P. Kende: A kegyelem működésben / A Working Definition of Grace

P. Kende

A kegyelemre annyi meghatározást lehet adni. Sokat beszélünk a kegyelemről. Ez komoly és örömteli dolog számunkra, mert sok helyen beszélnek a törvényről. Ezért amikor Istenről van szó, akkor az emberek általában a törvényre gondolnak. Arra gondolnak: „Mit kell tennem azért, hogy Isten elfogadjon? Mit kell tennem, hogy neki tetszem? Mit kell tennem, hogy Isten azt mondja: rendben vagy?”

Az emberek keresik a törvényt, a szabályt; keresik azt, hogyan kell csinálni. „Mondd meg nekem, hogy kell csinálni!” Amikor olvassuk az Írást, akkor az egyik dolog, amivel találkozunk, hogy a törvény minden szájat befog. Nincs jogom azt mondani, hogy „Uram, én megcsináltam.” Amíg nem ismerem a törvényt, addig azt hiszem, megy ez nekem.

Ahogy olvasom a Bibliát, ez lehet a legkegyetlenebb dolog az életben. Azért, mert elmondja, hogy mennyi mindent csináltam rosszul az elejétől. Ha mostantól kezdve végig jól csinálom is, a törvény azt mondja: nem számít, már úgyis elrontottad. Ha egyet elrontottál, az egész rossz. Az Írás ezt mondja: a törvény minden szájat bedug; nem engedi, hogy azt mondjam: igaz vagyok. A kegyelem pont az ellentéte ennek. Az ad valamit a szánkba: hálát, örömet. Azt mondjuk: köszönöm Uram, mert a kegyelem arról szól, hogy Isten nekünk adta, amit nem érdemeltünk.

2Kir 5-ben láthatjuk egy leírását a kegyelemnek. Hogyan működik, hogyan dolgozik, mit csinál a kegyelem?

2Kir 5:1 És Naámán, a siriai király seregének fővezére, az ő ura előtt igen nagy férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa szabadította volt meg az Úr Siriát; és az a férfi vitéz hős, de bélpoklos volt.

Naámán vitéz ember, fontos ember, nagy tisztességnek örvendő ember, de nincs megoldása az életére. Ez jó kép. Ilyen az ember ma. El tudunk juttatni valakit a Holdra, vissza is tudjuk hozni. Azt viszont nem tudjuk kiókumlálni, hogy kell békében együtt élni a házastárssal. Az ember olyan hatalmas, azt mondja: nincs Isten. Olyan nagynak képzeli magát, hogy attól, hogy azt mondja: nincs Isten, tényleg nincs. Elég vicces.

Miután elhisszük, hogy nincs Isten, utána olyan elveszettek vagyunk. Fontos, dicső, nagy emberek, de nincs válaszunk. Nincs megoldásunk az életre.

Naámán nagy hadvezér volt, de számkivetett. Nem lehetett vele lenni, mert leprás volt. Veszélyes volt. Nem lehetett elfelejteni. Nem volt megoldása. Ilyen az ember. Művelt, képzett, tanul, jó képességekkel bír, szép, ügyes, jól csinálja a dolgát, vagy kemény munkás, vagy erős; de nincs megoldása a bűnére. Nincs válasz.

Ott van bennem a romlás, és nincs válaszom rá. Ez a tökéletes színtér a kegyelem számára. Az ember, aki nagynak képzeli magát, de ugyanakkor igazán belül tudja, hogy nincs megoldása az életére.

2Kir 5:2 Egyszer portyázó csapatok mentek ki Siriából, és azok Izráel országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált.

Rabszolga volt abban a házban. Ez a kislány a kegyelem hírnöke volt. Gondolj bele! Annyira jelentéktelen, annyira nem számított. Tényleg! Egy kislány. Egy senki. Olyan korban, amikor a nőket amúgy sem becsülték túl nagyra. Ráadásul, rabszolga egy ellenséges országból. Nem volt jelentősége. Istennek van terve vele. Ha lett volna tükre és belenéz, akkor azt mondta volna: „Ki vagyok én? Egy senki. Istennek nincs terve velem. Jelentéktelen vagyok.”

