P. Kende: Hagyd el a gyermekhez illő dolgokat!

P. Kende

Pál apostol 1Kor 13-ban a szeretetről ír, és a végén egyszerre csak azt mondja: 1 Kor 13:11  Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illô dolgokat.

Egy gyermekre gondoltam, arra, hogy  miben különleges egy gyermek?

1. Az egyik ami jellemző a gyermekekre, hogy a világuk nagyon kicsi. Szűken nézik a dolgokat. Bizonyos szeletét látják az életnek és nem többet. Azt mondod neki: hol laksz? A válasz: a házamban. Felül a repülőre. Biztonságos a repülő? A válasz: anya itt van. (Tehát biztonságos.) Mi a világ? A világ a mászóka, csúszda, a szobám, a hátsó udvar, a plüsstigrisem. Ennyi.

Van egy szűk látása arról, hogy mi az élet. Történnek velük dolgok, de nem látja az egészben. Néha a felnőttek azt szeretnék, ha egy gyermek gyorsan felnőne – gondolom mert kényelmes lenne, nem kellene úgy foglalkozni velük -, de ez reménytelen, mert a gyerek nem tudja még úgy összekapcsolni a dolgokat.

2. A másik ami jellemző rájuk: a dolgok fontossága körülbelül egyforma. Nincs olyan, hogy ez a fontos vagy az. A gyermek rutinokban él, az egyik lépést a másik után végigcsinálja, de nem képes megítélni, hogy melyik fontosabb. Ha a rutinjából kisiklik dolog, akkor bajban van. Kell, hogy a dolgok rendben menjenek, mert ha nem, akkor a gyermek megijed vagy haragos lesz. Nem tud bánni vele.

3. Amire még gondoltam: egy gyermeket bármi megérint, amivel találkozik abban ő benne van. Például, ha anyu és apu veszekszik, akkor a kis Sári tudja, hogy az az ő hibája. Nyilvánvalóan. Magától értetődik. Ha anyu és apu elválik, akkor a kis Jocó tudja, hogy ezt ő csinálta. Magyarázhatod neki hogy nem, de ő mélyen tudja, hogy miatta történt. Mert benne van a dolgokban. Nem tudja távolról nézni őket, nem tud hátrébb lépni néhány lépést, hanem benne van abban, ami történik.

Értjük ezt remélem és így kezeljük a gyermekeinket. Helyet adunk nekik a növekedésre, betakarjuk, megvédjük őket.

Hm, egy kitérő a szülők kedvéért: I.Mózes 35:18  És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé ôt Benjáminnak. Ráhel majdnem keserves hibát követ el. Ő az anya, és épphhogy nem követ le egy keserves hibát. Jákob (talán itt az egyszer az életben) bölcs férjnek bizonyul.

A Ben-óni azt jelenti, hogy a fájdalmam, keservem fia. Ráhel érezte mi történik vele. Az apa azonban Benjáminnak nevezte ami azt jelenti: jobbom fia. Egy értelemben az apa visszafogta az anya kezét, hogy meg ne tegye ezt a gyerekkel. A történet arról szól, hogy a szülő dolga, hogy értéket adjon a gyermekének. Isten értéket tulajdonít minden embernek, de a te dolgod, hogy ezt átadd a gyermekednek!

Biztos ez gyerek később megkapta, hogy anya miattad halt meg! Anya is megmondta. Viszont Jákob azt mondta erre: Nem, a jobbom fia vagy! Ami azt jelenti, hogy elfogadott vagy, ezt jelenti a jobb. Értékes vagy. Örülök neked. Az apa azt mondta: hálás vagyok érted. Drága vagy számomra. Értéket kellett adnia, ő takarta be a gyermekét, ő védte meg. Így helyes. Így kell csinálnunk. Hogyan adsz értéket a gyermekednek? Az időd amit vele töltesz, ahogy olvasod neki a Bibliát, ahogy mesélsz neki, ahogy tanítod egy hozzáállásra, mikor foglalkozol, törődsz vele. Ez értékes neki. Sportolsz vele, társasjátékot játszol, elviszed fagyizni. Időt töltesz vele.
Mondd el neki hogy értékes! Ne tételezd fel, hogy a gyerek úgyis tudja vagy majd másvalaki elmondja!
Mondd el neki, hogy értékes, adj neki időt, figyelmet! A pénz adása nem ugyanaz mint az időd adása. „Jocó megérted, ma délután nincs időm rád, de itt egy tízezres.” Hatéves Jocó boldog? :-) Nem így működik. Hívőknél is látom, hogy néha azt mondják: meg akarom adni a gyermekemnek a legjobbat a világon! Rendben. Ám lehet, hogy ezzel arra tanítod, hogy szeresse a világot! Vigyázz ezzel! Vidd el emberekhez akik kifejezik a fontosságukat, szolgálnak feléjük Isten életével. Ezért van vasárnapi iskolánk Istentisztelet alatt, és tizenéves szolgálatunk... Hálás vagyok értük, és a Kháriszért is!
Legyenek a gyermekeink olyan helyen, ahol befektetést kapnak Isten életéből! Hálás vagyok az iskoláinkért, és ahogy Isten életével szolgálnak a gyermekeink felé.

