P. Musztafa, Bartha András, P. Kende: A hit, és amit ad / The Faith And What It Gives

P. Zoli

Kaposváron mini konferencia van, picit belekukkantottam. Nagy áldás volt az. A konferencia témája:

2Kor 5:14 Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket

Még folytatódik ez a konferencia, de ami tényleg nagy hatást gyakorolt rám, hogy amikor ránézel a kaposvári gyülekezetre, akkor tanítványokat látsz. Ez nagyon megáldott engem. Olyan emberek vannak ott, akik tényleg követnek és P. János csodálatos pásztor, nagyszerű vezető, szereti az embereit. Az emberek követik és annyira éhesek. Egyszerűség van az imádatban, egyszerűség van a közösségükben, egyszerűségben fogadnak el. Ez tényleg csodálatos. Akarnak hallani, akarnak tanulni.

Igazából ez egy tábor, de tényleg olyan, mint egy igazi konferencia. Csodálatos közösségük van. A gyülekezet ott akkora kincs. Amikor összegyűlnek, mindig nagyon jól érzik magukat, azért mert Krisztus van a középpontban. Ha Krisztus a középpontja a mi életünknek is, akkor mindig jól érezzük magunkat. Akkor megelégedettek vagyunk. Igazi örömünk van, nincs negativitás, és van hálaadás. Hálaadás mindenért!

Bartha Andris

Zsolt 23:1a Az Úr az én pásztorom

Arról beszél, hogy szükségünk van egy pásztorra. A lelkünknek szüksége van egy pásztorra, aki vezet minket. Ki az én pásztorom? Lehet könnyen, hogy az érzelmeim a pásztoraim; vagy a múltam; vagy a sebeim; vagy a legjobb barátom az én pásztorom. Ám ezzel nem jutok sokra.

Az én pásztorom az Úr Jézus, és mi az Ő bárányai vagyunk. Ő a jó pásztor. Ez nem arról beszél, hogy én vagyok a jó bárány, és van egy pásztorom; hanem van egy jó pásztor és én meg épp olyan bárány, amilyen. A pásztorom gondot visel rám. Nem magamra tekintek, nem próbálok jó bárány lenni, hanem:

Zsid 12:2 Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra

Zsolt 23:4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy;

Eszerint „Te velem vagy”. Nem a pásztor nélkül kerültem a halál árnyéka völgyébe. Könnyen előfordulhat, hogy maga a jó pásztor vezet engem a halál árnyékának völgyébe. Ez így rendben van, ha épp ott érzed magad. Lehet a mi hibánk, mert van olyan, hogy rossz döntéseket hozunk, de nem vagyunk egyedül benne, hanem ott van velünk a pásztor. Át akar vinni minket valamin, meg akar mutatni valamit.

Zsolt 23:5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt

Rendben van, ha éppen ilyen időszakon mész át az életedben. A jó pásztor sosem mondta azt, hogy neked boldog életed vagy problémamentes életed lesz. A probléma az életünk része. Ne próbáljunk mindig probléma-elkerülő üzemmódban lenni. Sokat aggódunk dolgokon. Emlékszel, mi felől aggódtál 1-2 éve? Nem! Mégis mindig aggódunk valamin. Az ördög folyton behoz valamit. Ezt el kell fogadni, hogy vannak gondok az életünkben. Nem lesz problémamentes időszak. Döntsük el, hogy annak közepette is Istennel járunk, ne várjunk a tökéletes időszakra, mert az éppen most van!

P. Kende

Zsid 11:4  Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert afelől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.

Hit által Ábel becsesebb áldozatot vitt Istennek, mint Káin. Ez csodálatos gondolat: az az áldozat, amit Ábel bemutatott, nagyobb értékű volt, jobb volt, hasznosabb volt, mint amit Káin vitt. Én alapból azt mondanám, az az áldozat jelentősebb, az az áldozat becsesebb, amelyikért többet fáradt az ember. Az az áldozat, amiért megküzdöttél, jelent valamit; amiért fizettél, az ér valamit. Amit csak úgy találtál, ami csak úgy lett, ami csak úgy nőtt – azt mondanám –, annyit nem ér.

Viszont amikor vittek egy áldozatot, 1Mózes 4:3-ban Káin fogta a föld gyümölcsét, amiért dolgozott. Ő szántóvető volt, keményen dolgozó ember volt. Izzadt és dolgozott vele, és amikor gyümölcs lett, akkor azt mondta: „Mi lehetne becsesebb annál, mint amiért megizzadtam?” 1Mózes 4:4-ben Ábel is vitt a nyáj első szülötteiből egy bárányt áldozatként. Ábel juhász volt. A juhok ott vannak. Persze, figyelni kell rájuk, foglalkozni kell velük; de nem olyan, mint szántani, gyomlálni; nem olyan, mint izzadni nap mint nap.

