Ez az üzenet néhány napja érik a szívemben. A mai napon jutottam el oda, hogy el kell mondanom. Beszélgettünk P. Csabával és annyira megáldott a közösségünk, a kapcsolatunk, a szeretetünk, a közös szolgálatunk. Annyira nagyszerű volt belegondolni, hogy nem vagyunk egyedül; együtt szolgálunk, együtt járunk az Úrral. Ez tényleg csodálatos.
4Móz 32 Izrael honfoglalásáról szól, amikor Isten beviszi őket az Ígéret földjére. Rúben és Gád törzsének támadt egy jó ötlete. Nekik nagy nyájaik voltak. A Jordántól keletre voltak nagy legelők. Ők azt mondták Mózesnek:
4Móz 32:5 Hogyha kedvet találtunk a te szemeid előtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vígy minket át a Jordánon.
„Hadd maradjunk itt! A Jordántól keletre van jó föld, pont jó az állatainknak. Minek mennénk át? Ott nem annyira jó. Mi itt akarunk élni, akkor miért mennénk át?” Logikus ötlet, és arra gondolok, hogy valószínűleg ártatlan is. Nem arról szólt a dolog, hogy ki akarták volna húzni magukat valamiből. Egyszerűen csak kényelmesebb volt azon az oldalon nekik. Valószínűleg meglepő volt, amikor Mózes így válaszolt:
4Móz 32:6b Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok?
Lehet, hogy ártatlan a dolog, de ugyanakkor a kényelemről, az önzésről szól. Ez nagyon érdekes, mert a társadalmunk olyan, hogy magunkkal törődünk. Azt is mondjuk: az egyes ember. Ez olyan, ami fontos, de nézd meg az alábbi két verset:
Fil 2:4 Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.
1Kor 10:24 Senki ne keresse, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé.
Ez nem azt jelenti, hogy nyúljuk le a másikét :-), hanem azt jelenti, hogy segítsünk neki. Ne csak a saját hasznodat nézd, hanem a testvéredét is. Ez nagyon érdekes dolog, mert olyasvalami, amit nem találunk a világban, nem gondolkodunk így. A Biblia hív ki minket erre. Ez nagyszerű, hogy a hitünkben vannak dolgok, amit a világban nem találunk meg, de amikben Isten egyértelműen vezet minket, és azt mondja: így érdemes élni. Ez egy kihívás ugyan, de érdemes járni eszerint. Ez valami gyönyörű, mert ennek nagy gyümölcse van az életünkben.
Róma 12:15 azt mondja a gyülekezetről: örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal. Könnyű olyan barátnak lenni, aki akkor van ott, amikor jól mennek a dolgok, szívesen hallgatja a vicceket, de aztán ha baj van, nem találod. A Szent Szellem azt mondja nekünk Pálon keresztül Róm 12:15-ben, hogy örvendjünk az örülőkkel. Ezért szeretjük a bizonyságokat.
Volt egy nagyszerű házas-hétvégénk. Nagyszerű volt. Jó volt hallani a bizonyságokat. Örülünk az örülőkkel és sírunk a sírókkal. „Megéri?” Igen, nagyon is. Nagyon is megéri törődni a másikkal. Ez kitágítja az életemet, növekedést hoz. Szükségem van erre.
Mózes azt kérdezte: „A testvéreitek menjenek háborúzni, amíg ti itt ültök? Amint ti itt szórakoztok? Hogy néz ez ki?” Volt valami, amit nem láttak. Nem látták, hogy az ő életük valami nagyobbnak a része. Nem látták, hogy az ő döntéseik fontosak.
Nem tudom, hogy ezt látod-e, nem tudom, hogy belefutsz-e, felismered-e ezt, hogy belenézel a tükörbe és megvonod a vállad: „Ugyan, kit hat meg, hogy mit csinálok? Kinek számít, hogy hogyan döntök? Mit fog megváltoztatni, hogy én most imádkozom-e vagy sem? Mit fog jelenteni, hogy most kinyitom-e a bibliámat vagy sem? Ugyan, megfogható-e az, ha azt mondom: Uram, tölts be engem a Szellemmel? Ugyan, mit számítok én? Persze, a pásztor! Ha ő testi lenne, akkor bajban lenne a gyülekezet, de mit számítok én?”
