P. Kende
Egyénileg nem vagyunk nagy szám. De gyülekezetként betakarás vagyunk egyásnak. Együtt megyünk át nehézségeken és osztozunk a győzelmeinkben.
Ha a gyülekezeti életre gondolunk, akkor úgy gondolkodunk, hogy ez a legközelebbi megtapasztalás a mennyhez, amikor hívők közösségben vannak. Ez terészetfeletti dolog. Az Ige az imádat legmagsabb formája. Vagy egy olyan életet élek, ami kihív, vagy nem járok abban az életben amire Isten elhívott.
Azért gondolkodunk jól, mert ahogy a Szellem vezet annyira friss és új dologgal találkoztunk, hogy azt kell mondanunk „csak” hogy Isten dolgozott az életemben, ez csodálatos. Nem tudok más magyarázatot adni arra ami a számban van, a mindennapi járásomban. Beszélgettem valakivel aki pár hónapja ismerte meg az Urat. A felesége otthagyta két gyerekével. Azt mondta: sokat imádkozom a volt feleségemért. Tanítom a gyerekeinket, hogy szeressék és tiszteljék még akkor is ha ő nem mutat sok érdeklődést. Ez csak Isten által lehetséges. Bizonyára ez Isten.
Emberileg ha az életre gondolunk, akkor eszünkbe juthat Jer 12:5: ha a gyalogosokkal futsz és azok elfárasztanak, akkor mimódon versenyezhetnél a lovasokkal? Ez az ahogy gondolkodunk. Az életben vannak könnyű és nehéz dolgok, kis és nagy kihívások. De van ennél csodálatosabb. Ha megtaláltad ezt az életet, amiről beszélünk, ha megtanultál a Sz.Sz.-ben járni, akkor azt találod, hogy elképesztő dolgokon tudsz keresztülmenni, békességgel, hittel. Mész tovább és lenyűgöz. Hogy lehet, hogy átmentem ezen?
Zsolt 18:31-34 Mert kicsoda Isten az ùron kivûl? És kicsoda kôszikla a mi Istenünkön kivûl? 32 (18:33) Az Isten, a ki felövez engem erôvel, és tökéletessé teszi útamat: 33 (18:34) Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem. 34 (18:35) º tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
Zsolt 18:29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kôfalon is átugrom.
Ez arról szól hogy van más élet azon kívül, hogy méregetem az életet: kis bűn, nagy bűn, kis ellenség, nagy ellenség, van kicsit elveszett ember és van nagyon elveszett ember. Isten azt mondja: állj. Másikról beszélek. Ez egy másik élet. A lehetetlen is megcsinálom, egy fémíjat meghajlítok, átugrom a falon, gond nélkül. Hogyan? Isten, járat engem a szellemében, és amint járok vele hihetetlen dolgok történnek. Hogyan van ez?
Míg nem tudtam úszni, addig élveztem a 80cm-es vizet, de a 2m mélyet nem. De amikor megtanultam úszni, akkor megdöbbenő felismerésre jutottam: nem számít milyen mély a víz alattam. Ha úszom rajta, akkor mindegy. Úszom, rendben van. Mindegy, hogy a kanizsai strandon vagyok, vagy az Óceánban úszok. Nem számít. Mert úszom rajta.
Ugyanígy van itt is. Ha közösségünkben, a Bibliaiskolánkban, amint halljuk az igét, amint Kr. testében felfrissülünk, azt tanuljuk, hogy a Szellem által hogyan ússzunk. Hogyan menjünk ezek felett. Vannak kis kihívások és nagyok, megeshet, hogy úszol, jársz az életedben, lenézel és látod a sok ezer méter mélységet, ahova kerülhetnél, megijeszt, de tudsz járni Istennel. Ez nagyszerű. Kis kihívás vagy nagy, de ugyanazt csináljuk. A kicsit nem vesszük félvállról, a nagynál nem adjuk fel, hanem ugyanazt csináljuk, imádkozunk, szeretünk, Istennel gondolkodunk, szentségben járunk. Hogyan? Ezért nagyszerű, hogy itt vagyunk és halljuk az igét. Ahogy halljuk, ez az egyik mód, ahogy Isten vezet minket és tanít. Utána, amikor közösségben vagyunk a gyülekezetben, beszélgetünk vagy ott vagyunk a rapen, ugyanebben megyünk tovább, Isten tanít minket, hogyan járjunk ezekben, felette ezeknek. Megdöbbenünk rajta, hogy hogyan lehet, hogy keresztülmentem ezen? Hogy lehet, hogy nem követtem el rituális öngyilkosságot? Hogy lehet, hogy nem akadtam ki, nem öltem meg, hogy lehet, hogy nem gyűlölöm, hogy szeretet van a szívemben? Hogy lehet? Isten a válasz.
P. Boyce
Egy problémáról szeretnék beszélni, amellyel sokan szembe kerülünk. Manapság elég gyakori a keresztények között. Kapcsolódik P. Kende üzenetéhez.
