P. Kende
3 ok miatt hagyják el emberek a gyülekezetet.
1) Az első ok:
2Kir 2:11 És lőn, amikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.
Illésnek itt volt az ideje, hogy véget érjen az élete. Igazán az az első jó ok, amiért egy ember elhagyhatja a gyülekezetét, hogy Isten előlépteti. Ha nem úgy gondolkodsz a halálról, hogy az előléptetés egy hívőnek, akkor itt következő vers:
Ésa 57:1-2 1Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz; 2Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, akik egyenes útaikon járának.
A hívőnek a halál előléptetés. 1Ján 3:2 akkor majd az Úr elé állunk, és ismerni fogjuk Őt, ahogy Ő megismert minket 1Kor 13-ban. Olyanok leszünk, mint Ő. Az Úr jelenlétében leszünk és örvendezünk. (Amikor V. meghalt, egy testvérünk a gyülekezetből azt mondta: a mázlista!) Persze, nincs halál-vágyunk, de ugyanakkor tudjuk, hogy a hívőnek megvan ez az öröme. Ez egy jó ok, hogy elhagyjam a gyülekezetemet: Isten előléptet, beléptet az Ő dicsőségébe.
2) Egy másik jó ok Apcsel 8-ban van: Fülöp – aki evangélista, léleknyerő, befektető, szolgáló – nagyszerű munkában van. Isten használja őt azon a helyen. Isten azt mondja neki:
Apcsel 8:26 …Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez.
Ez egy másik jó ok, hogy Isten elhív engem máshova. Mint ahogy korábban elküldtünk embereket misszióba, ahogy mi – a gyülekezet, az elöljárók, és mi mindnyájan – elismerjük, hogy Isten hívja ezt az embert valahova az Ő akaratában. Egy másik helyre. Isten azt mondta neki, hogy menjen el egy másik helyre. „Másik helyen akarlak látni téged.” Ez lehet egy missziós mező; vagy lehet, hogy Isten azt mondja egy hívőnek: egy másik gyülekezetben akarlak látni. Ez is lehetséges. Megtörténik, és ez rendben van.
Volt már olyan, hogy odajött hozzám ezzel valaki: pásztor, azt hiszem, nekem egy másik gyülekezetben a helyem. Ha Isten így vezet, bizonyára oka van erre. Ez rendben van. Van viszont egy fontos dolog, hogy Isten konkrétan vezet valahová. Amikor valaki azt mondja: szerintem nekem innen el kellene mennem – az nem ez az eset. Azért, mert nem valahová megy, hanem csak el akar menni valahonnan. Ez nem egy jó ok.
Ha Isten hív téged misszióba, ahogy mások is mennek, az nagyszerű dolog. Az rendjén van, hogy valaki elmegy a gyülekezetből, mert Isten máshová hívja.
3) A harmadik okra nem tudok jó verset mondani, mert ez nem Isten akarata. Ez az, hogy elhagyom a gyülekezetet visszacsúszás miatt.
Mire gondolok? Megtérek, járok heti egyszer gyülekezetbe. Izgatott leszek az Ige felől, bátorodom benne, élvezem a közösséget, és jövök kétszer egy héten. Már heti egynél is úgy néztek rám a szomszédok, mintha bolond lennék, de ha már kétszer jövök, akkor már tuti fanatikus vagyok. Nem baj, élvezem. … Aztán elfoglalt leszek. A karrierem többet követel tőlem. Bejön egy barátnő / fiú az életembe. Megint csak heti egyszer járok. Lépek visszafelé a dologban. Szép lassan elhúzódom a közösségtől. Nem húzódom közel, ahogy Zsid 10:24-25 mondja. Ez rossz ok! „Csalódott vagyok a gyülekezetben.”
„XY nem köszön nekem. A pásztor sem köszön nekem! Csalódott vagyok.” Ez nem egy jó ok. Ha Isten elhívott téged, ha Isten adott neked egy helyet, akkor az egy jó hely. Akkor merd azt mondani, hogy ez az én helyem.