Nem ugyanaz a mennyiségű munka. Ha megnézem a kettőt, akkor azt mondanám, hogy Káin áldozata a jobb, mert ő többet dolgozott érte, ő tett valamit a dologért. Ám Ábelé, ugyan mit ér az? Milyen érdekes ez? Pál apostol beszél nekünk erről Gal 3-ban, és Galatákhoz íródott levelében többször is.

Gal 3:2 Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Szellemet, avagy a hit hallásából?

Gal 3:5  Annakokáért, aki a Szellemet szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából [cselekeszi-é]?

Én azt mondanám, a nagyobb áldozat, a keményebb munka, amikor komolyabban odateszem magam. A Galácia-beliek is így gondolták, hogy a keményebb munka, a törvény cselekedetei – ez a válasz. „A törvény cselekedetei. Az mégis csak komolyabb! Az mégis csak jobban néz ki! Ott mégis csak tennem kell valamit! Mégis van valami látszatja! Komolyan veszem. A törvény! Meg is van, hogyan gondolkodjak, és mit mondjak, hogyan viselkedjek és te is hogyan viselkedj! Mi fér bele és mi nem?”

A törvény cselekedetei. Jobbnak tűnik, komolyabbnak tűnik, és úgy tűnhet, hogy rendben van. Úgy tűnhet, hogy ez a jobbik viselkedés. Viszont Pál apostol a zsidókról, az ő test szerinti rokonságáról beszélve Róma 10:2-ben azt mondja, hogy nagy buzgóság van bennük Isten iránt, de nem ismeret szerint. Nem az számított, hogy mennyire akarták szolgálni Istent. „Szolgáljuk Istent! Szolgáljuk Istent! Gyerünk, tegyünk meg mindent! Dolgozzunk rajta!” Jézus azt mondta nekik: „Viperák fajzatjai, olyan buzgók vagytok! Átkeltek földön és tengeren, hogy egy embert megtérítsetek; és ha követ titeket, akkor még inkább az ördög fia lesz, mint ti!” Ejha!

„Uram, annyira komolyan veszik!” „Igen, de nincs igazuk! Igen, komolyan veszik, de nem ismeret szerint.” Pál is ezt mondta: nem ismeret szerint. Ezt mondta a galáciaiaknak: buzgók vagytok, tenni akarjátok a törvény cselekedeteit, de hadd tegyek fel egy egyszerű kérdést: hogyan kaptátok a Sz.Sz-et? A hit hallásából vagy a törvény cselekedeteiből?

Sok mozgalom van manapság, amelyik ezt hirdeti: megtérsz, és utána komolyan veszed, dolgozol, izzadsz, és ha jól csinálod, ha elég komolyan veszed, akkor megkapod a Sz.Sz-et.

Itt elég egyértelműen mondja Pál, hogy a hit hallásából kaptuk meg a Sz.Sz. ajándékát. Én úgy vagyok vele: Halleluja! Köszönöm, Uram! A hit hallásából kaptam meg a Sz.Sz-et. Nem azért, mert annyi jót tettem, annyira betartottam a törvényt. Annyira hálás vagyok ezért, Istenem! Köszönöm Neked! Ez annyira nagyszerű az életemben!

Isten azt mondja, hogy nem a nagyobb izzadság! Nagyszerű, hogy a szolgálatunk nem a Nagyobb Izzadság Világevangelizáció! Hanem a Nagyobb Kegyelem Világevangelizáció! Ez fontos, mert Isten azt mondta, hogy a papok len ruhát hordjanak azért, hogy ne izzadjanak! Istennek nem tetszik az izzadságszag a templomban. Istennek nem tetszett az izzadságszag Káin és Ábel esetében. Isten nem gyönyörködött a galácia-beliek izzadságában, és a miénkben sem! Amikor azt mondjuk: „A törvény cselekedetei! Majd a törvény cselekedetei! Majd azok összetartják az életemet! Add nekem a törvényt! Mondd meg nekem lépésről lépésre, mit kell ma tennem! Mit kell holnap tennem? Mit kell holnapután tennem? Hogyan csináljam? Mit kell betartanom? Hogyan viselkedjek? Hogyan álljak haptákban? Hogyan tisztelegjek? Hogyan nyissam ki a Bibliámat? Hogyan …?” Ehelyett Isten azt mondja: „Járj hitben! Járj hitben! Ismeret szerint. Ismerj meg Engem! Tanuld az Igét! Tanuld az Igét, mert az Ige eszközt ad a kezedbe!”