Az elbátortalanodásról szeretnék beszélni. Hogyan szivárog be az életünkbe. Úgy gondoljuk, hogy pozitívak vagyunk hittel telve, aztán lehet valai apróság történik, és az elbátortalanodás bejön. Isten tanítani akar minket, hogyan bánjunk ezzel, hogyan figyeljünk az Úrra, akár a negatív körülmények között is.
1Sám 30 Dávid életének idejében vagyunk. Nagy elbátortalanító időszak volt ez Dávidnak.
1 Sám 30:1 És történt, hogy a mikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megérkezék; ímé, az Amálekiták betörének a déli vidékre és Siklágba, és leverték Siklágot, és felégették azt tûzzel.
1 Sám 30:2 És fogságba hurczolák az asszonyokat, a kik benne valának, kicsinytôl fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem elhurczolták, és elmentek az ô útjokra.
1 Sám 30:3 Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezék: ímé az tûzzel felégettetett vala, feleségeik, fiaik és leányaik pedig fogságba hurczoltattak.
1 Sám 30:4 Akkor Dávid és a nép, a mely ô vele volt, felkiáltának és annyira sírának, hogy végre erejök sem volt a sírásra.
Nehéz helyzet. Képzeld el Dávid hatalmas, erős embereit. Nagyon erős, bátor, harcias emberek voltak. Emberek, akik ismerték a csata hevét. Akik sok ellenséget megöltek. De valami megérintette őket nagyon mélyen, ami túljutott a páncélzatukon. Az ellenség nagyon is okos és tudja hogy kell a páncélzatunk mögé kerülni. A gyerekek és a feleségek miatt volt ez. A családunk nagyon drága számunkra, a gyerekeink a legdrágább dolgok amikkel rendelkezünk. EL tudom képzelni hogyan érezték magukat. Mennyire mélyen érintette ez őket. Sírtak ezek a férfiak.
Van valami ebben az elbátortalanodásban, ami nagyon veszélyes. Ez akkor történik, amikor elkezdjük sajnálni magunkat. Mert ki az aki oda fog jönni és átölelni? Ki lesz az a barát aki együttérez velünk? Az ördög. Behozza ezt a szükséget és ő az aki be is tölti. Felnagyítaj a problémát vagy a szükséget. Számtalanszor láttam ezt. Egy dolog óriásivá növi ki magát. Lehet önmagában nem is nagy ügy, de Sátán képes odahozni az óriási nagyítót és most megnézetni velünk, hogy azt mondjuk milyen nagy ez. Sátán együtt tud ebben érezni velünk, de egy csapdát állít ezzel. AZ önsajnálat veszélyes. Az elbátortalanodás mindannyiunkat érint, történnek helyezetek, nem vagyunk hiperszellemiek, az élet hegyekből és völgyekből áll, de van egy válasz Istentől, ez nagyon fontos.
Ez a történet itt Dáviddal egy csodálatos történet.
1Sám 30:5 Dávidnak két feleségét is fogságba vitték.
1 Sám 30:6 És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi ôt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerôsíté magát az ùrban, az ô Istenében.
Természetesen, kell valakit okolni. Mindig van egy ujj aki valaki másra mutat. Dávid volt az akit vádoltak. És mit tett Dávid? Odarohant a legközelebbi sziklához és elbújt? Nem. Volt belső forrása, ami nagyobb volt a külső problémánál. Nekünk is meg van ez a belső forrás. Amit Isten a lelkünkbe helyezett az nagyobb, mint a probléma ami kívülről jön. Krisztus belül, az Úr a szívemben, az ígéretek, amelyeket elfogadtam, nagyobbak, mint bármilyen körülmény amit a világ hozhat. Ha ez nem igaz, akkor becsukhatom a Bibliám és hazamehetek. De hála Istennek, Ő bennünk van, hogy győzelmet adjon nekünk. Nem kell valahova elmennem, hogy felkavarodjak. Nem kell a bevásárlóközpontba mennem, hogy jól érezzem magam. Önmagamban itt van a Sz.SZ. által ez a forrás. Hála Istennek.
Lehet az elbátortalanodás jelen lesz egy ideig az életemben, de Isten szól: mit adtam neked? Mit fektettem az életedbe? Mi a helyzeted? Mi a reményed? Hová tartasz? És elkezdünk így gondolkodni, hogy halleluja. Van valamink ami nagyobb és ez Isten. Dícsérem az Ő nevét. Annyira fontos ez. A hely, aholva befordulhatok, eljuthatok oda, hogy azt gondolom, hogy Isten az ellenségem, de az ördög az. Két ellenségünk van egy helyett. Ez elég kényelmetlen helyzet. Nem szeretnék ott lenni. Zakariás könyvében ott van a főpap, Jóshua, kudarcot vallott, olyat tett ami helytelen, az ördög vádolja, de az Úr ott van Jóshua jobbján. Gyakran érezzük azt, hogy ilyen helyzetben vagyunk. A testvérek vádlója van az egyik oldalon, úgy gondolom Isten mindjárt hozzám vágja a könyvet, de mit tesz az Úr ereje? Azt mondja az ördögnek, hogy távozzon, ez családi ügy. Én Jóshua mellett állok, ő a barátom – mondja az Úr. Így kerülünk szembe a problémákkal, az elbátortalanodással. Az Úr a barátom. Ő ott van, hogy felemeljen. Ott van, hogy az igazság gondolatait hozza az elmémbe, hogy elmondja ki is vagyok Jézusban. Csodálatos dolog.