„Olyan fáradt vagyok!” Lehet fáradt vagy, lehet ki vagy akadva, de nem baj! Szükséged van erre.
Ahogy beszélgetek testvérekkel, nagyon szíven ütött valami.
Róma 6:17 … de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, amelyre adattatok.
A tanítás azon alakjának engedelmeskedtetek, amire adattatok. Ez azt jelenti, hogy Isten elhívott téged valahová, adott neked egy bizonyos fajta tanítást, és mi arra vagyunk elhívva, hogy engedelmeskedjünk annak a tanításnak, amire elhívott minket. Meg vagyok győződve, hogy vannak testvérek, akik azért csalódnak a gyülekezetben, a közösségben, mert nem adják oda magukat annak a tanításnak, amit Isten adott nekik.
Másképp: Isten adott nekünk egy tanítást a gyülekezetünknek, a szolgálatunknak Magyarország szerte. Amit tanítunk: a kegyelem tanítása, a bevégzett munka tanítása. Kategórikus tanokat tanítunk. Beszélünk mennyről és pokolról, az üdvösségről, a Szent Szellemről, gyülekezetről. A nagy nyomorúság előtti elragadtatást tanítunk. Örök biztonságot tanítunk. Tanítunk a Krisztus teste életéről, a keresztnek az életéről.
Van egy különleges íze a tanításunknak, vagy ahogy az előbbi vers mondja: a tanításunknak van egy bizonyos alakja. Ennek vannak következményei:
- szabadok vagyunk a közösségünkben.
- bátorítás.
- az ítélkezés hiánya, nem ítélkezünk egymás között.
- szeretet, sokszor találkozunk össze.
Ezek a tanításunkból következnek. Abból, hogy milyen a tanításunk alakja.
Mi történhet azonban? „Bejövök a gyülekezetbe, látok valamit: közösség, ezek szeretik egymást; ezek mernek szabadon beszélni; nem politizálnak a gyülekezetben; nem kell megmagyarázni minden második szót – jaj, azt úgy értettem, hogy … –, mert tudod, hogy valaki figyel, hallgat és megítél, ha nem magyarázod meg. Élvezem ezt. Tetszik ez nekem.” Ha így vagy, akkor ismerd fel, hogy ezek a gyümölcsök a tanításunk alakjából fakadnak.
Ez a tanításunk alakjának a gyümölcse. Ha másik fajta tanításunk lenne, akkor az nem eredményezné ezt a fajta gyümölcsöt. Ám lehet, hogy a hívő bejön, élvezi a közösséget, élvezi a testvéreket, de nem ismeri fel, hogy ez a tanításból fakad, és ezért nem húzódik közel a tanításhoz. Nem adja magát a tanítás azon alakjára, amiből ez a közösség következik, és akkor a dolog nem megy messzire. „Élvezem a közösséget.” Ez nagyszerű, de jön egy próba, és már megyek is el. Jön egy kérdés, egy kísértés, egy támadás és máris ítélkezem, csalódott vagyok, visszahúzódom, és megyek a gyülekezetből.
Itt van valaki a gyülekezetben, hall valami másról, a tanítás egy másik alakjáról. Azt mondja: „Figyelj, van a tanításnak egy másik alakja. Van egy szentség tanítás, amely nagyobb hangsúlyt fektet a szentségre. Ami itt van, az nagyszerű, de képzeld el, hogy meglehet mindez, és még hozzáadjuk a szentségnek ezt az erőteljesebb tanítását is!” Vagy a Szent Szellem tanítása. „Képzeld el, ha ehhez hozzáadjuk a Szent Szellem erejének a tanítását, akkor ez valami több is lehetne.” Ha elfogadod ezt, ha elhiszed, hogy ebben van valami több, akkor egyenes utad van kifelé a gyülekezetből. Azért, mert nem leszel elégedett. Azt fogod mondani: „Itt nincs meg, ami kéne. Ez nem tetszik nekem. Ez nem elég! Hol van az az erő? Hol van a szentség? Hol van az a tanítás? Kérlek, add nekem azt! Miért hiányzik az innen?”