Péld 30:28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

Annyira kicsi, jelentéktelen, de ott van a legjelentősebb helyeken. Istennek lehet, hogy ez a terve velünk. Lehet, nem tűnünk jelentősnek, nem számítunk. Lehet, ránk néznek, és azt mondják: „Ki ez? Statisztikailag nulla. Mit számít? Nem fontos!”

Lehet, hogy Istennek van egy terve velünk. Lehet, azt fogja arra használni, hogy bejutasson minket, hogy kicsik vagyunk. Ez bizonyos, hogy Isten a kegyelem hírnökeiként akar használni minket. Isten minket a kegyelem hírnökévé tett. Ez az, amit nekünk adott.

2Kir 5:3 És monda ez az ő asszonyának: Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, a ki Samariában van, kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából.

Ez a kislány mer beszélni, kinyitja a száját. Azt mondja: tudom a megoldást. Amikor kínálkozik az alkalom, akkor ki meri nyitni a száját. Ez fontos a hitünkben. Ezt adta Isten nekünk. Márk 13:11 Isten azt mondja: „Oda foglak vinni téged mindenféle fontos emberek elé. Ne aggódj, hogy készen vagy-e, mert Én megadom, amit mondanod kell. Számíthatsz Rám. Nem tőled van, hogy alkalmas vagy.” 2Kor 3:5 ez Isten munkája az életedben. Ne aggódj, Ő a kegyelem hírnökévé tett!

Amikor benn vagy a helyzetben, akkor merd kinyitni a szád: biztos vagyok benne, hogy Isten nem véletlenül tett engem ide, az ellenségeim közé; hanem azért, hogy beszéljek az Ő kegyelméről. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlen. Kinyitom a szám, és azt mondom: Uram, használj engem! Használjuk azt, amit Isten adott nekünk.

A kegyelem beszélni akar rajtunk keresztül. Rajtad és rajtam keresztül.  A kegyelem beszélni akar mirajtunk keresztül. Halleluja!

2Kir 5:4 És Naámán beméne, és elbeszélé az ő urának, mondván: Így s így szólott az Izráel országából való leány!

Miről szól ez? Ez az ember készen volt az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodni. Más helyzetben csak nevetett volna az egészen. „Tudom, tudom! Persze, a próféták! Nevetséges.” Ám most bajban van, és tudja, hogy nincs válasza.

Amikor ránézünk az emberekre magunk körül – a munkatársainkra –, úgy néz ki, hogy minden rendben van. Azonban annyi ember van így. Ha nem így lenne, akkor nem lenne annyi öngyilkosság az országban. Az emberek tudják. „Összetartom az életem, mosolygok, felteszem a sminkem. Ám tudom, hogy baj van. Szükségem van valamire.” Ha kinyitod a szád, akkor lehet, azt találod, hogy a kegyelem beszéde bejut a szívébe, megérinti és megváltoztatja őt, és belekapaszkodik.

Préd 12:15-ben Salamon azt mondja: „Amikor eljutottam az életem végére, és kipróbáltam mindent, a dolgok summája, a végkövetkeztetésem, erre jutottam, hogy féld Istent. Ismerd meg Őt! Tiszteld Őt. Rá van szükséged.” Az emberek eljutnak ide. Merjük-e mondani, hogy a kegyelem a válasz? Az emberek eljutnak a végére, de kell, hogy hallják: „Isten kegyelmes, vár téged szerető szívvel. Megtette érted, Jézus meghalt érted. Tisztára mosott. Kifizette az árat. Hallaniuk kell a kegyelem üzenetét.

2Kir 5:5-7 ⁵Akkor monda Siria királya: Menj el, és ím levelet küldök az Izráel királyának. Elméne azért és vőn magával tíz tálentom ezüstöt és hatezer aranyat, azon felül tíz öltöző ruhát. ⁶És elvivé a levelet az Izráel királyának, ezt írván: Mikor e levél hozzád érkezik, ímé az én szolgámat, Naámánt azért küldöttem hozzád, hogy őt gyógyítsd meg bélpoklosságából. ⁷De a mikor elolvasta az Izráel királya a levelet, megszaggatá az ő ruháit és monda: Isten vagyok-e én, hogy öljek és elevenítsek, hogy ez én hozzám küld, hogy gyógyítsam meg e férfiút az ő bélpoklosságából? Vegyétek eszetekbe és lássátok, hogy csak okot keres ellenem.