Egy tizenéves lány azért fekszik le egy fiúval, vagy kezd el cigizni, mert be kell bizonyítania, hogy ér valamit. Mindenki azt mondja neki: bizonyítsd be, hogy menő vagy, értékes vagy, aztán persze ez tönkreteszi. Ha viszont te adsz neki értéket időben, igazi szeretetet, alázatot (amikor elrontod mersz-e bocsánatot kérni a gyermekedtől?), ha te megmutatod neki milyen a vezetőség szeretettel, szolgálattal, akkor később a gyermek látni fogja és felismeri a különbséget.

Mikor jön az a másik fajta érintés a lányod életében, tudni fogja, hogy ez nem olyan érintés, mint ahogy az édesapja szeretette, aki semmit nem akart tőle, csak hogy tudja hogy értékes. Hogy mit csinál aztán ezzel a felismeréssel az a gyerek ő dolga. Viszont ha értéket adsz neki, akkor legalább van esélye jól dönteni.
Szóval neveljük a gyermekeinket.

Ám a gyülekezetben is hasonlóan történik egy hívővel: Róm 15:1  Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtlenek erôtelenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.
A gyülekezetben, Isten azt mondja, vannak gyenge emberek. Isten csinálta így. Miért? Épp olyan mint a házasság: 1Pét 3:7 egy házasságban van két ember, egy férfi és egy nő. Kettejük közül van egy erősebb edény (a férfi) és van egy gyengébb edény (a lány). Az asszony a gyengébb edény. Miért? Hogy ugráltathasd?! :-) Nem, hanem hogy az erősebb szolgálja a gyengébbet. 1Pét 3:7! Törődjön vele. Foglalkozzon vele, emelje fel, bátorítsa. Ez nem egy bokszmeccs. Néhány házasság mellesleg olyan. Sőt néhány férj azt mondhatja: gyengébb? Az én feleségem? Látnád az érzelmeit, az intellektusát, a nyelvét: lebeszéli a fejem egy pillanat alatt! A legijesztőbb dolog életemben, mikor kinyitja a száját! :-)
Hm, nos, akkor is ő a gyengébb. Hogy elismeri-e, elfogadja-e a szereteted, az az ő dolga. Attól még arra vagy elhívva, hogy tisztességet tégy neki. A görög szó a tisztességre (aponemó) azt jelenti: kiadd neki a számára szükséges részt. Azt a részt amire szüksége van. Megismered őt, nem azért, hogy ismerd a gyenge pontjait és alkalomadtán jól megmondhasd neki, hanem ahogy megismered őt, tudd szolgálni, erősíteni őt, ahogy szüksége van rá.

Ugyanez van a gyülekezetben. Vannak akik erősebbek és vannak akik gyengébbek. Nem véletlen. Nem azért van, hogy a gyülekezetnek legyen az "A" szekciója és ott hátul a "B", a gyengék. Róm 15:1 azt mondja, hogy az erősek tartoznak. Ha azt képzeled, hogy erős vagy akkor a te dolgod, hogy szolgáld azt aki gyenge.
Sokszor látom, hogy valaki gyenge és ahelyett, hogy bátorítanák visszaélnek vele: nemrég visszahallottam néhány tesótól akik tartósan betegek, hogy néhányaknak ez a szeretetteli szolgálatuk - odamennek hozzájuk és azt mondják: miért nincs elég hited testvérem? Nesze! Még egy rúgás neked... kedves testvérem. Ha te voltál az, Isten bocsássa meg neked. Bándd meg és hagyd el! Azt is mondják, miért mentek orvoshoz?! Figyelj, ébredj fel! Térj magadhoz! Hiszünk Istenben. Miközben imádkozunk a gyógyulásért, elmegyünk az orvoshoz is. Hála Istennek az orvosokért, persze hogy csak emberek, és?!

