P. Kende: Az Úr Mindenre Elég Nekünk / The Lord is Enough for Us

P. Kende

Annyira jó belegondolni abba, hogy az Úr elégséges. Az Úr elég! Gondolj ebbe bele! Amikor megszülettél, akkor az Úr elég volt, hogy életben tartson téged. Amikor eljött a megtérésünk ideje, akkor az Úr elég volt, hogy megfordítson minket. Amikor elbátortalanodunk, akkor az Úr elég, hogy bátorítson bennünket. Amikor örömünk van, akkor az Úr elég, hogy azt mondja nekünk: érdemes továbbmenni, van még több is, lehet az még jobb is.

Annyira nagyszerű belegondolni ebbe, így gondolkodni, hogy az Úr elég nekem! Az Ige mindig vissza-visszavezet Őhozzá. Mindig azt mondja nekem: „Tekints Istenre! Tekints Istenre!” Furának tűnhetne, de ha az Úr elégséges nekem, akkor ez a legjobb tanács, amit kaphatok.

Zsolt 46:11 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!

Ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Isten azt mondja: Én elég vagyok neked. Ez nagyszerű! Gondolj bele: elég az Úr nekünk? Gondolj a keresztre! Elég volt az Úr a keresztnél, hogy megváltson minket? Nem csak életet adott nekünk, nem csak életben tartott minket, nem csak hívott minket, hanem meg is váltott minket. 1Ján 2:2 megfizetett mindenki bűneiért. Nem lehet letagadni ezt a verset.

Mindenki felé nyitott az ajánlat. Ezért keresünk embereket, hogy hallják ezt az üzenetet. Ezért szeretnénk, ha itt lennének emberek az istentiszteleteinken, akik nem ismerik az Urat, mert az Úr értük is megfizetett. Hallaniuk kell! Zsid 10:10-ben és 14-ben az Úr egyetlen áldozata elég volt örökre. Egyszer és mindenkorra. Az Ő fizetsége elég volt teljesen. Nem beszél arról, hogy hogyan lehetne visszacsinálni, elveszíteni, elrontani, hanem úgy írja le, hogy érinthetetlenül tökéletes, kész, el van végezve. Ezt hallani kell.

Az Úr elég nekünk a nehézségünkben, a jó napjainkon, az áldásainkban. Az ellenség szeretné, ha elhinnénk, hogy ez mind csak rólunk. „Rólunk szólt, rólam szól, rólam fog szólni örökké. Kizárólag, egyedül. A jó genetikai állomány tartott életben.” Mi azt olvassuk Zsolt 139:13, hogy Isten látott minket, része volt a formálásunknak. Egyáltalán nem úgy volt, hogy mi tartottuk egyben magunkat, hanem Ő volt az.

Az ellenség szeretné, ha azt hinnéd, hogy a te jó képességeid és kemény munkád az oka, hogy örömöd volt. Ez nem igaz. Ez nem igaz, mert teljesíthetek jól, lehetek sikeres és mégis nyomorult, ahogy erről emberek beszélnek is. Az Úr ad örömöt hozzá. Az ellenség szeretné, ha azt hinnéd, hogy a keménységed az, ami keresztülvitt téged a nehéz időkön. Ez nem egy új hazugság. Olyan régi, hogy Zsolt 100 beszél is róla.

Zsolt 100:3  Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.

Itt megint: az Úr elég. Ő alkotott minket, nem mi magunk. Az Ő népe, az Ő legelőinek juhai vagyunk. Nem mi alkottuk magunkat. Ez azt jelenti, hogy én sosem leszek elég magamnak. Nem erre lettem hívva, nem erről szól az életem. Én nem lehetek elég magamnak, mert nem az én alkotásom vagyok. A szüleim – bármennyire szeretem őket – nem lehetnek elegendőek nekem, mert nem az ő alkotásuk vagyok. Ez a világ – bármennyire élvezem a szépségét annak, ami megmaradt a bűnbeesés után – sem elég nekem.

Az ember mindig éhezik, mindig vágyik, mindig keres, mert nem ennek a világnak az alkotásai vagyunk, hanem az Úr az Isten és Ő alkotott minket. Az Ő alkotásai vagyunk. E világ rendszere, amikor adja a tudományos vállon-veregetéseit, vagy a nemzeti színű elismeréseit; bármilyen elismerést, nem elégíthet meg minket. Azért, mert Ő alkotott minket, és nem magunk. Ő alkotott minket, és nem a világ rendszere.

