móz 21:2 Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen.
Ingyen elengedve. Nem kell pénz érte, nem kell helyette másik szolga, engedd el ingyen. Tedd szabaddá.
2Móz 21:5 De ha a szolga azt mondaná: Szeretem az én uramat, az én feleségemet és fiaimat, nem akarok felszabadulni:
Melyik szolga mondaná ezt, hogy szabad lehetek, de én inkább maradok az uramnál? Voltak ilyenek! Voltak emberek, akik azt mondták 6 év után: szeretem a gazdám, hálás vagyok neki, jól bánik velem.
2Móz 21:6 Akkor vigye őt az ő ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélhez, és az ő ura fúrja által az ő fülét árral; és szolgálja őt mindörökké.
Ez ellenőrzött dolog volt a bírák által. Ez a rész azt mondja: itt egy ember, akit az ő ura szabaddá tett. „6 évig szolgáltál, köszönöm, szép munka volt, menj, szabad vagy. Mindketten izraeliták vagyunk, Isten népe, van egy olyan szabadságod, amihez nem érhetek, tehát szabad vagy. Menj!” Ez a szolga azt feleli: nem, te vagy a legjobb gazda, akit szolgáltam, veled akarok maradni. Az ember élete végéig ott szolgál. Megbecsült szolga volt, mert szabadsága volt, de a szabadságát visszaadta a gazdájának.
Ez egy gyönyörű kép. Jézus Krisztus ilyen velünk. Az Írás azt mondja: Ő megvásárolt bennünket, 2Kor 5:15 az Ő halála és feltámadása által. Nem azt mondja azonban: rabszolgám vagy örökre; hanem nagyon szabaddá tett minket. Azt mondja: „Ha akarsz, mehetsz! Próbálhatsz máshol megelégedni. Megmondom neked, nem fog megtörténni, soha nem leszel elégedett Nélkülem, de ha akarsz, szabad vagy. Élheted az életed, ahogy tetszik. Én meghaltam érted, megfizettem érted, de ha akarsz, dönthetsz rosszul is. A te döntésed, szabad vagy rá.”
Ám ha bölcsek vagyunk, azt mondjuk: „Uram, nincs Nálad nagyobb mester, nincs Nálad nagyobb gazda. Én Neked adom magam. Nekem Rád van szükségem!” Van egy ilyen elképzelés, tévképzet a világban, hogy nem kell senkit szolgálnunk; hogy létezik olyan élet, ahol az ember senkit nem szolgál. Ez nem igaz!
Mát 6:24 szolgálsz vagy Istennek, vagy e világ hazugságainak. Csak ez a kettő létezik. Önámítás, hogy egyiket sem szolgálom. Két út van csak. Nincs arany középút. Vagy Istennel szolgálsz, vagy ellene. „Én nem vagyok Isten ellenes! Én nem vagyok ellene, én csak nem szolgálom.” Nincs más út! Olyan nincs, hogy nem Istent szolgálod és nem vagy az ellensége. Azt gondolod, ez kemény beszéd, kicsoda hallgathatja?
Jézus az, aki szabadon engedi az Övéit. Ésa 14:17 e világ Ura, Sátán, ő az, aki nem engedi szabadon a foglyait. Isten az, aki szabadon engedi az Övéit. Van egy fontos döntésem: mit csinálok. Ezen a ponton megmutatta Isten, hogy szabad vagyok. Itt állok bokáig az Ő életében, és azon tűnődöm: hatással van ez rám?
Isten azt mondja: „Szabad vagy. Maradhatsz itt.” Vagy mondhatod azt: „Uram, nagyobb hatást akarok az életemre. Uram, kérlek, vigyél engem erőteljesebben!”, és hozol egy hitbeli döntést. Emlékszünk ezekre a döntésünkre. Lehet eldöntötted, hogy minden este bűnvallást tartasz. :-) Amikor eldöntöttem, hogy minden nap imádkozom, olvasom a Bibliám, akkor éreztem, hogy a víz térdig ér, a sodrás erősebb, éreztem, hogy történik valami az életemben. Viszont nem mondhatnám, hogy a dolog elsodort. Nem mondhatnám, hogy úgy éreztem, fenn vagyok a kősziklán és mindennel szembe tudok nézni; hogy biztos alapom van és nincs kérdésem.