Nagyon is kapcsolatban állok az európai gyülekezetekkel. Az egyik ország pásztora felhívott és azt mondta: nagyon komoly a helyzet, annyira elbátortalanodtam. Nem mondom el még a feleségemnek sem, de elbátortalanodtam teljesen, mondj valamit. Valami gond van a gyülekezetben? Két nappal később valaki más 1000 km-el odébbról hív fel, és ugyanezt mondja. Mi a gond? Van egy ellenségünk és van egy stratégiája. Ez pedig, hogy sajnáljuk magunkat. És ő a barátunk lesz ebben.
Hála Istennek, dicsőség a nevének. Mi a kősziklán állhatunk. Semmi nem változik a sziklán. A Sz.Sz.-től bátorítás áralmlik. Az elbátortalanodás olyan mint egy betegség. Gyorsan el lehet kapni. Lejön a feleségem és mondja, hogy gondja van a munkahelyén. Csak az arcát nézve elbátortalanodok. Ragályos. De hála Istennek, hogy a bátorítás még gyorsabban jön. Telve vagyok a Sz.Sz.-el, tudom hová tartok, a szívem a hitért ég. Mi történik? Az emberek érzik ezt és az emberek megértik, hogy vna remény, öröm, bátorítás a Sz.Sz.-el. Az igét olvasd, légy tele az ígéretekkel és Isten csodálatos békét hoz a szívedbe. Ha semmi nem történik kívül, ha az aratás csődöt mond, ha Magyarország elveszít egy focimeccset Isten még akkor is a trónon ül. Hisszük ezt? Hála Istennek.
Ez benne van a légkörben. Londonban is és Budapesten, mert a szerzője ugyanaz. Ismerjétek fel honnan jön, és gyertek az igéhez.
És aztán ott vagyok Jézussal. Lehet kudarcot vallottam, de mit mond nekem? Vedd fel a tiszta ruhát. Vedd fel a süveget, mert elvettem minden hiányosságod, minden problémád, és megadtam neked amire szükséged van. Isten megadta nekem mindazt amire szükségem van és soha nem fog kudarcot vallani ezen a területen, mindig gondoskodni fog rólam, ez a legbámulatosabb dolog.
Egy nagy titkot akarok elmondani: elkezdtünk csomagolni. Készen állunk. Ne kérdezd hova megyünk. De hitben elkezdtünk csomagolni. Tudod mit? Annyi kacatot halmoztunk fel. Mókuspapa és Mókusmama. Kinyitok egy dobozt és látok egy 20 évvel ezelőtt norvég újságot, nagyon hasznos. Szükségem lesz erre biztos. Rakjunk egy nagy tábortüzet. Isten hűséges. Nem érdekel hogy milyen a gazdaság Angliában, Magyarországon, mert kinn van egy nagy fehér, aratási mező és Isten kiküld minket. Elutasítom, hogy elbátortalanodjak vagy magam sajnáljam, mert ismerem az ördög taktikáit. Ismerem a kincseket, amiket Isten adott.
Ahogy néztem a sok kacatot a házban arra gondoltam: örököse vagyok Jézussal, én meg őrizgetek néhány dobozt. Hála Istennek, olyan sok mindenünk van Jézusban. Gondoljátok, hogy ez fontos. Tudom, hogy sok keresztény magára néz és azt mondja: nincs gyümölcs az életemben, 100x hallottam már. De hadd mondjam ezt: egy ember soha nem látja meg a saját gyümölcsét, mert a gyümölcs másoknak van ott. Lehet úgy gondolod nincs gyümölcs az életedben, ISTen meg közben kamionokkal szállítja a sok gyümölcsöt. Bárcsak tudnád ki vagy Isten országában. Fontosak vagyunk, de csak Jézus miatt.
Aztán azt mondja: mások, mutogassunk, mint Dávid vitézei. Szereték Dávidot teljes szívükből, de nem gondolkodtak helyesen amikor vádaskodtak, az érzelmeik eluralkodtak. EZ megtörténik a házasságainkban, családunkban, valami zavar minket és a kis ujjam keresi kit vádolhatna, okolhatna. De nem. A kincs belül annyival nagyobb. Cserépedényről beszélünk, arra koncentrálunk sokszor – de Isten azt mondja: engedd szabadjára a kincset. Itt vagyunk most. Képesek vagyunk bátorítani egymást a bátorítással, amit mi kaptunk az Úrtól. Ezért fontosak a bizonyságok, bátorít minket az, amit Isten tesz egymás életében. Dicsőség Istennek. Nézzünk rá, összpontosítsunk rá. Ne gondold, hoyg el kell menned valahova, mást kell csinálnod, hanem adj hálát azért ami már a tiéd, mert ez az áldás.
Magyar
English