A gyengébbnek tartozunk az ő gyengeségét hordozni, hitben megerősíteni. Ez az elhívásunk, részünk a gyülekezetben. Hálásak vagyunk, hogy Isten ezt adta. Szóval minek vannak itt gyengébbek? Isten azért találta ki a gyülekezetet, hogy legyen gyakorlati képzésünk a szeretetben. Hogy tudhassuk, mit jelent szeretni azt aki gyenge, törődni valakivel aki nem növekszik vagy legalábbis úgy látszik.

Róm 14:1  A hitben erôtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit. Nem arra a célra, hogy ítélgessétek a vélekedéseit. Lehet úgy vagyok, hogy végre van nálam gyengébb, végre nem rám figyel mindenki, de ne ebből a célból fogadjátok be az embereket! Hanem a bátorításra! Bátorítsd a testvéred, Isten majd továbbviszi őt. A mi részünk a szolgálat. Legyen növekedés? Persze. 1Kor 13:11 voltam gyermek, de felnőttem és most elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Ám milyen környezetben beszél erről? A szeretet környezetében. Hogyan bátorítunk?
Gondolj bele a farizeusok kihaltak. Hála Istennek. Ugyanúgy mint a dinoszauruszok. Gondolod jó okkal haltak ki a dínók? Milyen lenne, ha nem lehetne kimenni az utcára mert egy T-Rex várna kinn?! :-) Isten jó okkal "halasztotta ki" a farizeusokat is. Ne próbáld feltámasztani őket. Nem szeretném ha mi lennénk a Jurassic Park gyülekezet. Nem az a szolgálatunk, hogy ítélkezünk. Hanem fogadjátok be. Isten az Ő szeretetén keresztül munkálni akar valamit. Mit is?

1. Keskeny látás. Isten azt akarja, hogy növekedjünk. Szeretné megnyitni a szemünket. Eféz 3:18  A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának... Amikor kinyílik a szemem. Ez történt velünk hívőként: Isten növekedést hozott az életünkbe, megértettük, hogy többről szól. El voltam foglalva dolgokkal. Munkába megyek hazamegyek és ez a hinta ment egész életemben. Aztán egy nap rájöttek a munkahelyemen hogy mit csinálok nyolc órában, jött a csúszda és vége lett. Ennyi az életem. Pici életem van. Isten viszont azt mondja: nyisd ki a szemed! A szeretet által. Hogyan? Isten igéje kinyitja a szemünket olyan dolgokra amiket nem láthatnánk. Ha olyan hívő vagy, aki nem olvassa a Bibliát akkor szükségszerűen szemellenzősen fogsz látni. Nem fogod látni a dolgokat csak egy kis irányba és semmi mást.

Isten Igéje kinyitja a szemed egy olyan világra amit nem láttál. A dolgok amik történnek veled értelmet nyernek. Mert rájössz, hogy honnan jönnek és hova visznek. Voltak órák a Bibliaiskolában amiket úgy ültem végig, hogy tátva volt a szám, nem pislantottam, talán levegőt se vettem. Annyira tudtam, hogy most értem, értem mi történt velem értem ki és milyen vagyok. Ráadásul hatalmat kaptam arra, hogy járjak Istennel. Isten átformálta az életem. Ha nem vetem magam alá Isten Igéjének, akkor nem lesz átformálódás.

Alávetni magam egy helyi gyülekezetnek. Egy testvéren keresztül meglátni a nagyobb képet. Lehet, hogy nem is tudtam milyen a szeretet? Rájövök, hogy ítélkező voltam. Az életünk a KrisztusTestén keresztül, a közösségünkön keresztül nagyobb és nem szemellenzővel nézzük az életet, hanem nézünk és látjuk, és van egy széles skálája annak amit látunk. Látjuk a szélességét, magasságát, mélységét. Hogyhogy látom?! Isten azt feleli: mert alávetetted magad a helyi gyülekezetben az Igének.