Isten azt mondja nekünk: az Én munkám és a te döntéseid. Mi néha úgy gondoljuk: „Lehetne a döntéseimet kihagyni? Én elrontom őket. A Te munkád tökéletes.”
Isten természete nem olyan, hogy elvegye a döntéseinket. Sátán olyan. Isten viszont másként csinálja. Róm 6:17-18 Isten kivásárolt a bűn fogságából. Szabaddá tett minket. Ez gyönyörű dolog. Hogyan élünk vele, mit csinálunk vele? Hogyan döntünk? Ez kemény beszéd, amikor a gazda azt mondja a szolgának: 6 évig szolgáltál engem, derékig ér a víz, az Úr azt mondja: „6 éve jársz velem, nem tudom, tudod-e, de szabad vagy. Ha úgy döntesz, hogy visszamész, szabad vagy. Nem ez az Én akaratom, de szabad vagy rá. Ha úgy akarsz élni, ha nem akarod érezni a sodrást, ha nem akarod élvezni a közösséget, rendben.” Ez ijesztő dolog nekünk, de ez a felnőttség.
Szabad vagy, hogy úgy dönts, hogy a kevesebbet választod. Én azt mondom: Uram, nem tudom, mit akarsz tőlem? Az Úr válasza: „6 éve szolgálsz Engem, mi lenne, ha örökre szolgálnál. Hozz nagy hitbeli döntést, tégy még ezer lépést, és vinni fog az ár. Az Én életem fog sodorni és menni fogsz Velem és élvezni fogod. A hit élete lesz. Tegyél még egy lépést! Gyere Velem, átfúrom a füled és öröke a szolgám leszel.”
Ez komoly döntés nekünk. Azért, mert meg kell hoznunk újra és újra. El kell döntenünk. Nekem az tetszik ebben a képben, hogy lépésről lépésre megy. Nem mondja az: ugrasz egy fejest és benne vagy, hanem lépésről lépésre döntéseket hozunk. A hívő, aki tesz lépéseket, nem azt mondja: kemény beszédek ezek, kicsoda hallgathatja; hanem találkozunk valamivel, ami kihív minket, nagy kérdést vet fel a szívünkben, és azt mondjuk: „Uram, vigyél engem a kősziklára, tegyél engem a biztos alapra, ahol a gondolkodásom nem inog. Kérlek Téged, vigyél engem oda!”
Isten azt feleli: tegyél még egy lépést Velem. „Uram, tettem már annyit!” Tegyél még egyet! Dönts! Döntsd el, hogy soha nem állsz meg! Döntsd el, hogy azt mondod: Uram, odateszem a fülem az ajtófélfához. Egy értelemben fájdalmas azt mondani, nincs szabadságom, Isten nekem adta, de én visszaadom Neki. „Uram, tégy vele, ahogy jónak látod!” Nehéz dolog elengedni valamit: bosszúvágyat, büszkeséget, ambíciómat, tehetséget; és azt mondani: „Rád bízom, Uram. Ha nem akarod, hogy használjam, akkor nem fogom. Te dönts! Én a Tiéd vagyok.” Ez nehéz dolog, komoly döntés. Mégis meg kell hoznunk, mert ez tesz különbséget, hogy kétségbe esek, és azt kérdem: hogy lehet; vagy azt mondom: „Drága Isten előtt az Ő kegyeseinek a halála. Tudom, hogy nem véletlen. Hiszek és bízom Benned, Uram!”
