P. Barry: Az ígéretek soha nem változnak / The Promises Never Change

Nagyszerű gyülekezetünk van! Nem érdekel, hogy ki hívja egyháznak és ki nem, mert itt az emberek az Ő jelenlétében gyűlnek össze. Közösségünk van Krisztus Testében. Felemelt fülekkel hallunk Isten trónjától, és a lábaink előkészítik az evangéliumot. Mi más számítana? Isten tekintélye az életünkben jelen van. Kenetet kaptunk a Szenttől, és Isten hatalmazott fel minket arra, hogy az Ő képviselői legyünk ezekben az időkben ezen a Földön.

Ő nem küld minket mindenféle megértés nélkül, hanem minden nap arra vár, hogy felszerelhessen minket az Ő javaival, hogy szólhasson hozzánk, hogy bátoríthassa a szívünket, és hogy felkészítsen minket helyzetekre, még mielőtt odaérnénk. Úgyhogy nem kell félelemben élnünk, mert Istenben élünk. Isten szeretetében élünk. Abban a tökéletes szeretetben, ami kiűzi a félelmet.

Van egy ellenség, ami olyan, mint egy ordító oroszlán, de számunkra, mivel Krisztusban vagyunk elrejtve, ez az ordítás igazán csak nyávogás. A nagy fogak, a hatalmas vicsorgás nem jelent semmit, mert nekünk Isten szerint való tudatlanság adatott. Mi nem is látjuk ezt. „Odanézz! Lehet, lyukas egy-két foga.” Az ellenség megpróbál elpusztítani minket. Szerintem ez a hitvallásunk: nem lehet engem megingatni. Ez nem olyan hitvallás, amit a hústestünk energiáiból raktunk össze, hogy elvonszoljuk magunkat az istentiszteletre szerda este.

Hanem itt vagyunk, Isten szól hozzánk és betölti a szívünket bölcsességgel, felkészüléssel, örömmel, bátorítással és kijavítással is. Mi szeretjük ezt, mert a kijavítás visszavisz minket az örömhöz, a bátorításhoz, a szeretethez. Néha nem értjük, hogy Isten keze mit tesz az életünkben, de nem rendülünk meg, mert ismerjük Őt. Amikor nem értjük, hogy mit tesz az Ő keze, akkor arra koncentrálunk, hogy milyen az Ő szíve.

Férjek, szeressétek a feleségeiteket! „Hogyan teszem ezt, Uram?” Úgy, ahogy Krisztus szerette az egyházat, lefektette az életét. Amikor nem Ő volt a lényeg, mert magasabbra tartjuk egymást magunknál, mert Ő szeretett minket. Ez olyan szikla, amit nem lehet megmozgatni. Ez olyan felkészülés, ami bennünk történik természetfeletti eszközökkel egy módon. Nem tudom ezt megragadni, nem tudom számokban kifejezni.

Hogyan tudnám megragadni Isten szeretetét? Nem tudom, de tudom, hogy elfogadom azt. Ingyen. Beállhatok a kegyelem zuhanya alá, ami egyszerűen csak rám ömlik. „Nem, nem! Meg kell értenem, hol futnak a csövek, mekkora nyomással jön ez.” Oké, a csövek Isten országából futnak, és hatalmas nyomás van minden oldalon. Ez azért működik, mert Isten működteti.

Nem kell nagyon okosnak lennem ahhoz, hogy elfogadjam Isten kegyelmét. Biztos vannak okosabbak is, mint én, de ez engem nem aggaszt, mert nekem megvan Isten kegyelme. Van valami olyasmi, amit nem lehet számokban kifejezni. Neked is van. Ezért mászkálunk néha minden ok nélkül mosolyogva. Ezért mondja a világ: te aztán különleges vagy. Mi azt mondjuk: „Igen és ámen. Én különleges személy vagyok. Én a királyi papságnak vagyok a része. Szent nemzetségnek. Isten tett engem félre az Ő céljára. Ő az, Aki kiválasztott engem.”

Ha ezzel problémád van, akkor a panaszláda ott van fönn, egészen fönn. :-)

2Kor 1:19  Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.