Ma reggel a fiammal csónakáztunk, utánunk csónakázott néhány kislány is. Ők evező nélkül voltak. Jelentős különbség volt kettőnk között. :-) Érdekes volt nézni őket, ahogy próbálták irányítani a csónakot, a csónakban állva próbáltak úgy mozogni, a csónak meg ment amerre ment. Azért, mert nem volt evezőjük. Ilyen a hívő is. Nemcsak a nem hívő lehet ilyen. A hívő is lehet ilyen.

Nagy buzgóság Isten iránt, de ismeret nélkül, és így kárt tehet. Aztán kárt tesz. Azt mondja az Írás: a hitben erőtlent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit (Róm 14:1); és tartozunk mi erősek, hogy hordozzuk a gyengék erőtlenségeit (Róm 15:1). Az Írás azt mondja: Járj igazságban! Ismerj meg Engem! Tanuld az Igét! Ha nem tanulom, akkor ítélgetek, törvénykezem, mindenkit nekem kell rendbe tenni, „én vagyok az utolsó ÁVH-s Magyarországon”, nekem kell megmondani mindenkinek, hogy mi van. „Itt vagyok a gyülekezetben és igyekszem koncentrációs tábort csinálni belőle, és azt mondom: a törvény cselekedetei …” Isten meg azt mondja: a hitnek a hallása …

Nincs az az emberi értékelés, ami által azt mondanám, hogy Ábel jobb áldozatot hozott, mint Káin, de Isten azt mondja, hogy igen. Nekünk el kell fogadnunk ezt! Lehet, hogy jól néznek ki a törvény cselekedetei, amit csinálok, de Isten azt mondja: „Nem! A hit hallása …” A galáciai levél végén Pál azt mondja, hogy a hitnek vannak cselekedetei, de azok nem a törvény cselekedetei:

Gal 5:6 Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.

A szeretet által munkálkodó hit – ez számít. A törvény cselekedetei nem érnek semmit, de a hit cselekedetei – amint a szeretet által munkálkodik a hit –, az számít. A hit is cselekszik, és össze is lehet keverni a kettőt. Ha elég messziről nézem, akkor Káin is áldozatot vitt, és Ábel is. Ám ha közelebbről megnézed, Káin büszke volt, Ábel pedig engedelmes.

Nem az számított, hogy mennyit izzadtak, hanem az számított, hogy melyikük volt engedelmes, melyikük szolgálta Istent ismeret szerint. Ezért hiszünk a bibliaiskolában 2Tim 3:17, mert az Ige eszközöket ad a kezembe – ahogy az Ef 6-ról szóló sorozatunkban beszélünk arról –, Isten Igéje eszközöket ad a kezembe. Képes vagyok haladni, képes vagyok tartani valahova. Nem csak próbálkozom, tapicskolok – mint a kislányok a csónakban – és remélem, hogy történik valami, hanem Isten Igéje eszközöket ad a kezembe arra, hogy szeressek, arra, hogy szolgáljak, hogy járjak hitben, hogy a hitemnek cselekedetei is legyenek.

Ábelről azt mondja, hogy habár meghalt, mégis beszél. Micsoda gondolat! Ábel meghalt, de az ő hite még mindig beszél. Olyan sok ember van, aki próbál valami nagy emlékművet hagyni maga után. Zsolt 49:12-ben azt mondja az Írás, az emberek ezt forgatják a szívükben, hogy „az én házam megmarad örökké; majd rólam neveznek el dolgokat; a földemet, a parcellámat elnevezem magamról, és majd emlékeznek rám” Az emberek nem fognak emlékezni.

Az egyik vicces vers 2Sám 18:18, Absolon, mivel nem született fia, ezért állított magának egy oszlopot, és elnevezte Absolon oszlopának, hogy valahogy emlékezzenek rá, „a mai napig úgy neveztetik”. Én nem tudom, ma, hogy ez hol van. Én nem tudom, hogy annak neveztetik-e. Nem hiszem, hogy nagyon emlékszünk rá. Akkor lehet, hogy emlékeztek rá, de nem marad meg örökké.

Gyönyörű dolog: a te hited szól a mai nap is, holnap is, holnapután is; és amikor meghalsz, a hited utánad, a halálod után még mindig szólni fog. Még mindig beszélni fog a hívőkhöz. „Emlékszel? B.I. Emlékszel a hitére? Micsoda bátorítás nekem az ő hite! Ő ma nem él itt, az Úrral van, de annyira beszél hozzám az ő hite, az ő öröme, az ő szeretete, a hitének a munkája szeretet által.” Nem az ítélkezés, nem a törvény, nem a szabályozás, hanem a hitének a szeretetbeli munkája beszél hozzám. Köteteket beszél nekem Istenről, a mai nap is, és igazából örökkön örökké. Örökkön örökké emlékezés lesz a hitének a cselekedeteiről.

