P. Barry
Nemrég jöttünk vissza Baltimore-ból. Újratanultam dolgokat az életünkkel kapcsolatban. Ez nem nehéz, amikor P. Schaller prédikál. Dániel könyvéből kezdett prédikálni egy sorozatot. Dán 1-ről volt szó az egyik Istentiszteleten, utána Dán 2-ről, 3-ról, 4-ről. Arra gondoltam: P. Schaller, nekem úgy hiányzik, amikor csak úgy prédikáltál, beszélj kicsit Ézsau szőrős kezeiről.
Emlékszem, ott ültem és arra gondoltam: már megint Dániel. Aztán rájöttem, ez érdekes, és ahogy ott ültem, elkezdtem hallani az üzenetet. Olyan volt, mint a golyók, amik átmennek a páncélon is. Áthatoltak a fegyverzeten, amit az ördög próbált felépíteni az életemben. Rájöttem, hogy az Úr pontosan ezt szerette volna nekem mondani. Az üzenet megmentett engem.
Ahogy az ördög titkos módon próbál minket támadni, Isten már rendelkezésünkre bocsájtja a védelmet. Ez csodálatos győzelem. A győzelmekről gondolkodtam, hogy Isten hogyan hozza el őket az életünkbe. Gedeonról szeretnék gondolkodni kicsit.
Zsolt 20:8 Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.
Mennyire könnyű szekerekben és lovakban bízni, természeti erőben, természeti képességekben. Nagyon könnyű. Amikor Izrael népére gondolunk, ahogy menekültek Egyiptomból, mi volt mögöttük? Egy hatalmas sereg szekerekkel és lovakkal. Nem nézett ki túl jól a helyzet, mert az életükért futottak. Előttük a tenger volt. Nem túl jó! Előre néznek, tenger; hátranéznek, lovak és szekerek, és rajtuk nagyon sok dühös ember dárdákkal és íjakkal, mindenféle harci eszközökkel. Nem állt túl jól a szénájuk. Ez azonban nem állította meg Izrael nemzetét.
Mit történt a szekerekkel és lovakkal, és azokkal, akik azokban bíztak? Szétnyílt a tenger, Izrael megmenekült. Érdekes, hogy a víz csak bizonyos ideig maradt nyitva; nem állt nyitva a szekereknek és lovaknak, elborította őket a víz. Izrael győzelmet aratott.
Előtte, amikor tárgyaltak a háborús illetékesekkel, nehezen tudom elképzelni, hogy leültek és azt mondták: ez a terv, belerohanunk a Vörös-tengerbe, megnyomjuk a gombot, szétnyílik a tenger, mi megmenekülünk, a másik oldalon megnyomjuk a gombot, és az ellenséget beborítja a víz. „Nem tudom, ez így jó-e?” – mondhatták a bölcsek. Ám Izrael nem a szokványosban utazik.
Ez egyenlő a szabadsággal az életemben, hogy Isten nem a szokványosban utazik, nem abban működik. Van reményünk emiatt, mert mi sem vagyunk szokványosak. Különleges nép vagyunk. Isten elválasztott bennünket, mások vagyunk. Feltettem a kérdés: Mi ez az életünkben? Mi a valóság az életünkben? Mi a valóságunk? Az, amit látunk és érzünk? Vagy az, amit a népszerű vélemény állít?
Amerikában nagyon sok új trendet láttunk karácsony óta. Emberek fura dolgokat tesznek a testükkel. Amerika – úgymond – konzervatív ország, nem tesznek radikális dolgokat. Most azt mondhatom, Amerika nagyon fura hely. Egyre nyilvánvalóbb: a normális emberek nagyon nem normális dolgokat tesznek. Döbbenetes volt, amíg át nem gondoltam a helyzetet: egy Isten nélkül való társadalomban, ahol dolgokban bíznak, ott így viselkednek az emberek.
Isten nem a külsőt nézi. Viszont érdekes a belül meghozott döntések gyümölcse: mi a valóságunk, honnan ered, miben bízunk, honnan jön az örömünk, miben van a bizonyosságunk?