Ha lépéseket teszek, akkor eltalál valami, és azt mondom: „Uram, Te vagy a válasz erre is, vigyél engem tovább! Kérlek, adj nekem valamit, ami válasz erre, és segíts nekem! Segíts nekem!” Ha ezen a ponton állok, vagy bárhol állok mélyebben, de állok, akkor azon tűnődöm: hol van az örömöm, hol a szeretet, amit élveztem, hol a közösség? Nem arról szól, hogy hol állok; hanem arról, hogy állok, mert Isten visz minket tovább egyre mélyebbre és azt mondja: „Bízz Bennem ebben a dologban, nem fogod bánni. Lesznek kérdéseid, de ahogy továbbjössz egy lépést, tizet, ezret, egyszercsak azt mondod: most értem.” Ám ha megállok, akkor egy csomó nyitott kérdésem lesz, és tűnődöm, hogy miért nem kapok választ semmire. A fájdalmas válasz: megálltam és nem teszem meg a következő lépést.
Ez egy fura dolog, amikor egy szolga ránéz a másikra: mindjárt szabad leszel, 6 év letelik, holnapután, mit fogsz utána először csinálni? „Bekötöm a fülem.” Micsoda?! Szabad lehetnél, és azt mondod, ezt akarod? Fura vagy.
Ha mindenképp van valaki, akit szolgálok, akkor miért ne választanám azt, aki a legjobb? Miért ne mondanám: Jézus. Őt szolgálni a legjobb az életemben. Ezt választom, és ebben akarom megmaradni.
Érdekes látni olyan hívőt, aki nem ment tovább. Szomorú kép, mert ez a hívő fontos volt. Király volt Izraelben, elment egy darabig, de nem ment tovább.
1Sám 10:9-10 9És lőn, amint hátra fordult, hogy Sámueltől eltávozzék, elváltoztatá Isten az ő szívét, és azon a napon beteljesedének mind azok a jelek. – új szíve lett – 10És mikor elmenének ama hegyre, ímé a prófétáknak serege vele szembe jöve, és az Istennek lelke ő reá szálla, és prófétála ő közöttök.
Isten Szelleme rászállt. Ez az ember új ember lett és megállt. Szeretnélek bátorítani. Ha megnézed az életét, féltékeny volt, irigy, gyilkos hajlamai lettek. Hihetetlen. Annak ellenére, amit Isten végzett az életében, nagyon messzire ment. Miért? Mert megállt. Nem ijesztgetni akarlak, hanem bátorítani. Akarunk válaszokat a kemény kérdésekre? Akarunk kapacitást, hogy halljunk kemény kérdést és bizalommal legyünk? Ha igen, akkor merjük megtenni a lépéseinket! Ne lépjünk vissza a döntéseinket illetően! Merjünk megállni az igazságban, és merjük azt mondani: erre van szükségem.
Lehet, azon a ponton, ahol vagyok, kicsinek tűnik, és nem látom a nagy változást. Ránézek valakire és azt mondom: „Mekkora hit, micsoda meggyőződés, ő tényleg a kősziklán áll, nem inog az élete. Hogy lehetne ilyen az enyém?” Isten azt feleli:
- Gyere lejjebb az Én életemben! Gyere lejjebb! Lejjebb!
- Uram, én azt akartam, hogy feljebb tegyél engem, nem?
- Gyere! Gyere lejjebb!
- Uram! Én biztos alapot akartam, nem egy folyót, ami sodor!
- Tudom, mit csinálok. Gyere! Gyere lejjebb! Kicsivel több alázat, kicsivel több szeretet. Kicsivel több szolgálat. Gyere lejjebb! Gyere, bízz Bennem!
- OK.
Aztán, ahogy az életünk megy előre, nem csalódunk. Isten hűséges, és válaszol. Azt mondja nekünk: „Látod, ez az Én válaszom! Látod, itt van a megoldás: az Én életem. Ez a válaszod egész életedben. Aztán a halálodban is, és utána is. Ez az Én válaszom neked. Járj Bennem!” Ámen.
Magyar
English