Nem véletlenül beszélek erről. Azért van meg, amink megvan, azért van meg az áldottságunk, a szeretetünk, a bátorításunk a gyülekezetben, mert a tanításunknak az az alakja, ami. Merjük odaadni magunkat annak, és nem valami másnak. Nem arra lettünk elhívva. Isten erre hívott el minket. Fil 3:12-ben Pál azt mondja: azon igyekszem, hogy megragadjam azt, amiért megragadott engem az Isten. Erre van szükségünk.
Isten adott nekünk bizonyos tanítást. Ragadjuk meg azt! Nemcsak tudásban, hanem gyakorlatban is. Merjünk járni abban szeretetben, szolgálatban, imában. (Pénteken imaest lesz, gyere!) Járjunk abban, amit kaptunk!
A bibliaiskola nagyszerű lehetőség, hogy megragadd a tudomány azon alakját, amelyre adattál.
(P. Barry a vezetőségről fog tanítani. Nagyszerű óra. Fiúk nagy szükségetek van rá, és mindannyiunknak is. Csütörtökön tanítok (ingyenes óra), a címe: Az Úr az én pásztorom. Találd ki, miről fog szólni! :-) Nagyszerű óra lesz! Gyere, és legyünk közösségben!)
Arra szeretnélek bátorítani, ha itt vagy a közösségben, akkor kérlek, ne gondolkodj így: „Én élvezem ezt, de szeretnék behozni egy másik tanítást. Szeretném behozni a tanítás egy másik alakját!” Igazán nincs szükség rá!
Nem azért beszélünk ilyen módon a szentségről, mert nem tudjuk, hogyan kéne, hanem azért, mert így választottunk. Nem azért beszélünk így a Szent Szellemről, mert még nem jutottunk a teljes ismeretre, hanem azért, mert megvan Vele a közösségünk így. Konkrétabban: beszélgettem egy lelkipásztorral a szolgálatunkban, aki egy Szent Szellem mozgalomból jött. Kérdeztem tőle: ott valami több van?
„Ha valami több lenne, gondolod, hogy itt lennék? Persze, hogy akkor nem lennék itt!”
Azért vagyunk itt, mert Isten adott nekünk egy tanítást és mi odaadtuk magunkat annak a szívünkben, a gondolkodásunkban és a cselekedeteinkben; és Isten megelégít minket. Megáld minket ezen keresztül. Szeretnélek bátorítani, ne keverd!
Ne keverd, hanem merd odaadni magad ennek a szívedben!
Ámen.
P. Brian
1Kir 18:21a És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé?
Meddig rágódtok, tanakodtok két vélemény, két döntés között? Meddig billegtek ide-oda? Nem tudom, ti mit tapasztaltatok eddig a keresztény járásotokban, de az én tapasztalatom az – én úgy élem meg –, hogy nem telik el túl sok idő, hogy elkövetek egy hibát és ezután elkövetek még egy hibát. Tapasztaltál már hasonlót?
Balázs röplabda játékos. Minden sportember tudja, hogy nem húzhatod fel magad túlságosan azon, hogy hibát ejtesz. Balázs Lacival játszott egy tornán. A családom is végignézte ezt a tornát és nagyon élveztük. El tudom képzelni, ha Laci hibát vét és ezért dühös lesz saját magára, és a következő 5-10-15 percben emiatt levert, Balázs azt mondja: ezzel nem segítesz! Nem baj, hogy hibát vétettél! Túl kell lépned rajta!
Ábrahámnak 13 évébe tellett, hogy vétkezett és felállt abból. Az hosszú idő. Dávid esetében ez 9 hónap volt. Jób próbájában is 9 hónapig tartott. Jónás esetében is több napot tartott. Péter esetében is sok idő telt el aközött, hogy elbukott és helyreállt. Az Úrra úgy gondolok, mint egy csapatkapitányra, aki elhívott minket, hogy a csapatában játsszunk. Ő tudja, hogy hibázni fogunk. Tudja, hogy vétkezni fogunk. Tudja, hogy rossz döntéseket fogunk hozni, mégis elhívott minket a csapatába.