P. Schaller prédikált Dánielről és arról, hogy ellene áll a parancsnak, nem imádja a királyt, nem hajlandó enni a király ételéből. A király étele olyan dolog volt, amiről Isten azt mondta, hogy Izrael nem veheti ki a részét belőle. Ez nem arról szólt, hogy Dánielnek meg voltak a hagyományai és ahhoz tartotta magát, hanem bárki, aki nem teszi ezt meg, az hatalmas kockázatot vállal. Ne imádkozz másmilyen Istenhez, hanem hajolj meg a király előtt és egyél a király ételéből.
Dániel az ablakában Istenhez imádkozott. Volt egy kis bizonyossága. Nem hiszem, hogy ez a természeti körülményekből fakadt. Nem volt vak. Tudta, hogy a király kiadta a rendeletet. Rájött, hogy neki kell döntést hoznia. Számára nagyon könnyű volt a döntés. A kérdés az volt: Kinek adok tekintélyt az életemben? Mibe vetem a bizalmam? Nem szekerekbe, nem lovakba, nem földi országba, nem a király rendeletébe.
Ezért mondja az Írás: ne féljetek attól, akik meg tudják ölni a testet, hanem vessétek a bizalmatokat abba, aki az örök sorsotokra hatással tud lenni. Ezek nem mély teológiai szólamok, hanem egyszerű útmutatás arra, hogy hogyan járjak az életemben. Ezért vagyok hálás a pulpitusért és az üzenetért, ami innen elhangzik. Amikor P. Kende prédikálja az Igét, akkor az üdvösségem épül.
1Pét 1:23 nem romlandó magból születtünk, hanem romolhatatlanból. Valami, ami romlandó volt, romolhatatlanná vált hit által. Abba az üzenetbe vetett hit által, amit hallottunk Isten Igéjéből a bevégzett munka által. Jött a megváltás a Golgotán, és hitben elfogadtam és ezért üdvösségem van. Ennek gyümölcse van. Minden alkalommal, amikor elhangzik az üzenet a pulpitusról, P. Kende azt mondja: „figyi”. Miért mondja ezt? Nem azért, mert azt akarja, hogy őrá figyelj, hanem azért, mert van valami, amit el akar mondani, ami szabadulás és bizonyosság lesz, és annak az épületnek az alapja lesz, ami a lelkünkben épül, amihez mérhetjük a valóságunkat.
Amikor felépülünk Isten romolhatatlan Igéjében, ott állhatunk az ablakban, és a dicséretünk a magasságos Istenhez szólhat, és nem érdekel, mit mond egy földi király. Persze, adjátok meg a császárnak, ami a császáré, de bízzatok Istenben az Ő valóságával kapcsolatban. Amíg a földön vagyunk, a valóságunk egy nagyobb helyen van. A valóságunk annyival nagyobb, amikor a bölcs élete felülről ered, hogy a pokol mélységei nem lophatják el.
Gondolkodjunk a romolhatatlan Igén. Ez a fantasztikus iránymutatás, ami az Igéből ered, gyönyörű bizonyosság, ami felgyülemlik a lelkünkben.
Eljöttünk Amerikából, annyi aprósággal kell foglalkozni, a lányom kinn maradt még három hétig egy ifjúsági táborban. Ez nagy lépés volt, hogy nem csak a szomszédban vagyunk. Veronika jól van, Candle jól érzi magát, Veronikáért imádkozzatok. J Mi is jól érezzük magunkat. Volt sok apróság és Isten elintézte mindet. Felszálltunk a repülőre, megérkeztünk ide, jöttek az e-mailek. Ami úgy tűnt, hogy elintéztünk, még sincs elintézve. Azon kaptam magam, hogy ott ülök a konyhában, abbahagytam mindent. Ott voltam egyedül és felemeltem a kezem: Uram ennek az egésznek a közepén Te nem vagy kevésbé Úr, a győzelmed ugyanannyira jelen van, a megváltásod ugyanannyira közel van, és dicsérlek ennek a helyzetnek a közepén, és izgatott vagyok ebben. Gőzöm nincs mi fog történni, kivéve, hogy Isten soha nem hagy el minket.