Mit látunk itt? Három ember, akik nem értik a kegyelmet. Az egyik egy nagy levelet ír, a királynál van a válasz biztos; Naámán pénzt visz magával; Izrael királya azt mondja: ez csak ürügy ellenem, ezek háborúzni akarnak. Ez nem meglepő Szíria királyánál, Naámánnál, mert ezek idegenek. Ezek pogányok, mit tudnának Isten kegyelméről? Jórám, Izrael királya tudhatná, de ő egy gonosz király és nem ismeri az Urat. Ez az, ami történik velünk.

1Tim 6 az emberek ránk néznek, és van egy véleményük. Annyira tudják, mi történik itt. Le tudnák írni, el tudnák magyarázni neked.

1Tim 6:5b a kik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik.

Egy ilyen ember ránéz egy pásztorra és azt mondja: „Tudom, miért csináljátok. Tudom, miről szól ez az Isten dolog. Ez ilyen megélhetési dolog. Arról szól, hogy gazdag legyél.” Mindig ott van ez a támadás. Annyira hálás vagyok azért, hogy ez nem így megy nálunk, és sok helyen. Viszont így gondolkoznak: „Tudom, mit csinálsz. Ez ilyen karitatív izé. Vagy politikai bázis. Tudom, mire való ez. Ez a hatalomról szól. Ez irányításról szól. Ez bűntudatról szól. Értem én. Ez az egész egy üzleti dolog másik köntösben. Ismerem én ezt.” Nincs gazuk.

Ez nem így működik. Ez nem erről szól. Naámán meg fog lepődni. Nagyon meg fog lepődni, mert a pénze nem fog számítani. A királya levele a másik királynak nem fog számítani. A kegyelem nem megfizethető. Annak nincs ára. Azért nem lehet tenni. Nem erről szól.

2Kir 5:8 Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izráel királya ruháit megszaggatta, külde a királyhoz ilyen izenettel: Miért szaggattad meg a te ruháidat? Hadd jőjjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben.

Isten embere lát egy lehetőséget, hogy Istent dicsőítse. Tudod, mi tetszik ebben? Elizeus olyan, mint a rabszolgalány. Lát egy lehetőséget, hogy Istent dicsőítse. Isten ugyanabból az anyagból gyúrt minket, hívőket. Ugyanazzal a szívvel gyúrt minket. Nincs különbség. A próféta ugyanazt a kegyelmet ismeri, amit a parasztember; a parasztember ugyanazt a kegyelmet ismeri, amit a háromgyerekes anyuka; ő pedig ugyanazt, amit az özvegy vagy az egyedülálló. Mind ugyanazzal a szívvel bírunk. Mindannyiunknak olyan szívet adott Isten, amely ismeri a kegyelmet.

Nem véletlen, hogy az újszövetségi levelekben 134-szer mondja: atyámfiai, testvéreim. Miért? Azért, mert arról szól, hogy mennyire egyformák vagyunk. Ugyanazt a kegyelmet ismerjük, ugyanazt a Sz.Sz.-et kaptuk mind, ugyanazt az Igét olvassuk és ugyanannak a kegyelemnek a hírnökei vagyunk.

2Kir 5:9 És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és megálla az Elizeus házának ajtaja előtt.

Az egész díszes menet, mind ott állnak. Beálltak a limuzinnal, rezesbandával. Ott van. Mi történik? A hatalmas és a jelentéktelen találkoznak. A kérdés csak az: melyik melyik? Naámán az, aki kiszáll a limuzinból, öltöny van rajta. Két ujja le van esve, de azért jól néz ki. Ő a hatalmas. Vagy mégsem?

Persze, hogy nem. Naámánnak van egy leckéje, amit meg kell tanulnia.

2Kir 5:10 És külde Elizeus követet ő hozzá, mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz.