Ha Balázs lenne a tökéletes röplabdajátékos és a tökéletes csapattársat keresi, Laci hibát vét, akkor Balázs azt mondja: „Viszlát! Kérek egy új csapattársat!” Aztán az is elkövet egy hibát: „Viszlát! Kérek egy új játékost!” Balázs gyorsan rájönne, hogy szólóban kell játszania.
Amikor magunkról gondolkodunk, a kérdés az: mennyi idő telik el aközött, hogy elbukom, és helyreállok. Meddig tart ez? Miért tart ez sokáig, amikor az Úr alig várja, hogy kegyelmes legyen hozzánk. Nem az a baj, hogy a keresztények elbuknak, mert mindenki elbukik. A lényeg az, hogy a keresztény hogyan áll helyre. Nem azon kéne aggódni, hogy nem vagytok tökéletesek. Ha ezzel gondod van, akkor túl kell tenned magad rajta, mert abban nincsen semmi hősies, ha az ember lenn marad.
Balázs látja, hogy Laci sír, és már ezerszer elmondta, hogy mennyire sajnálja, és azt mondja, hogy lépjünk túl rajta. „Kell fel, a csapatomban vagy. Egy csapatban játszunk. Játszunk akkor!”
Ezt mondja nekünk az Úr. Zsid 12-ben Pál egy futó példáját hozza fel. Két dolog, az egyik a súlyok, a másik a bűn, és egy közös megoldást ad: tekintsünk Jézusra. Tekintsünk Őrá, mert Ő az, aki törődik velünk. „Vessétek rá a terheiteket. Ő az, aki meghalt érted.” Isten a bűneidet Őrá vetette. A keresztény élet igazából olyan egyszerű. Van rengeteg dolog, amire nézhetünk, és van egy, ami helyes: Ő, Jézus Krisztus, a hitünk kezdője és bevégzője; aki él, és értünk cselekszik minden nap minden percében.
Balázs soha nem követ el hibát. Csodás dolog, ha a csapatában játszol. Nem zavarja, ha hibázol. (Talán egy kicsit, mert nyerni is szeret.) Nem profi sportról van szó – a példa csak addig állja meg a helyét –, mert akkor Balázs előbb-utóbb kirúgja Lacit a csapatból. :-)
Az Úr soha nem rúg ki minket a csapatából. Van egy negyedik módja, hogy elhagyjuk a gyülekezetet - ez tökéletesen Isten akaratában való –, ez az, ha kiátkoznak. :-) Ha kiátkoznak, akkor Isten akarata az, hogy engedelmeskedj a véneknek és „lépj olajra”! Ha az életstílusod megérdemel egy kiátkozást, megkérdezheted a véneket. Ha ezzel kapcsolatban kérdésed van, akkor ők szívesen segítenek. :-)
Mi a különbség a gyengeség és a bűn között? A bűn az, amikor látok egy kísértést, és hozok egy döntést és vétkezem. A gyengeség az, amikor nem hozok döntést, és csak megtörténik. A bűnt látom, ahogy közelít felém, a gyengeség az, amikor hátulról közelít meg a dolog. Igazából nincs különbség a kettő között. Ezt nem úgy értem, hogy nem számít, ha vétkezel, mert a vétked utolér téged. A bűnös útja kemény és Jézus azt mondja, hogy ne vétkezz. Azt nem mondom, hogy a vétkezés rendben van. Csak azt mondom, hogy azonnal helyreállhatunk. Az ördög azt mondja: ezt nem teheted meg.
- Uram, naponta hányszor bocsáthatok meg magamnak? Hétszer is?
- Nem, hetvenszer hétszer is.
- Mi van, ha a testvérem vétkezik ellenem? Neki hányszor bocsássak meg egy napon? Hétszer?