Az élet dolgai egészen mikroszkópikusak a nagy képhez képest. Néha az életünk apró részletei, ahogy gondolkodunk róluk, és azt mondjuk: bátrabbnak kéne lennem. Isten azt mondja: vesd Rám a terheid. Rendben van, ha vannak terheid. „Ki vagy te Szupermen? Nem kellene, hogy terheid legyenek?”
A Biblia nem azt mondja: ne legyenek terheid, ha esetleg mégis vannak, akkor add nekem azokat; hanem azt mondja: vesd rám a terheidet. Ezt azt jelenti, hogy lesznek terheid. Én meg azt mondom: köszönöm, Uram! és nem azt, hogy elbírnám. Élvezem, hogy csak odadobom a dolgokat, és figyelem, hogyan hozod rendbe azokat. Az Úr az egyetlen, aki rendbe tudja hozni a helyzetet. A dicsőség abban a tényben áll, hogy nem én fogok elbánni vele. Hogyan oldja meg Isten? Nem rám tartozik.
Van egy problémám ezzel a kísértéssel. „Uram, Neked adom. Rendbe hoznád kicsit? Van egy javaslatom. Uram, ne úgy, hanem így hozd rendbe.” Van egy autód, elviszed a szerelőhöz. Elkezded-e magyarázni, hogy kellene csinálni? „Úgy csináld, ahogy én akarom. Hagyjuk a motort, és kössük rá az akkumulátort egy töltőre.” Nem kell ezzel foglalkozni. Odaviszed a terhed az autószerelőhöz és ott hagyod. Már ki van fizetve a számla. Menj haza és emeld fel a kezed az Úrnak: Te vagy az én valóságom, Te vagy az én életem. Nem a problémám. Egyébként sem bízom a szekereimben. Tudjátok mi a jó abban, ha az embernek nincs autója? Nem romlik el soha.
Bír 8 Beszél arról, hogy Isten hogyan működik, szemben azzal, ahogy mi csinálnánk.
Bír 8:10-ben 135.000 Midiánitáról ír (számold ki magad). Bír 7:2-3 ír Gedeon seregéről: 32.000 ember. Indul a csata tervezése. Eddig 100.000-rel több midiánita van. Sok áll szemben kevéssel. A nagyon soknak még sok szekere, és lova is van. A kis csapatnak meg fantasztikus csodafegyverei vannak, mint a trombita.
Ahogy gyülekeznek, az Úr azt mondja: „Gedeon, túl sokan vagytok. Azt szeretném, engedd meg, hogy hazamenjenek. Bárki, aki szeretne, és üldögélne inkább a feleségével a heverőn, és pop-corn-t enne, az mehet.” Gedeon azt gondolta: nagyszerű vezető vagyok, felajánlom a lehetőséget; néhány százan hazamennek, de azért rendben leszünk. Azonban 22.000-en mentek el. Most az arány 135.000 : 10.000, 13.5-szeres túlerő.
Biztos vagyok benne, hogy 10.000 nagyon jó katona maradt. Igazi férfiak. Isten azt mondta: bánjunk el ezzel a kis elmélettel, inniuk kell a katonáknak. Akik úgy isznak, hogy lefetyelik a vizet, azok elmehetnek; akik a kezükből isznak, azok maradnak. Gedeon „hatalmas” hadserege, aki marad, 300 ember. 135.000 a 300-al szemben. Valószínű, az a 300 nem is katona volt. Valószínű azok voltak, akik féltek, hogy bármelyik sarkon ott lehet az ellenség. Viszont Gedeon azt mondja: most már megvannak az embereink.
Emlékszel, honnan kezdődött? Volt egy álom: egy árpakenyér rágurul egy sátorra. Ezt azt jelentette: le fogod győzni a Midiánitákat. „Az árpakenyér rágurult a sátorra, tehát elverjük a 135.000 embert! Igen!!!” Isten nem szokványos. Ha a hadsereg erejében keresed a győzelmet, akkor nagyon aprólékos részleteket próbálsz felépíteni az életedben. Akkor vigyázz, mert jön az árpakenyér. A közeledben lévő sátorra fog rágurulni.