„Menj csak!” Itt jön az alázat. Igazán a megalázás. Semmilyen királyi fogadtatás, nincs nagy megtiszteltetés a prófétától. Naámán megszokta, hogy mindenki hajbókol előtte, ő a király után a második. A próféta is: „Hadnagy úr, hadd gyógyítsalak meg!”  Még csak egy személyes találkozásra sem futotta.

Micsoda gondolat ez? Hogyan működik ez?

Vicc. Ül a lány a pap mellett a repülőn. A repülő le-fel megy. „Atyám! Nem tudna valamit csinálni?” Mire a pap: „Sajnálom, leányom, nem a menedzsmentben vagyok, hanem a marketingben.” :-)

Miért mondom ezt? Krisztus így oldotta meg a dolgot. Elküld valakit. Azt mondja: menj el hozzá; menj oda hozzá és mondd el neki. Lehet, a másik ember büszkeségében azt mondja: én a főnökkel akarok beszélni, Istent akarom látni. „Én Őróla beszélek neked. Megláthatod.” „Nem, nem! Jöjjön el Ő énhozzám!”

Ezt látjuk itt. Luk 16:30-31-ben a gazdag ember a pokolban azt mondja Ábrahámnak: küldd el Lázárt őhozzájuk. Azt olvassuk: elküldtem hozzájuk Mózest és a prófétákat; ott van nekik a Biblia, annak alapján hinniük kel. A gazdag ember azt mondja: nem, nem; ha feltámadna valaki a halálból, akkor annak hinnének.

Isten válasza: ha az Igének nem hisznek, ha a te bizonyságodnak nem hisznek, akkor annak sem hinnének, ha valaki feltámadna a halálból. Jézus feltámadt a halálból, de mégsem hisznek. Isten azt mondja: elküldtem az Igémet és annak elégnek kellene lennie. A büszke ember azt mondja magában: „Ez olyan megalázó, hogy egy gyenge embert küldesz. Legalább küldj valaki fontosat! Legalább egy miniszter jönne, aki azt mondaná, hogy meg kell térnem. Az számítana!  Ha egy gyenge ember jön, miért érdekelne engem?” Isten azt mondja: nem így működik. Légy alázatos! Ami a kegyelmet illeti, alázatosnak kell lennünk, mindannyiunknak. Nem csak a megtéréshez, hanem minden napon. Nem működik másként.

2Kir 5:11-12 ¹¹Akkor megharaguvék Naámán és elment, és így szólt: Íme én azt gondoltam, hogy kijő hozzám, és előállván, segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, és kezével megilleti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést. ¹²Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaskus folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment.

Itt van az ember haragja. Házas hétvégén P. Borci beszélt arról. Képesek vagyunk a haragunk miatt eldobni magunktól a legnagyobb áldást, a legnagyobb ajándékot, a legnagyobb csodát. Férfiak elválnak a feleségüktől, aki a legnagyobb áldás az életükben, csak azért, mert haragszanak. Emberek elutasítják a gyerekeiket, mert haragszanak. Emberek nemet mondanak Krisztusnak, mert haragszanak. Jak 1:20 az ember haragja nem munkálja Isten igazságát. Ezért Jak 1:19 halljunk sokat, beszéljünk keveset és legyünk lassúak a haragra.

Mit látunk itt? Naámánnak volt egy baja. Tudod mi? Nem követeltek tőle nagy cselekedetet. Nem mondták neki: csinálj valami nagyot, hozd le a csillagokat az égről. Ez a helyzet. „Én nagyon bűnös vagyok, ezért valami nagy-nagy dolgot kellene tennem.” Márk 5:36 ne félj, csak higgy! Csak higgy! Csak higgy! Csak higgy.

Ez az egyetlen, ami kell. „Nem kell nagy cselekedet?” Nem. Csak fogadd el Isten munkáját! Amikor küzdesz a gyengeségeddel, amikor meg vagy kísértve, csak fogadd el Isten munkáját! Amikor lehetetlen helyzet van, csak higgy! Csak higgy! Nem kell nagy cselekedet.