Még egy ami kinyitja a szemem. Missziók. A bizonyság, amit hallottunk az előbb. Fontos felismerni, hogy Isten azért tett oda ahova tett, hogy elmondjuk az evangéliumot. Nem tudhatjuk milyen hatása lesz, amikor kölcsönadtuk azt a keresztény filmet vagy adtunk egy Igés könyvjelzőt. Vagy mondtunk pár szót az ebédnél. A missziók kinyitják a szemünket. A világ nem olyan nagy. Azok az emberek is fontosak, és akik körülöttünk vannak, azok is. Fontos nekünk, mert az életem nem beszűkült. Mert Isten Igéje kinyitotta a szemem.

2. Fontosság. Amíg Krisztust nem ismertem, nem volt az életemben. Istennel járva kapunk dolgokat és felismerjük mik a fontosak. Mik az elsődleges, jelentős dolgok. Ha nem látom ezt, akkor az életem puszta rutin lesz. Egyes lépés, kettes, hármas, négyes. 1. Barátkozunk 2. Kedvesek vagyunk 3. Megbánt 4. Utálom. De nem baj, van a gyüliben kétszázötven ember még, úgyhogy lehet így is élni. :-S

De Isten azt mondja: állj! A rutin nem az az életed, hanem, hogy meglásd mi a jelentős. Meg is mondhatom "mi" az: Jel 1:11 Jézus Krisztus az első. Lásd mi a fontos - Ki a fontos! Ha látod ki a fontos, ez vezesse az életed! Lehet, hogy kiesik az 1,2,3,5,7 lépés de nem gyermek vagy, vagy ha igen, akkor tanulsz és növekszel. Lehet kiesnek a lépcsők de Jézus Krisztus tegnap ma és mindörökké ugyanaz. Ennek vetem alá az életem. Lehet, hogy kiesett a munkám - manapság nem ritka - lehet, hogy kiesett egy kapcsolat. De Jézus Krisztus az első és az utolsó is. Őróla szól az egész. Ha nem látom a jelentőset jelentősnek, akkor a rutin marad csak. Ha valaki kibillent a rutinomból, akkor bumm: dühös vagyok, vagy rémült, mint egy gyermek, mert felborult a rutinja. Ha növekszünk, akkor Isten hozni fog valakit aki felborítja a rutinom. Isten azt mondja: na? Na most? Mire én: Hm, akkor talán Te vagy a fontos Istenem. Isten pedig: Ez az! Gratulálok gyermekem! Megyünk tovább az úton.

3. Az utolsó ami gyermekeknél látható: mindenben benne van ami megérinti, nem tudja kívülről nézni.
Isten tanít ebben minket: Figyelj, neked személyes járásod van Énvelem és ez mindentől független.
Gyönyörű látni amikor egy hívő felnő ebben. Gondolok most a testvéreinkre, akik szenvednek valami betegség miatt, de megtanulták, hogy ez Jézusról szól. Én érte élek, vele járok. A kapcsolatom vele közelebbi mint bármi más. Az egészségem nem az ami volt, valami bajom van, de ugyanakkor, ez a baj, ez nem én vagyok. A bukásom nem én vagyok. Hanem Uram, egyetértek veled: ez a bukás gonosz volt és nem fogok ebben járni. Nem vagyok része ennek. Nem ölel magába, hanem ellenkezőleg: A probléma ott van. Rá tudok nézni kívülről. 1Kor 9-ben Pál erről beszél kb. 23-26. Úgy beszél az életéről mintha valaki másról beszélne. Fil 3-ban is. Az életem fontos és drága, Isten használja és én hálás vagyok érte, de ugyanakkor amit csinálok nem én vagyok, sem a bukásom, sem a sikerem. Én hívő vagyok elsősorban.
Lehet, hogy Isten elhívott misszionáriusnak. Oké, de elsősorban hívő vagy!
Lehet, hogy Isten elhívott valamire. Ha véget ér az, te még mindig hívő vagy.
Lehet énekesnek hívott el. Ha vége lesz egy nap, akkor kiderül gyermek vagy-e.
Isten szeretete elég, hogy keresztülvigyen.

Kötelezd el magad az Ige mellett, egy helyi gyülekezet mellett! Kötelezd el magad, legyen egy pásztorod aki szolgál feléd. Hallj a pulpitusról és szolgáljon feléd!

Legyenek fontos dolgok az életedben Istennel. Mert ha nincsenek fontos dolgok, ha minden egyforma, akkor semmi nem fontos, csak rutin. Így nem működik. Isten növekedésre hívott, de ezt az Ő szeretete által végzi el. Merjük elfogadni a szolgálatát és szolgálni egymás felé, nem kárhoztatva, hanem örömmel, szeretettel.