Mint az ember az egy talentummal. Ő nagyon fontos ember, mert van egy talentuma. Mit csinál azzal, hova teszi? Használja-e? Törődik-e a másikkal, vagy csak magával? Az Írás azt mondja: ne az legyen az egyetlen, amivel foglalkozom. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki dolgába beleütöm az orromat. Hiszünk a magánéletben, naná! Ugyanakkor törődhetek a másikkal, örülhetek az örömével, sírhatok a sírásával, és hordozhatom a terhét.
Ez olyasvalami, amit Gád és Rúben nem látott. A két törzs azt mondta: ez rólunk szól. Figyelj! Nem! Ugyanígy lehet veled is. Ez valami nagyobbról szól.
Másként fogalmazva, Rúben és Gád azt mondták: „Mózes, mi nem leszünk ellenségek. Mi mindig barátok leszünk. Csak nem állunk melletted, amikor harcolsz a csatában, de imádkozunk érted. Majd írunk bátorító e-mail-eket időnként. Szurkolunk nektek. Hajrá többiek! – két ökörcomb között, ennyi. – Gyerünk, rajta, igyekezzetek! Menni fog, meg tudjátok csinálni.”
Mózes azt mondta nekik: „Azt gondoljátok, hogy ott maradtok a Jordán keleti partján és ez senkire nem lesz hatással? Azt gondoljátok, hogyha mindenki átmegy és ti ott maradtak, az semmit nem fog jelenti nekik?”
4Móz 32:7 És miért idegenítitek (bátortalanítjátok) el Izráel fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, amelyet adott nékik az Úr?
Az ő megállásuk, az ő kényelmük jelentett volna valamit a többi törzseknek. Az jelentős lett volna. Azt mondták volna: „Lehet, nem is olyan fontos bemenni. Lehet, hogy Isten itt akar nekünk adni valamit. Lehet, hogy nem kell harcolni. És ők elmentek, most mit csinálunk? Most kevesebben vagyunk.” Miért bátortalanítjátok el őket? A másik tíz törzs elbátortalanodik. Ne csináljátok ezt!
Erre gondoltam: szükségem van a testvéremre az életemben. Ez nem egy meglepő üzenet, de fontos az életünkben. Szükségem van a testvéremre az életemben. Szükségem van arra, hogy közel legyen valaki hozzám. Eféz 6-ban, amikor leírja a hívő fegyverzetét, akkor az egyetlen, ami fedezi a hívő hátát, az a hívő, aki vele van. Ő az egyetlen, aki megvéd engem. A testvérem. Ő betakarás nekem. Védelem a számomra, gondoskodás.
Péld 27:17 Miképpen egyik vassal a másikat élesítik, aképpen az ember élesíti az ő barátjának orcáját.
Valaki, aki közel van hozzám, az csiszol rajtam. Ez kényelmes? A csiszolás nem finom, hanem erőszakos dolog. Ott ledörzsölök valamit. Viszont szükségem van rá. Hasznos nekem. Rúbennek és Gádnak szüksége volt Mózesre és a többi törzsre. Kellett, hogy hallják: arra nem szabad menni, ezt nem érdemes csinálni.
Ha nincs meg ez az élesítés, akkor könnyen elfordulok az úttól, akkor könnyen befelé fordulok, könnyen negatív leszek. Ha nincsen meg ez a kapcsolatom, akkor ugyan ki igazítana ki. Szükségem van a másik hívőre az életemben. Ha nem vagyok ott, az hatással van őrá is.
A gyülekezeti jelenlét nagyon fontos. Erről nem beszélünk sokat, de azért meg akarom említeni. Arra gondoltam: ha azt akarom, hogy legyen növekedés a hívő életemben, akkor szükségem van többre, minthogy hetente egyszer halljam az Igét. „Egy héten egyszer meghallgatom az üzenetet, aztán, huss, kimegyek az ajtón, és el is tűnök. Kész. A barátaim odakinn vannak, a gondolataim odakinn vannak.” Nagyon könnyen lehet, hogy így elbátortalanodom.