Láttál-e már gofrit? Amikor kicsit nedves lesz, akkor elmállik. Angolul azt mondjuk: olyan vagy, mint a gofri. Amikor nincsenek meggyőződéseid, akkor szétesel. Kinek lehet meggyőződése? Csak olyan embereknek, aki ismerik az igazságot. Nagyszerű! Én ismerem az igazságot, és az igazság szabaddá tesz engem. Ezek az igazságok, nem olyanok, mint az elázott gofri, ami a nyomás alatt szétesik, hanem az Ő összes ígérete igen Őbenne.

Nem tehetsz olyan ígéretet, ami meg is történik anélkül, hogy beállnál az ígéret mögé. Ki az, aki megfelelőbb lenne arra, hogy biztosítsa ezeket az ígéreteket, mint a Teremtés Istene. Én tehetek ígéretet, és még az is lehet, hogy meg tudom tartani. Talán. A szellem akarja, de a test gyenge. Csak gondolj Isten ígéreteire. Ezek nincsenek alárendelve bűnös természetnek.

Tudod-e, mit jelent az a szó, hogy különleges? Azt jelenti, hogy nincs belőle több. Olyan, mint semmi más. Semmihez nem fogható. Nincs semmi, amit összemérhetnél vele. Semmi nincs, ami hasonló lenne hozzá az egész világegyetemben. Teljesen különleges és egyedülálló. Lehet ennél jobb szó arra, hogy leírjuk Istent? Van ennél jobb szó arra, hogy jellemezzük az Ő ígéreteit, amiket ingyen ad nekünk?

Engem egyéninek teremtett. Néhányan azt mondják: te semmiben nem különbözöl a másiktól. Én azt felelem: igen, mindannyian bűnösök vagyunk; kegyelem által megváltva, ha úgy döntünk, hogy belépünk ebbe, ha Isten kegyelméből elfogadjuk a megváltás ingyenes ajándékát. Ugyanakkor nézd meg a hüvelykujjadat. Van rajta valami. Ez nem valami zselé az ebédről, hanem egy ujjlenyomat. Amikor otthagyod ezt az ujjlenyomatot valahol, akkor ehhez semmi nem fogható, semmi nem ugyanolyan. Semmi nem lesz ugyanolyan, mint ez.

Minden személy egyén, egyéni elhívással Istentől. Egyének, akik együtt Krisztus Testét alkotják. Akiknek van Fejük, Akinek az ígéretei soha nem hullnak a porba. Az Ő ígéretei igen és ámen.

2Kor 1:20  Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.

Ezek Isten ígéretei. Még akkor is, ha csak akkor értékesek, ha ott van Isten hivatalos pecsétje azokon. Kiket tett Ő az ígéreteinek a részesévé? Kiket tett Ő ennek az igazságnak a közlőivé? Ezek mi vagyunk. Minket. Ez már elég ahhoz, hogy hazamenjünk, és azt mondjuk: Urunk, olyan jól táplálsz minket.

Isten nem azt mondja: „Próbáld ki ezt! Lehet, lesz kis győzelem benne.” Aztán: „Ó, tévedtem, hoppá! Bocs.” – ahogy az életed leesik a szikláról. Isten ígéretei igen és ámen. A lényeg nem az, hogy leesem-e a szikláról, vagy sem. A lényeg az, hogy Isten az én kősziklám. Isten az én üdvösségem. Az én lelkem csak Őt várja, Zsolt 62:5.

Ézs 40:31 De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

Nem tudom, veled hogy van, de az életemben van egy folyamatos küzdelem, ami rá akar venni arra, hogy elfelejtsem Isten ígéreteit.

Gondolsz-e néha Mát 7:13-ra? Két kapu van. Az egyik nagyon széles, és nagyon könnyű bejutni rajta. Akár véletlenül is beleeshetsz a pusztulás kapujába. Nem csak hogy nagyon széles, arra emlékeztet engem, amikor Isztambulban voltunk. Megnéztem a sétáló utcát. Amilyen messzire csak elláttam, emberi fejek hullámoztak, mint egy óceán. Nagyon széles volt ez az utca és nem volt üres hely. Mindenhol emberek voltak, amilyen messzire csak elláttál. Emlékszem, néztem ezt az utcát, és teljesen magával ragadott az embertömeg.