Azt mondja, hogy az Ő legelőinek juhai vagyunk. Mindnyájan. Mondhatod, hogy ez a vers a zsidóknak szól. Igen, de Ján 10:16 Jézus azt mondta, vannak olyan juhaim, amelyek nem ebből a karámból valóak. Ezek mi vagyunk, akik pogányok közül hívők lettünk. Ezek vagyunk mi. Nem zsidók, hanem pogányok. Mi is – ezt mondja – az Ő legelőinek a nyájai vagyunk. Mi is oda tartozunk.

Ő az, aki megelégít minket. Olyan érdekes, hogy elhittük ennek a világnak az életről szóló magyarázatát. Elhittük, hogy „Én elég vagyok, mert jól megy, mert meg tudom csinálni. Csak nézz rám! Sikeres vagyok. Jól bánok a dolgokkal az életemben. Csak nézz meg!”

 1Kor 7:31-ben beszél e világ alakjáról, ami szerint jártunk és azt hittük, hogy olyan különlegesek vagyunk. Azt hittük, hogy olyan egyediek vagyunk. Azt hittük, hogy teljesen mások vagyunk, mint mindenki más. Ez nem igaz! E világnak az ábrázatja, e világnak a formája, a viselkedése, a kinézete. Azelőtt – annyira vicces ez – mindannyian meg voltunk győződve: én olyan egyedi vagyok, én olyan különleges vagyok. És pont olyan voltam, mint a többiek. E világ ábrázata szerint jártam. El voltam tévedve ugyanúgy, mint mindenki más. Nem volt különbség. Pont ugyanolyan voltam.

Isten azt mondja: te nem vagy elég. E világ nem elég. E világ ábrázata nem elég neked. Hívott minket. Megismertük Őt, a lelkünk pásztorát. Annyira hálásak vagyunk ezért, hogy elég nekünk nap, mint nap.

Kol 2:6  Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, [aképpen] járjatok Ő benne,

Amikor az Urat választottuk, akkor ez egy döntés volt. Ma is egy döntés. Minden nap egy döntés, hogy Vele járunk-e. A hitemet eldöntöttem. Eldöntöttem, hogy bízom-e Jézus Krisztusban, hogy neki adom-e a szívemet, azt mondom-e: Uram, téged akarlak. Ez egy visszafordíthatatlan dolog volt. Ezék 36:26 Isten Új szívet adott nekünk, akkor Ő azt nem veszi vissza, hanem az marad, az állandó. Azt azonban én döntöm el nap mint nap, hogy Vele járok-e?

Néha úgy vagyok, bár ne lenne meg ez a választásom. Érezted már így? Az Úr jobban szeret minket ennél. Azt mondja: „Azt szeretném, ha viszont szeretnél. Nem egy automatikus választ akarok, nem egy reflexet, hanem döntést.” Döntés minden alkalommal. Minden nap azt mondom: „Uram, elég vagy nekem. Uram, Te vagy elég nekem. Uram, nekem Rád van szükségem.”

Az éretlenség másik módon, másik alapon próbál stabilitást keresni. Valahonnan máshonnan. Ez fontos dolog, hogy növekednünk kell a hitünkben. Elkezdünk járni az Úrral, és nap mint nap tanulnunk kell. Ránehézkedni. „Uram, adj nekünk növekedést, taníts minket!”

Lehet, hogy nagyon érett vagy, nagy élettapasztalatod van – lehet, hogy jó vagy az üzletben, a tanításban, a gyereknevelésben, valamiben –, viszont érnünk kell a hitünkben. Érnünk kell a hitünkben! Növekednünk kell! Érettségre kell jutnunk a hitünkben, a szellemi járásunkban. Tanulnunk kell dönteni újra meg újra azt mondani: „Uram, te vagy az alapom. Uram, te elég vagy nekem ebben a helyzetben is.”

Amikor változások jönnek az életünkben, akkor azok kihívják ezt. Azt kérdezik tőlünk: „Biztos az alapod? Nem kellene egy másik alapot találnod?” Amikor elveszíted az egészséged, akkor: „Lehet, hogy egy másik alap kellene? Az Úr lehet, nem teszi meg, majd a parafenomén, a csodadoktor meggyógyít engem.”

„Keress másik alapot! Nehézkedj valahova máshova! Valahonnan máshonnan keress választ!” Amikor nagy öröm jön – például ha gyermek születik –, de egy kihívás is, „Hé, keress egy másik alapot!” Elveszíted egy szeretettedet; elválik a házastársad; meghal a gyermeket, vagy valaki más a családban; valami szörnyűség történik: lebénulsz; vagy nagyon gazdag leszel egyik napról a másikra, akkor jöhet ez: „biztos nem kell egy másik alap?”