Szükségem van a testvéremre. A házról házra bibliatanulmányaink, a bibliaiskola mind a számotokra vannak nyílván. Azért, hogy kaphassátok ezt, hogy közel lehess, hogy megtalálhassátok ezt.
Csak arra gondoltam, ha közösségben vagyunk, az megváltoztat minket. Ez annyira nagyszerű. Ha nyitott tudok lenni a testvéremmel, és megosztjuk ezt az életet, amink van Krisztusban, akkor az megváltoztatja az életünket. Akkor felismerünk valami drágát Isten természetéből. Jobban látom az Ő célját az életemre. „Miért? A másik tudja Isten célját az életemre?” Nem, de a közösségünkben Isten megmutat nekünk valamit, és tanulunk valami nagyszerűt.
Pál azt mondta: a szívünk kitárult, a szívünk megnövekedett, a szívünk nagyobb lett, a szívünk többet tud befoglalni, 2Kor 6:11. Miért? Pál azt mondja: a közösségünk miatt a szívünk többet tud befogadni. Ez nagyszerű. A közösség nagyobb képességet ad nekem a szeretetre, amire szükségem van.
Róm 5:5 Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe a Szent Szellem által, de a közösségben gyakorlom ezt. Megbocsájtok, bátorítok, továbbmegyek. Újra felhívom, újra keresem, meglátogatom, amikor szüksége van. A szívünk megváltozik. Szükségem van a testvéremre.
Ahogy beszélgettem P. Csabával – innen indult az üzenet –, arra gondoltam, hogy mennyire szükségünk van a többi gyülekezetre, akik itt vannak az országban. Annyira hálás vagyok azért a kilenc gyülekezetért. Ahogy rájuk gondolunk, szükségünk van a másik gyülekezetre.
Olyan könnyű mondani: szeretem a testvéremet, soha nem beszéltem eggyel sem, de szeretem a testvéremet. Nagyon könnyű szeretni valakit, amíg nem beszélsz vele. Ha nagyon izgatott vagy a házasodás felől, szeretnélek bátorítani ezzel. Könnyű szeretni őt, amíg össze nem költözöl vele. Amíg össze nem házasodtok, és ki nem próbálod, addig nagyon könnyű. Elméletileg nagyon könnyű szeretni a másikat. Könnyű ránézni a testvérre, aki melletted van: ó, szeretlek! Aztán ennyi! Könnyű mondani, de szükségem van rá, hogy ez gyakorlati legyen igazán, hogy valóban törődjek.
Arra gondoltam, hogy mások vagyunk. Ha elmész a szegedi gyülekezetbe, az egy másik féle. A XVII. kerületben másik fajta gyülekezet van. A II. kerületben is másféle a gyülekezet. Kaposvár – az is más fajta. Tudjuk-e szeretni egymást? Tudunk örülni egymásnak? Amikor összejövünk a nyári konferencián: itt vagyunk, de jó hallani valakit, aki teljesen másként beszél ugyanarról a Krisztusról, ugyanarról a kegyelemről, ugyanarról a célról, ugyanarról az életről! Persze! Annyira nagyszerű, és annyira hálásak vagyunk ezért. Szükségünk van rá.
Zsolt 133 hatalom van az egységben. Az egység természetfeletti. Természetileg? Soha. Természetileg magamat keresném. Természetileg hol érdekel bárkit? Az egységbe viszont hatalom van, és Isten megáldja azt. Isten áldást küld oda. Tudod-e, hogy ez mit jelent? Nem hasonlítgatunk. A gyülekezeteinkben hálásak vagyunk egymásért. Nem érdekel, hogy melyikünk teljesít jól, de imádkozunk egymásért, örülünk egymásnak. Ez nagyszerű.
A közösségünk nem valami jogi kötelék, hanem szellemi közösség. Ugyanaz, ami itt megvan közöttünk, ugyanaz a gyülekezeteink között. Annyira hálásak vagyunk ezért.
Arra gondoltam, hogy Gád és Rúben nem látják ennek a jelentőségét. Nem látják ennek a fontosságát. Nem látják, hogy milyen közel vannak Izrael többi törzséhez. Nem látják, hogy ők mennyire fontosak a többieknek. „Ha én hiányzom, senki nem fogja észrevenni. Ha én nem megyek el, senki nem törődik vele.” Mózes azt mondja: „Állj, dehogyis. Fontos vagy, jelentős vagy. Jelentős a te szolgálatod. Miért választanád a kényelmet?”