Emlékszem, amikor Budapestre jöttem, a legelső nap P. Schaller azt mondta: „Isten hozott! Itt egy buszjegy. Szállj fel a buszra, keresd ezt: Moszkva tér. Szállj le, keresd meg az M feliratot, a metrót. Menj le, menj pár megállót, aztán szállj le a Deák térnél. Gyere fel a lépcsőn, és rajztáblázunk majd egyet. Indulj, majd ott találkozunk!” Az első napon Magyarországon.

Emlékszem, hogy halálra rémültem, elveszek és soha többet senkit nem fogok megtalálni. A Moszkva tér tetejénél álltam, körbenéztem. Én egy húsz-harminc ezres városban nőttem föl. Lehet, aznap annyian voltak a Moszkva téren. Később P. Schaller megkérdezte: hogy ment? „Ez az embertömeg! Soha nem láttam még az életemben ennyi embert.” Ő csak nevetett.

Aztán azt mondta: csak képzeld el, mindannyian egy úton mennek. A legtöbbjüknek ez az út a pusztulásba vezet. Isten azonban annyira személyes és annyira szerető, hogy Ő elküld minket erre az útra, hogy lehúzzuk, lerántsuk az embereket erről azt útról a szűk kapuhoz. (Angolban van két szó, ami ugyanúgy hangzik. Az egyik az egyenes, a másik pedig a szűk. Ez a kapu nagyon szűk.)

Eltökéltnek kell lenned abban, hogy valahogy átfurakodsz azon a kapun. Csak úgy véletlenül nem tudunk beesni azon a kapun, ahogy megyünk a Moszkva tér irányába. Viszont ez egy gyönyörű kép, mert Isten ígéretei vezetnek minket ehhez a kapuhoz; és bár egy nagyon szűk kapun megyünk keresztül, ahova ez a kapu vezet, az egy nagy széles terület, minden szabadsággal és a kötelék hiányával, irgalommal és kegyelemmel.

Ezért mondja azt Jézus: Én vagyok az ajtó. János 16-ban nem azt mondja: Én egy ajtó vagyok; hanem azt mondja: Én vagyok az út. Nem azt mondja: Én vagyok egy igazság; hanem azt mondja: Én vagyok az igazság. Mi pedig azt mondjuk erre: de hát ez szűk.

„Te kicsit be vagy szűkülve, ez beszűkült gondolkozás.” Teljes mértékben! „Neked kimosták az agyadat!” Teljes mértékben! Az a mocsok, ami a világ miatt volt a fejemben, az teljesen tisztára lett mosva Krisztus vére által, és mostmár Isten ígéretei igazgatnak engem. Mostmár nem kell aggódnom amiatt, hogy Jézus elhívása olyan „félig-meddig”, olyan „igen és nem” lesz, mert Ő az én védelmem, és nem lehet engem megingatni.

Róm 8:37  De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett

Elhiszem-e Isten ígéreteit? „Nem úgy érzem.” Viszont nem emlékszem, hogy az érzelmeknek köze lenne ehhez az egészhez. Ez nem az érzelmeinkről szól. Az érzelmeink az elménkre válaszolnak. Olyan az ember, ahogyan a szívében gondolkodik. Ha helytelenül gondolkodunk, akkor kapunk egy helytelen választ a gondolatainkra, és helytelenül fognak viselkedni az érzelmeink. Ezért van az, amikor azt mondja Isten: Én vagyok a kőszikla; akkor azt mondhatjuk erre: igen és ámen. A helyzetem ilyen, de Őt nem lehet megingatni.

De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett. Hol vagyok én ebben a képben? Én vagyok az, akit Ő szeret. Tudsz az lenni, akit Ő szeretett? Nem érdekel, hogy mit mondanak neked az érzelmeid. „Nem vagyok méltó Isten szeretetére.” Ez újság? Egyikünk sem az!

Egyikünk sem volt az. Amikor bűnösök voltunk, Ő szeretetet küldött felénk és az Ő gyermekeinek hív minket. Még akkor is, amikor ránk néz, és azt mondja: miket teremtettem?! Krisztus vére miatt van. Krisztus vére megtisztított minket, és teljessé tett minket. Amikor Krisztus ránk néz, akkor teljesen jogosan nem lát semmilyen bűnt az Ő Fia vére által, Aki felment a keresztre és meghalt.