A hitednek a cselekedetei szólnak a mai nap. Milyen jó hír ez! Nem rólad szólnak, hanem Istenről szólnak, Istenről beszélnek. Amikor Isten megbízta Ezékielt, amikor Isten megbízta Jósiást, amikor Isten megbízta Jeremiást, akkor azt mondta nekik: „Lépjetek elő az Én nevemben! Álljatok elő az Én nevemben és beszéljetek!”

Amikor mi hitben szólunk, hitben járunk, hitben cselekszünk, akkor valami sokkal nagyobbért állunk ki és szólunk, mint saját magunk. Mennyire dicsőséges ez? Ez csodálatos, hogy mi Isten nevében szólhatunk, és azt mondhatjuk, hogy hiszek és imádkozom. Lehet, hogy előttem van az akadály, de hiszek tovább, keresem a választ és megyek előre. „Istenem, bízom Benned! Kérlek, vigyél engem tovább!” És a hitemnek vannak cselekedetei, de nem a törvénynek, az izzadságnak a cselekedetei. A hitem beszél.

Mi hoz szellemi felfrissülést az életünkbe? Volt már olyan, hogy megfáradtál a szellemben? Mitől frissülhetsz fel? Több ilyen van – például a szolgálat –, de leginkább, amikor a testvérem isteni szemszögből lát engem, és beszél nekem erről. Ezt úgy hívjuk, hogy építés. Amikor valaki lát engem Krisztusban, amikor hitben néz rám, és azt mondja: „Mennyire nagyszerű, hogy az Úrral jársz! Micsoda áldás, hogy van egy szolgálatod; hogy van egy imád, hogy van hited; hogy van célod Istennel; hogy kinyitod a Bibliádat! Hallottalak imádkozni a minap, annyira bátorított.” Tudod, miért? Mert a hited beszél őhozzá, és az ő hite beszél tehozzád. Ez dicsőséges! Csodálatos, mert felfrissít bennünket a szellemi életünkben. Ez felüdít minket újra meg újra. Ez ok a hálaadásra.

1Thess 1:3a Szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való reménységeteknek állhatatosságát, az Isten előtt, a mi Atyánk előtt:

Itt van megint az a kifejezés, hogy a hit dolgozik, a hit cselekszik. Mit csinálunk? Hálát adunk.

Hálás vagyok értetek, a hitetek cselekedeteiért. Például azért, hogy itt vagytok, hogy jöttök az istentiszteletre, komolyan veszitek. Vagy komolyan veszitek az adakozást, hogy az adakozás nem akkor van, ha van feleslegem, hanem van egy meggyőződésünk erről. Vagy amikor beszélgetünk, és hallom a bizonyságaitokat, és hallom, hogy mit szólt az Úr hozzátok az Igéből; és az élet, ami emögött van, az imáitok, a szolgálatotok. Hálás vagyok. Úgy, ahogy Pál írja: a hitetek munkálkodik.

1Ján 3:18 nem csak szájjal szeretünk, nem csak szóban szeretünk, hanem cselekedettel is. Ha a hitünkben járunk – Isten erre hívott el minket – ez egy jobb áldozat, ez egy dicsőségesebb áldozat. Ez egy nagyszerűbb áldozat. Lehet, hogy ismersz egy embert, aki a törvény szerint próbál élni, aki nagyon vallásos, aki nagyon kemény magával – és mindenkivel maga körül –, nagyon komolyan veszi, és dolgozik rajta. Lehet, hogy ez megfélemlít. Például egy Jehova tanúja, nagyon komolyan veszi a dolgot. Kinn áll az utcasarkon minden nap, árulja azokat a hazug papírokat, folyton beszél, csinálja. Ha ránézel, mondhatnád: hú, én nem veszem ilyen komolyan. Ez nem erről szól. Az a törvénynek a cselekedete, abban nincs semmi kegyelem, abban nincs semmi hit, az egy emberi rendszer, szüksége van Krisztusra és meg kell Őt ismernie. A te kis pohár vized ezerszer többet ér. Amit hitből, szeretetből, szolgálatból, a testvéred javát keresve adsz, az annyival többet ér ennél. Egyetlen szeretetteli imád, a legkisebb törődés, a szeretet által munkálkodó hit annyival többet ér Isten előtt és az Ő népe előtt, és ez az, ahol járunk. Ámen.