Ézs 33:6 Ő lesz a te stabilitásod. A héberben hűségről, állhatatos dologról beszél, a magyar békességet mond itt, de valójában nem az a legmegfelelőbb használat. A hűséges, az állhatatos dolog az életedben az Úr, az Ő ismerete, az Ő bölcsessége. Ő az, aki elég nekünk. Viszont a változások kihívnak minket, és azt mondják, hogy már nem lesz elég. Azt hazudják: „Figyelj! Az Úr ebben neked nem lesz elég. Nézz bele abba a sötét alagútba, amerre tartasz! Komolyan azt hiszed, hogy ott lesz veled az Úr?”

Az 1700-as években élt Angliában egy hívő, akinek az élete nagyon bátorított engem. Ez a testvér elmebeteg volt, öngyilkos akart lenni. Aztán megtért. Továbbra is depressziós volt sokszor. Néha kísértette az öngyilkosság gondolata, és volt, hogy meg is próbálkozott vele. Miért bátorított mégis az élete? :-) Amikor rendben volt, akkor himnuszokat írt. Az egyik híres himnusza: Van egy tisztító forrás. „Van egy forrás vérrel telve, amely Emmanuel ereiből jön, és minden bűnös, aki ebbe az áradatba bemerítkezik, elveszíti a bűnös foltjait.”

 Gondolj bele ebbe: egy hívő, akinek komoly bajai voltak, de voltak testvérek, hívők körülötte. Volt gyülekezete, akik azt mondták neki: járj az Úrral! Amikor rendben vagy, járj az Úrral! Ez fontos nekünk. Elég nekem az Úr még a legnehezebb pillanatban is? Ezért van szükségem a gyülekezetre. Azt mondják nekem: igen, az Úr elég neked.

A legnagyobb sikeredben, amikor előléptetnek, és aztán ezért felmerül a gondolat: lehet, a sikerem jobb alap lenne az életemre? Amikor jön a kihívás, amikor el vagy kenődve, akkor elég-e az Úr? Amikor nem vagyok elégedett a házastársammal, a gyerekeim viselkedésével, a fizetésemmel, akkor elég-e nekem az Úr? Annyi hang van odakinn, amelyik azt kiabálja: „Hé, én rendbe tudom tenni az életed!”

Jeremiás beszél erről sokat. Jer 6:14 és 8:11 „Békesség! Békesség!”, de nincs békesség. Annyi ígéret van odakinn, de nincs alap, nincs bizonyosság igazából. Bármit hajlandóak mondani, csak „Tegyél nekem hűségesküt! Kövess engem! Bármit mondok, amit hallani akarsz. Csak gyere utánam! Add nekem az idődet, vagy a pénzedet, és kövess engem!”  Tényleg így van. Vallás, a kormány, az üzleti élet nem adja ezt meg nekünk. Nem szolgál bennünket. Azok nem adnak az embernek semmit.

G.K. Chesterton  azt mondta, hogy a hívő alapvetően optimista, a hitetlen élete pedig alapvetően pesszimista. Miért mondta ezt? A hitetlen ember, aki nem hisz Jézus Krisztusban, lehet, hogy sok választ tud mellékes kérdésekre, de az alapvető kérdésekre nem tudja a választ. Így az élete alapvetően pesszimista. A hívő pont fordítva van. Lehet, hogy nagyon sok mellékes kérdés van, amire nem tudom a választ, de a lényegi kérdésekre tudom a választ. Ez annyira fontos nekünk.

Egy olyan embernek láttam a leckéjét – tanított –, aki pár hónapon belül meghalt. Érdekes volt látni, ahogy beszél. Ahogy múltak a hónapok, ahogy közeledett, az elején nagyon vidám volt, nagyon racionális, „tudom, mit akarok; tudom, mit csinálok; ezt akarom mondani nektek”; a közepén kicsit menekülősre fogta a figurát; és a végén azt üzente a gyerekeinek videón: „Bárcsak ott lehetnék veletek! Bárcsak láthatnám, ahogy felnőtök! Bárhol is leszek, ne gondoljátok, hogy nem figyellek titeket, és nem vagyok büszke rátok!” Ahogy közeledett az élete végéhez, rá kellett jönnie, hogy amit egész életében épített, az nem elég, és elkezdett a természetfelettiről beszélni. Azt mondta: „Nem lehet, hogy itt a vége! Nem lehet, hogy ez véget ér!”

Mi hívők sok dolgot nem tudunk. Persze, sok mindent nem tudok, ezt elismerem. Tudom viszont, hogy ki készített engem. Zsolt 100:3 tudom, hogy ki alkotott engem. Lehet, nem tudom a holnapi tőzsdei árfolyamokat, vagy holnapután, vagy egy év múlva; de tudom, hogy ki fog ítélni engem. Ján 5:22 az én alkotóm, az én Megváltóm, az én barátom, Jézus Krisztus.