Belegondolni ebbe: elhagyom a gyülekezetemet, elhagyom a testvéremet, azért mert tudok egy kényelmesebb megoldást? Ez annyira könnyen megy. Annyira egyszerű. Annyira könnyű arra menni. Szeretnélek ebben kihívni és bátorítani, hogy vedd komolyan, a te részed nem kicsi. A te részed nem kevés. A te részed jelentős Isten munkájában.
Ha ők nem mentek volna át, akkor az jelentett volna valamit Izraelnek. Ugyanígy van veled is, és velem is; és mindannyinkkal. Jelentős vagy a gyülekezetben. Számít a szolgálatod, az életed. Szeretnélek bátorítani ebben, hogy vedd komolyan. Az a kicsi, amit csinálsz – vagy nem csinálsz –, az számít. Jelentős.
Van ennek egy harmadik része is. GGWO – ez jelent nekünk valamit. Ma beszélgettem P. Scibellivel és annyira hálás voltam a társulásunkért. A mai nap beszélgettem P. Drew-val. Ahogy beszélgettem vele, annyira hálás voltam azért. Arra gondoltam: mennyire nagyszerű, hogy van valami több az életünkben.
Arra gondoltam, hogy Rúben és Gád mond valami nagyon értékeset. Amikor Mózes így beszél hozzájuk, akkor nem sértődnek meg. Valami nagyon komolyat mond nekik, nagyon megmondja nekik a frankót, és aztán 4Móz 32:16-ban azt felelik: meggondoltuk a dolgot, építünk itt mindennek helyet, városokat a családjainknak, és aztán
4Móz 32:17a Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai előtt
Azt mondták: mi leszünk a frontvonalon, az első sorban.
4Móz 32:18 Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, amíg Izráel fiai közül meg nem kapja kiki az ő örökségét.
Milyen nagyszerű szív! Ezért volt szükségük Mózesre. Ezért kellett hallaniuk ezt. Felkavarta a szívüket, és azt mondták: „Igen, persze. Nem kérdés. Mi fontosak vagyunk, és számítunk. Mi megyünk elől. Nincs kérdés, hogy Izrael jelentős-e nekünk.” Nem kérdés, hogy a testvérem fontos-e nekem, akarom-e őt szeretni, szeretnék-e tenni érte. Hadd menjek előre. Hadd vállaljam be a dolgot, hadd imádkozzak érte. Hadd segítsek neki, hadd adjak tanácsot. Ez annyira nagyszerű.
Józsué 3-ban a papok vitték a frigyládát. Józsué 3:15 amint belemártották a lábukat a víz szélébe, akkor a víz szétvált.
Józs 3:17 A papok pedig, az Úr frigyládájának hordozói, ott állának a szárazon a Jordán közepében bátorsággal, és az egész Izráel szárazon megy vala át, mindaddig, míg az egész nép teljesen általméne a Jordánon.
Ők ott vártak addig, amíg mindenki át nem ment. Hívőkként ez a mi nagy kiváltságunk, hogy segíthetek valakinek bemenni a nyugalom helyébe, segíthetek valakinek hitben járni, bátoríthatok valakit. Beállhatok oda, és mondhatom: menj át. Ezt nevezzük szolgálatnak, ezt nevezzük személyes befektetésnek, ezt nevezzük bátorításnak, hogy beállsz oda és azt mondod: „Nekem számít az, hogy mit csinálsz. Hadd segítsek. Menj át!” Annyira hálás vagyok ezért, a tanácsért, a kiigazításért az én életemben.
Csak gondolj bele, hogy Rúben és Gád harcoltak és harcoltak. Valami olyasmiért harcoltak, ami közvetlenül nekik nem jelentett hasznot. Valaki azt mondaná: meg vagy te bolondulva, veszíthettek ezen embereket, erőt, éveket, alapítsatok egy másik országot külön tőlük. Mondhatták volna: nekünk már megvan a földünk. Mózes, a te ellenségeid nem a mi ellenségeink. Nem könnyű-e ezt mondani, amikor a testvérem bajban van? Amikor a testvérem rákos, és azt mondod-e: jaj, de jó, hogy nekem nincs! A te bajod nem az én bajom.”