Elizeus nem mutatott be nagy show-t. Nem volt nagy prezentáció. Nem volt vetítés, hangosítás, tűzijáték, varázspálca; semmi ilyen. Ez az, amit Isten adott nekünk. Valaki bejön ide, és azt mondja: „Mit ugrál ez az ürge? Én is tudnék így beszélni.” 1Kor 1 a prédikálás bolondságát választotta Isten arra, hogy megjelentse Magát, hogy kijelentse a keresztet, hogy bemutassa Krisztust.

Ne legyünk természetiek ezzel! „Hova menjek ma? A gyülekezetbe vagy a bélyeggyűjtő szakkörbe? Nem olyan nagy különbség. Melyik hobbymnak hódoljak ma? A gyülekezettel menjek szalonnát sütni? Vagy buheráljam az autóm? Kb. egy szinten vannak.” Ne gondoljuk így!

Merjük felismerni, hogy ez természetfeletti dolog. Ez jelentős. Isten munkájáról beszélünk. Természetfeletti munka zajlik közöttünk. Naámán azt mondta: „Nálunk is vannak folyóvizek. Mi a különbség?” Valaki bejön ide és azt mondja: a buddhisták és a mormonok is azt mondják, hogy tudják az igazságot. Lehet, de ez más! Ez Isten kegyelme, Isten munkája. Merjük felismerni. Nem követel nagy tevékenységet. Nincs nagy prezentáció. Nincs különleges körülmény. Nem az számít.

Ne élj a haragodban! Ne utasítsd el, hanem kérd Istent: „Bocsáss meg, Uram! Hadd járjak Veled!”

2Kir 5:13 De hozzá menének az ő szolgái, és szólának néki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel inkább, a mikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?

Azt mondják neki: mersz-e alázatos lenni? Ha igen – és sokaknak ez a legnehezebb –, akkor megtalálod Isten kegyelmének munkáját. Mát 19:24 mersz-e alázatos lenni? Ez annyira érdekes gondolat. Ha van mire büszkének lennem – kinek ne lenne ilyen –, Isten azt mondja: ha mersz alázatos lenni, akkor ismered az Én kegyelmem.

2Kir 5:14 Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.

Megújulás. Nem azt mondja: eltávozott a leprássága, hanem olyan új lett a teste, mint egy kisgyermeké. Mint a "baba popsi". Nem olyan lett, mint egy 30-40 éves férfi, hanem vadonatúj az egész. Miről szól ez?

Tit 3:5 Isten megmosott minket a megújítás fürdőjével. Ez az újjászületésről szól. Vadonatújjá tett minket. Nem csak elvette a bűneinket és úgy hagyott, hanem a kegyelem messzebb megy, mint hihetnénk. A kegyelem nagyobb munkát végez bennünk, mit gondolnánk. A kegyelem többet ad nekünk, mint valaha remélhettük volna. A kegyelem tovább megy.

Annyi ember kérdezi ezt odakinn: valós ez az egész? Mert az emberek az életükben komolyan dolgoznak a pénzért. Komolyan tanulnak azért, hogy jobb munkát kaphassanak. Mi is komolyak vagyunk a hitünkkel. – Köszönöm, hogy itt vagytok. – Adunk szeretettel, misszióink vannak. Hiszünk ebben. Igazán élünk. Igazán szeretünk. A hitünknek ereje van. Amikor imádkozunk, úgy emeljük fel a fejünket: megtörtént már. Nem úgy, hogy tudtam, hogy nem történik semmi.

A kegyelem messzebb megy az életünkben, mint hihetnénk.

2Kir 5:15-16 ¹⁵Azután visszatért egész kiséretével az Isten emberéhez, és bemenvén megálla előtte, és monda: Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben! Azért most vedd el, kérlek, ez ajándékot a te szolgádtól. ¹⁶Ő pedig monda: Él az Úr, a ki előtt állok, hogy el nem veszem. Kényszeríti vala pedig őt, hogy elvegye; de ő nem akará.