Így hát nincs több kötelék azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak. A bűn és halál törvényével elbántak. Van egy új törvény. Ez az élet szellemének a törvény. A halálunk Krisztusban hatalmas életet eredményez és hatalmas térre vezetett ki minket. Ez Őmiatta van. Mi el vagyunk rejtve Őbenne. Minden ígérte igen és ámen Őáltala, de Ő ezt bennünk leplezi le.

Mi vagyunk Isten ígéreteinek a címzettjei, az elfogadói. Miért fontos ezt tudni? Azért, mert Ésa 42:3-ban Isten mond nekünk valami nagyon különlegeset. Azt mondja, hogy egy megtört nádszálat nem tör el. Mi megrepedt nádszálak vagyunk.

Amikor vékony nádszál vagyunk, ami megrepedt, és úgy érezzük, hogy az egész életünk csak egy hajszálon múlik, és annyira könnyű lenne eltörni azt a nádszálat, akkor Krisztus nem teszi ezt. Amikor a gyertya csak éppen pislákol, éppen ki akar aludni – éreztük már magunkat így? –, Ő nem olt ki minket. Ő törődik velünk.

Amikor abbahagyta, hogy törődjön velünk, akkor törődik velünk, mert ez az Ő természete. Ez a természete, hogy az Ő ígéretei igen és ámen. Ezeknek az ígéreteknek a természete örökkévaló. Egyébként, Aki a garanciát vállalja, Aki az ígéretek mögött áll, Ő is örökkévaló. Az ígéretek lejárati ideje az örökkévalóság. Ez nem olyan, mint a dobozos tej. :-) Húsz év múlva is olyan friss lesz, mint az első napon, ahogy megtanultuk ezt. Ez Isten kegyelmének a képe, ahogy felbuzog a lelkünkben, mint egy forrás. Teljesen olyan.

Mit kell tenni, hogy ezt kiérdemeljük? Semmit. Nem tudod kiérdemelni soha. Nem tudsz hozzáadni, nem tudsz elvenni belőle. Csak ebben kell, hogy élj, mert Ő meghívott minket, hogy ebben éljünk. Ő úgy döntött, hogy az Ő isteni természete részeseivé tesz minket, amik igen és ámen. Nincs kisbetűs rész a szerződés alján. Olyan sokszor gondoljuk azt, hogy belépünk egy kapcsolatba valakivel vagy valamivel, csak azért, hogy aztán rájöjjünk, van valami rejtett nyelv, valami kisbetűs rész.

Az egyetlen dolog Krisztussal kapcsolatban az, hogy mi Őbenne vagyunk. Hívőkként ránézünk a szabadság tökéletes törvényére. Ez amiatt a személy miatt tökéletes, Aki ezt alkotta, és Aki ezt a törvényt az egész világgal együtt fenntartja az ígéretei által. Ő az, Aki garantálja az ígéretet. Azt mondja: járj ebben, lépj be ebbe és töltsön be ez, hadd szolgáljon ez feléd, hadd ragyogjon ez a bölcsesség benned. Isten drága ígéretei.

Ez Jézus Krisztus megjelenéséről szól:

1Pét 1:8-9 Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek: Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét.

Az egész világ a széles kapuba veti a bizalmát, reményét. „Gyertek! Mindenki erre megy! Erre megy a tömeg!” Ennek a vége halál. Teljesen üres. Nincsen kapcsolat ott az Atyával. Nincs irány a lelkünkben.

Amikor a Szent Szellem vezetése szól hozzád – még akkor is, amikor meggyőz, mert tévedek –, akkor is ez kimondhatatlan öröm.

Volt-e már olyan, hogy mondtál valamit, és szeretted volna visszaszívni? Ahogy kimondtad, rögtön. Aztán csak fáj a szívünk. A Szent Szellem meggyőz minket. Mit teszünk ezzel? Nem kell, hogy kárhoztatva legyünk, helyre tehetjük ezt a dolgot. Aztán örvendezünk, ahogy érezzük a Szent Szellem meggyőzését az életünkben.

P. Garry felhívott tegnap teljesen váratlanul. Csak annyit akart mondani: gondolok rád. Nagyon örülök, amikor felhív. Azt mondta: „Tudod-e, mire van szükségünk? Rhémára. Az ígéretekre, amik teljesen újként szólnak hozzánk ma.” Nem azt kérdezte: „Hogy vannak a petúniáid a kertben? Milyen lesz a termés ebben az évben? Horgásztál-e?” P. Garry nem a horgásztapasztalataimról kérdezett.