Nem könnyű-e visszahúzódni, elbújni? Nem könnyebb-e, mint imádkozni, mint hordozni? Viszont mennyivel gazdagabb úgy élni, hogy a testvérem benne van az életemben a dolog teljes súlyával, a nevetéssel, az örömmel, a fájdalommal és a sírással is; és hálás vagyok érte, mert az életem nagyobb, az életem többet jelent.
Amikor Rúben és Gád hazamentek, akkor így gondolkodtak: „Harcoltunk és győztünk, és ez a győzelem, ez a honfoglalás a miénk is. Ez a mi részünk is.” Amikor támogatsz egy vezetőt, amikor beállsz egy vezető mögé, és amikor van egy győzelem, akkor az a te győzelmed is. Amikor megtér valaki Vácon a börtönben és te ehhez a gyülekezethez tartozol, akkor az a te győzelmed, az a megtérés a tiéd – 2Ján 8 – és teljes jutalmat veszel.
Amikor valaki valahol szolgál, és te imádkozol érte, akkor az a te győzelmed. Amikor itt vagy a gyülekezetben, akkor ez a tiéd. Ez nagyszerű. Azért vagyok annyira hálás ezért, hogy a testvéremhez tartozom, hogy a gyülekezethez tartozom, és hogy ehhez a társuláshoz tartozom: Nagyobb Kegyelem Világevangelizáció (GGWO).
Miért mondom ezt? Erre gondoltam, ez jutott eszembe (ez egy viszonylag friss összesítés): a GGWO-hoz 505 egyház tartozik a világ 67 országában, a tagok becsült száma 25ezer. Az, hogy ide tartozunk, ez azt jelenti, hogy az ő szolgálatuk, az ő életük, az ő hitük olyasvalami, amiből részünk van. Az, ami Peruban vagy Argentínában történik – ha megnéznénk az országokat A-tól Ü-ig (Üzbegisztán) –, akkora bátorordás belegondolni.
Ha valaki megtér a P. Tolmacsev szolgálatára Türkmenisztánban, akkor abban neked részed van, mert tagja vagy ennek a gyülekezetnek és része vagyunk egy társulásnak. Ez nem csak az EUROCON-on igaz, vagy amikor jön valaki látogatóba Baltimore-ból, hanem mindenkor. Ezért küldünk misszionáriusokat világszerte.
Aztán nézzük még tovább: a GGWO gyülekezetekhez kapcsolódva 65 helyen alakult bibliaiskola – szintén becsült érték – 2500 diákkal világszerte. Mennyire nagyszerű ez! Árvaházak Ugandában, Ghánában, Indiában, Nepálban. Iskolák: India, Ghána, Magyarország, Románia, Uganda, Togo, Ukrajna, Egyesült Királyság, USA. Neked ebben részed van. Az imáid, a hited számít. Az nem kicsi dolog. Ez olyasvalami, amiért nagyon hálásak lehetünk, mert Isten használja ezt az életünkben, és megáld bennünket ezzel.
Sokszor, amikor támadás van az életünkben, azt hisszük, hogy egyedül vagyunk. Ha egy ideje már hívő vagy, akkor bizonyára észrevetted, hogy sokszor azért van rajtunk támadás, mert ide tartozunk, és az ellenség tönkre akarja tenni a gyülekezetet. Persze, melyiket nem akarja tönkretenni?
Amikor van egy áldás, nagyon sokszor azért van, mert a testvérem ott van az életemben; mert a testvéreink imádkoznak értünk Afrikában, vagy Szegeden, vagy Mezőberényben. Annyira nagyszerű ez, hogy az életünk nagyobb, az életünk több mint ami természetileg lenne.
Szeretnélek bátorítani, hogy merj gondolkodni ebben: az életem nagyobb, mint az életem, mert része vagyok Isten munkájának ebben a világban. Ugyanakkor arra is bátorítalak, hogy keresd ennek a gyakorlati kifejeződését a testvéreddel, és azon túl is. Ámen.
Magyar
English