Mi az, amit a férfiak visznek a csatába? Egy üres korsót, benne egy gyertya, és egy trombitát. Most a stratégák egészen összezavarodtak. Mit fognak csinálni?
Bír 7:16 És a háromszáz embert három csapatba osztá el, és mindeniknek kezébe egy-egy kürtöt adott, és üres korsókat és fáklyákat e korsókba.
Tudod, mi tetszik ebben? Az üres korsóban lévő fény, akkor válik láthatóvá, amikor eltörik a korsó. Isten tud használni egy törött korsót – mint én vagyok – arra, ahogy megmutassa az Ő világosságát. A világ azt mondja: egy repedt edény vagy, mire vagy jó? Isten pedig azt mondja: nagyszerű vagy, mert a repedéseken meglátszik a fény.
Bír 7:18-21 18Ha én a kürtbe fúvok és mindazok, a kik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: az Úrért és Gedeonért! 19És leméne Gedeon, és az a száz férfiú, a ki vele volt, a tábor széléhez a középső éjjeli őrség kezdetén, a mikor épen az őrség felváltatott, és kürtölének a kürtökkel és összetörék a korsókat, a melyek kezökben valának. 20És kürtölt mind a három csapat a kürtökkel, és összetörték a korsókat, és balkezükben tartották a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtöket, hogy kürtöljenek, és kiáltának: Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért! 21És mindenik ott állott a maga helyén a tábor körül. Erre, az egész tábor futásnak eredt, és kiáltozott, és menekült.
A sötétben, ahogy összetörik az edényeket, és kihirdetik, aztán az igazság világossága ragyog. Akik szekerekben és lovakban bíztak, futnak, mint az őrültek 300 ember miatt. Csodálatos győzelem. Kihirdetés, de ez nem az „én” kinyilvánítása. Az a fegyver, amit Gedeon emberei hirdettek, az ÚR kardja.
Amikor azt kiáltja, hogy az Úr kardja és Gedeon kardja, ezt azért mondja: mindenki tudja, hogy Gedeon kiben bízik. Érdekes megjegyzés Bír 6:15-ben: Gedeon ad egy önértékelést, hogy milyen fajta tábornok lesz ő a háborúban.
Bír 6:15 És monda néki: Kérlek uram, miképen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában.
Ilyen embert keres Isten. A legszegényebb nemzetség a leggyengébb törzsből, és annak a leggyengébb tagja. Bír 6:12-ben így szólította az Úr angyala: Az Úr veled, erős férfiú! Itt Gedeon nem tett még semmit. Isten nem a jelenlegi helyzetünkben tekint ránk, hanem aszerint a bevégzett munka győzelem szerint néz ránk, amit Ő fog beteljesíteni az életünkben. Már igaznak ismer el, nem amiatt, akik vagyunk, hanem amiatt, aki Ő. Az Úr veled, erős férfiú! Ez gyönyörű, szokatlan és különleges. Mégis annyira igaz.
Szóltak a trombiták, nem az „én” került előtérbe, hanem az Ige világossága, az ígéret bizonyossága, az igazság öröme; és azok az emberek, akik ennek a valóságában éltek abban a pillanatban és hatalmas örök győzelem született az örökkévalóság királyával. Ő volt az, aki a döntést hozta.
Ez a mi valóságunk. Ezért vagyunk annyira csodálatos emberek. Isten csodálatosnak hív minket. Erős férfiúnak, vitéznek nevez minket, mert Ő valamit elvégzett. Nekünk gyengének kell lennünk, alkalmatlan körülményekből kell jönnünk. Terhekre van szükségünk; többségben legyenek ellenünk; az ellenségnek jó stratégiája legyen. Isten azt mondja: tökéletes, most tudok valamit tenni. Tudtok valami helyet, ahol ilyen embereket találhatok? „Én vagyok az, Uram. Ha ezek a feltételek, akkor engem válassz! Ki megy el? Itt vagyok, Uram, küldj engem, mert Nélküled nem megyek. Ha Te mész, akkor miénk a győzelem, még mielőtt elindultunk.” Ebben a győzelemben élek, ennek az igazságában, ennek az ígéretében és békességében. Ámen.
Magyar
English