Ő éppen New Jersey-be vezetett egy megbeszélésre, én pedig éppen Diósdon voltam egy tormateremben, és néztem a GGIS-es lányokat, ahogy röplabdában megverik az ellenfelet. A Khárisz-ban okos gyerekek vannak, a GGIS-ben pedig nagyon sportos gyerekek, de ők is okosak. :-)

P. Garry azt mondta, hogy meg kell legyen nekünk Isten ígérete. Szükségünk van rhémára. Szükségünk van arra, hogy az ígéretek teljesen új módon szóljanak hozzánk ma. Nem elég, hogy valami poshadt régi vizünk legyen.

Amikor bibliaiskolába mentem, akkor Isten tényleg szólt hozzám. Mikor volt ez? Először ’87-ben végeztem, elég nagy szárasság következett azután. :-) Aztán ’92-ben megint végeztem, 19 éve. Viszont nem ekkor kavart fel minket Isten legutoljára.

„Ez akkor történik, amikor reggel kimászunk az ágyból. Majdnem elhasalunk, és azt mondom: Úr Isten, ha elestem volna, kész, meghalok. Köszönöm, Uram. Győzelem van a lelkemben. Volt egy nagyszerű kijelentés, amit kaptam.” Nem ez az. :-)

Isten rhémája az, hogy ülök istentiszteleten a székemen, az üzenet mond valamit és a Szent Szellem hozzáad valamit ehhez nekünk, és meg vagyunk érintve. Megindulunk ezen, vagy megváltozom, vagy megelégíttetik bennem valami, vagy bátorodom, vagy kihívást jelent számomra és kijavít engem Isten. Mindezekre a dolgokra azt mondjuk: igen és ámen. Ez olyan gazdag kiváltság, hogy Isten rhémája szól hozzánk ma; hogy a Biblia még mindig szól.

Hivatalosan, vagy nem hivatalos keretek között a Biblia még mindig beszél. Érted ezt? A Biblia már akkor is beszélt, még mielőtt hivatalos gyülekezeteink lettek volna. Isten kegyelméből mi hiszünk a következő generációval kapcsolatban, és a gyerekeink gyerekeivel kapcsolatban, hogy a Biblia még mindig szabadon szólhat ebben az országban. Biztos vagyok benne, hogy Isten nagyon ideges emiatt az egész dolog miatt. :-) Nem tudom, hogy ezzel el tud-e majd bánni. Talán, el tud. :-)

Igazából van egy megérzésem. Tudom, hogy ez nagyon komoly helyzet és nem akarom elviccelni a dolgot egy módon, de másik értelemben: a mi Istenünk uralkodik. Az Ő ígéretei a mára szólnak. Isten ígéretein ülünk és állunk, és Vele együtt ültettettünk Isten jobbján. Ő közbenjár értünk.  Megújulunk, felfrissülünk és az Ő gondolataival vagyunk telve, az Ő tekintélyével, az Ő örömével, az Ő életével. Ezek igen és ámen.

Az ördög ezt az örömet nem tudja elvenni tőlünk. Vidd innen a büdös leheletedet, Sátán! Ennek nincs hatása rajtam. „Ha így beszélsz, nem félsz, hogy az ördög valamit csinálni fog?” Egy kicsit, de Isten hatalmát nem fogja megérinteni. Isten ígéreteit ne teszi kevésbé igazzá.

Egyébként is, ki vagyok én? Én csak egy ember vagyok, aki elfogadja Isten szeretetét. Ezek vagyunk. Mi vagyunk Isten szeretetének, kegyelmének és ígéreteinek a címzettjei és elfogadói. Ő képes megérinteni és meggyógyítani bennünket, megelégíteni és betölteni. A szívünk csendes imája, amiről azt gondolod, hogy senki nem tudja, Ő tudja. Ő nincs megijedve ettől. Nem lepődik meg rajta, hanem arra vár, hogy betölthessen minket egy nagyon személyes módon. Teljes bizalommal hívhatjuk segítségül az Ő nevét, tudva, hogy Ő igen és ámen.