- Nem, hetvenszer hétszer.
A keresztény élet lényege nem az, hogy vétkezünk-e, hanem az, hogy megbocsátunk-e. Erről szól a keresztény élet. Minél rövidebb idő alatt tesszük ezt meg, annál hamarabb lesz közösségünk. Miután először vétkezem, azonnal helyreállok. Ha kétszer- háromszor, akkor könnyen frusztráltak leszünk, és elkezdünk nemet mondani Isten kegyelmére. „Mert nem érdemlem meg …” Nem így van?! Egymással is így vagyunk. Egyszer, kétszer, háromszor, … négyszer …, na de egy délelőtt alatt?! „És azt akarod, hogy bocsássak meg neked? Csak úgy?!” És az Úr azt mondja: igen! „Uram, nem láttad, mit tett?!” Persze, tudjuk, mit gondol Jézus. Ő azt mondja: „Ha tudnád, neked mennyi bocsáttatott meg! Nem lenne olyan nehéz, hogy ezt a kicsit megbocsásd neki.”
Ennyire egyszerű a keresztény élet. Arról szól, hogy milyen gyorsan tudunk helyreállni.
Van egy hét hónapos unokám. Gyönyörű kis hölgy. A személyisége kezd kibontakozni. Nagyon szereti a nagyapját. Mindig mosolyog rám. Most tanul kúszni, mászni. Érdekes, mert sokszor beveri a fejét, mert még nem megy jól neki. Viszont hamarosan járni fog. Tudod-e, mi a kulcs a járáshoz? Felállni – ez a kulcs. Soha nem tanulsz meg járni, ha nem állsz fel.
Soha nem tanulsz meg járni az Úrral, ha nem állsz fel.
Ilyen Balázs is. „Laci gyerünk, állj fel! Felejtsd el! Gyerünk, csak szerválj! Ne sírj! Ne érezd rosszul magad! Igen, tudom, meg kellett volna nyernünk azt a pontot. Ez nyilvánvaló. Csak tedd magad túl rajta és menjünk tovább!”
Azt mondja az Úr: „Gyerünk, állj fel! Ne maradj lenn! Ne legyél ilyen kemény magadhoz! Ne legyél csalódott önmagadban! Örvendj Énbennem! Ne lepődj meg, amikor elbuksz! Örülj, hogy felállhatsz újra!” Dávid kilenc hónapon keresztül egy hatalmas bűn után folyamatosan be volt csapva. Azt mondta: állítsd vissza az üdvösségem örömét! „Állítsd helyre az üdvösségem örömét!”
Emlékszel arra a napra? Én emlékszem arra, amikor megtértem. P. Eric-nek volt egy bibliatanulmánya egy kis vidéki házban a 70-es években. Kicsit hippi beütéssel. Amikor megtértem, annyira boldog voltam. Csak énekeltem Jézus-dalokat. Elmentem erre a bibliatanulmányra. Kicsit meg is lepődtem, mert akkoriban eléggé karizmatikusak voltak. Volt ott egy alacsony fickó hosszú hajjal, aki nyelveken beszélt, és annyira izgatott volt. „Ez nagyon vagány! Jobb, mint a drogok!” – gondoltam. :-) Annyira boldogok voltunk! El sem tudtam hinni, hogy ilyen Jézus-imádó lett belőlem. Ez a mi üdvösségünknek az öröme. Az a nap, amikor megbocsáttattam; amikor első nap bocsátott meg nekem. Rengeteg imát elmondtam katolikus „bűnöző” gyerekként. Nem is mondhattam el mindent a papnak, amit elkövettem, mert nem akartam, hogy az anyámnak elárulja, de még így is rengeteget kellett imádkozni. Amikor azonban Isten megbocsátotta minden vétkemet, az volt az én üdvösségem öröme. Mennyivel inkább most.
Ha megnyitod a ggwo.org-ot, ott van egy ’Media’ gomb, amivel bejutsz a könyvtárba. Ez teljesen ingyenes. Több mint tízezer üzenet, ötszáz tanítás. Videokat, könyveket tölthetsz le.