Ez nagyszerű. Naámán most imádja Istent. Észrevetted a különbséget? Amikor előbb jött, megállt a nagy kísérete élén és várta, hogy kijöjjön a próféta a kunyhójából. Most bemegy egyedül, alázatosan, és Isten embere fogadja őt. Nem csak küld valakit. Mert az előbb, hogyan lehetett volna közösségük? Lehetetlen lett volna. Naámán nem hívő, Elizeus igen. Nem lehet közösség. Ámos 3:3 hogy járhatnak ketten együtt, ha nem értenek egyet?

Most bemegy Naámán és közösségük van. Naámán imádja az Urat, de nincs megtanítva. Adni akar hálából. Isten embere azt mondja: „Nem. Ez az első leckéd: az kegyelem ingyen van.” Naámánnak nem volt gonosz szándéka ezzel – mint Csel 8:18-ban Simonnak, aki meg akarta venni Isten kegyelmét –, csak nem tanult még.

Szeretnélek bátorítani, ha nem olyan régen tértél meg, nem olyan rég ismerted meg Isten kegyelmét: ne állj meg, tanulj. Lehet, buzgó vagy, de tanulnod kell. Mindannyiunknak tanulnunk kell Isten kegyelméről. A kegyelemben növekednünk kell napról-napra. P. Love-val lesz téli konferenciánk. Gyere és tanuljunk együtt Isten kegyelméről és növekedjünk ebben. Ez az örömünk.

1Kor 9:18 az Isten kegyelme nem pénzért van. Mindenképp erről beszélnék. Nem számít a pénz. Imádkozom ezért, hogy a pásztoraink főállású pásztorok lehessenek. Vagyunk 1-2-en, de legyen több. Nem a pénz miatt, hanem ezért, hogy folyton szolgálhassanak ezzel, folyton beszélhessenek erről.

2Kir 5:17 És monda Naámán: Ha nem; adj kérlek a te szolgádnak e földből annyit, a mennyit elbír két öszvér; mert a te szolgád többé égőáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak.

 Naámán nem akarja abbahagyni. Azt mondja: adj nekem annyi földet, amennyit elbír egy-két öszvér. „Azért, hogy letegyem, és ugyanezen a földön imádhassam az Urat. Magammal vihessek egy darab Izraelt.” Miről szól? Arról, hogy Naámán nem akar megállni. Szeretnélek bátorítani. Ne állj meg!

Van egy érdekes közjáték. 2Kir 5:20-24. Isten emberének a szolgája Géházi utánaszalad Naámánnak, és azt mondja: „Az én uram elengedte azt a pogányt minden fizetség nélkül. Én okosabb vagyok ennél.” Utána megy és azt mondja neki: „Az én uram üzent, hogy mégis kéne egy kis pénz.” Vannak emberek, akik tőkét akarnak kovácsolni a kegyelemből. Júd 4 vannak emberek, akik csak bujálkodásra akarják fordítani Isten kegyelmét. Azt mondják: Pásztor, kegyelem, van ugye? Akkor élhetek a bűnömben. „Pásztor! Kegyelem van, ugye? Adj egy kis pénzt nekem – mert kegyelem van –, hogy ne kelljen dolgoznom.” Vannak emberek, akik azt mondják: „Kegyelem van, ugye? Akkor az egész svindler múltam nem számít, legyünk üzlettársak. Ne mi van, nincs kegyelem? Hogy raboljalak így ki?” :-)

Vannak emberek, akik ki akarják használni Isten kegyelmét. Vegyük komolyan. Tit 2:11-12 Isten kegyelme arra tanít, hogy elhagyjuk az istentelenséget, megtagadjuk azt. Nem arra, hogy megmaradjunk benne. Legyünk komolyak ezzel. Vannak emberek, akik ostobán értik.

2Ján 10-11 János keményen beszél: aki elfordítja Isten kegyelmét, annak azt se mondjátok, hogy Isten áldjon.

2Kor 5:11 aki a bűnében akar élni, azzal ne is egyetek együtt. Ne vállaljatok vele közösséget! Azért, mert a kegyelem egy munkát végez az emberben. Ha igazi, akkor elvégzi ezt a munkát. Növekednünk kell benne. Ne szűnjünk meg, ugyanúgy ahogy Naámán, aki azt mondja: hadd folytassam. Ámen.