Fil 2:2 Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
„Teljesítsétek be az én örömömet” Ez azt jelenti, hogy ahol hiány van, azt örömmel töltjük be. Ahol hiány, vagy hiba van, azt örömmel töltjük be. Miért töltenék én be egy hibát örömmel? Azért, mert megbocsátást nyertem. A megváltásom öröme miatt. Azért, mert Őrá vethetem a terheimet. Azért, mert Ő törődik velem. Isten Őrá vetette a bűneimet. Ő meghalt értem.
Amikor a keresztényéletünkről gondolkodunk és növekedünk a keresztény életünkben, egyre érzékenyebbek lehetünk az iránt, hogy mennyire bűnösek vagyunk. Hibákat követhetünk el, lehetnek gyengeségeink és tudatosan vétkezhetünk, de amikor megtörténnek ezek a dolgok, 1Ján 1:9 azt mondja, hogy egyetértek Istennel ezzel kapcsolatban, és elfogadom az Ő megbocsátását. Ekkor az Ő igazságának megtapasztalásában élhetek. Ezt senki nem veheti el tőlem-tőled.
A saját emléked a bűnödről lehet, hogy megpróbál megrabolni téged attól, hogy megtapasztald ezt az igazságot, de jól jegyezd meg: a te igazságod, ami megvan neked, az a te hitedből ered, és nem a cselekedeteidből. Emiatt a cselekedeteid nem tudják azt semmissé tenni. Nem tudják! Az ördög vádol éjjel-nappal. A bűn hatalmas az Ő kezében. Nagyon hatalmas, mert a bűnünkkel vádolhat minket, és aztán elszigetelhet minket Isten életétől hívőkként. Isten tanít nekünk valamit.
Isten tanítja, hogy hogyan járjunk Vele, ami azt jelenti, hogy helyreállok. Nincs igazán értelme; nem tűnik helyesnek; nem tűnik úgy, hogy megérdemelném, de akkor is felállok, és megyek tovább, mintha semmi sem történt volna. Mintha mi sem történt volna! Nincsenek árnyak, nincs bűntudat, mert Krisztus vére megtisztítja a lelkiismeretünket ettől a bűntudattól.
Aztán tudom, hogyan bánjak el másnak a bűnével. Egyre jobbak leszünk ebben. „Én vagyok egész Magyarországon a leggyorsabb megbocsájtó. Vétkeztél? Megbocsátok. Ennyi!” Így működik. Nem fogom hordozni a bűntudatodat, nem foglak megítélni, hanem Krisztus megbocsátásában és szeretetében élek. Mert nincs más választásunk! Nincs más kiút!
Meddig fogsz billegni e kettő között? Ha megbocsátást nyertél, akkor nyerj megbocsátást most! Ha nem nyertél megbocsátást, akkor ne játszunk vallásos játékokat, el kell menned ebből a gyülekezetből azonnal.
Csodálatos ebben állni:
Zsolt 4:7 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arcodnak világosságát, oh Uram!
Sokan mondják: Ki mutat nekem irgalmat? Tudod, mi a csodálatos? Ahogy Istennel szembe nézünk, Krisztus arcát látjuk. Látjuk az Ő orcájának fényességét. Az Ő fényessége azt mondja: gyerünk, gyerünk! Péld 16:15 a király orcájának fényességében élet van. Ott van élet. Az urak Urához megyünk. Jézus Krisztushoz járulunk, az arcába tekintünk. Ezért olyan fontos a tanítás, mert a tanításon keresztül összeáll számunkra a kép. A Sz.Sz. összeállítja nekünk ezt a képet. Ha olyan képed van Jézusról, mint aki egy bottal arra vár, hogy megfenyítsen téged, akkor jó tanításra van szükséged, mert ez nem egy jó kép.
Zsolt 23:1-2 1Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. 2Fűves legelőkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem.
Magyar
English