Ismerem a választ a lényegi kérdésekre. Nem tudom, hogy ez a kormány mennyire lesz sikeres – imádkozom értük, mert az Írás azt mondja –, de tudom, hogy hová tartok. Tudom, hogy hová megyek. Nem tudom, mikor fogok meghalni, de tudom, mi a halál. Lehet, nem tudom, hogy kell kitölteni az adópapírjaimat – Uram, segíts! –, de tudom, hogy miről szól a menny, miről szól a pokol. (Ez nem az adópapírokról jutott eszembe. :-)) Ismerjük a választ a lényegi kérdésekre.

Sok mindent nem tudok. 12 éve (vagy 13 – nem gond a feleségem tudja, milyen vagyok) vagyunk házasok. Még mindig sokszor van, hogy mond valamit és nem tudom, hogy mire gondol. Tűnődöm, hogy ezt miért mondta. – Férjek, tudjátok-e, miről beszélek? – Viszont a lényegi dolgokról tudom, hogy hogyan van. Tudom, hogy szeret engem, és én is őt.

Tudom, hogy Istennek terve van velünk. Nem tudom, hogy hol, de tudom, hogy terve van. Nem tudom, hogy mikor, de tudom, hogy velem lesz. Nem tudom, hogy mikor jön a probléma, de tudom, hogy az Úr elég lesz nekem. Ezt tudnom kell, erre van szükségem.

Figyelj! Minden nap választanom kell. Ha elfogadod a hazugságot, hogy magad vagy, egyedül vagy, akkor ez egy önmagát megvalósító prófécia. „Járok, és nem fordulok az Úrhoz; járok, és nem számítok rá; járok, és nem imádkozom; járok, és nem keresem a Sz.Sz. betöltését; aztán járok, és azt mondom: tényleg egyedül vagyok, te jó ég! Tényleg egyedül vagyok.”

Merjük azt mondani: „Az Úr, Ő az Isten. Ő alkotott minket, és mi az Ő legelőjének nyája vagyunk. Mi Őhozzá tartozunk és Ő elégséges nekünk. Nem véletlen mondja a Biblia: „Nézz Rám, amikor tanácsra van szükséged; nézz Rám, amikor eljön a halálod napja; nézz Rám, amikor nagy örömöd van, amikor ünnepelnél! Nézz Rám!”

Valaki kívülről ránéz egy hívőre és azt mondja: „Mennyit veszítesz ezzel?! Mennyit veszítesz? Nézd meg, mi mindent nem csinálhatsz! Én lophatok és semmi baj. Sokszor még vállon is veregetnek. Erre mifelénk ez népszerű. :-) Ez rendben van. Mi a bajod? Micsoda bolondság?!” Azt kérdezem: veszítünk dolgokat, ha az Urat követjük?

Igen, veszítünk dolgokat. Lehet, elveszítek egy álláslehetőséget. Hab 2:15 átkozott az az ember, aki lerészegíti az ő felebarátját, vagyis nem hiszem, hogy lehetek kocsmáros Isten akaratában. Nem hiszem, hogy ez lehetséges, de veszítek?

Annyi mindent veszítünk! Bárki, aki megházasodik, az veszít. A férfi elveszíti akkor az összes többi nőt. Zavarja ez? Nem, egy kicsit sem. Nem, mert ott a felesége. Kit érdekel, hogy veszítettem? Amikor azt mondom, hogy ez a gyülekezetem, akkor az összes többi nem az. Na és? Akkor mi van? Azért beszélek erről, mert néha van az a benyomásunk: az életem akkor sikeres, ha nem kell lemondanom semmiről. Ez azonban nem igaz!

Elkötelezettség nélkül nincs szeretet. Elkötelezettség nélkül nincs jellem. Elkötelezettség nélkül nincs érték. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy veszítek dolgokat. Ez nagyszerű. 1Ján 4:8 ha szeretet Istenét választom, akkor 1Ján 4:18-ban elveszítem a félelmemet. Ha a megbocsájtás Istenét választom Eféz 4:32-ben, akkor elveszítem a jogomat, hogy gyűlöljek. Na és? Tudod, miért? Mert a keresztény élet nem lemondás, hanem az, hogy az Urat választom. Az Urat választom!

Amikor egy nem hívő ember ránéz egy hívőre, és azt mondja: te annyit veszítesz ezzel; akkor nem látja azt, hogy a hívő kart karba öltve jár az Úrral. Ő nem a lemondást választja, hanem az Urat választja. Amikor Őt választjuk a hazugságok helyett, akkor annyira gazdagok vagyunk. Ha ez jelent lemondást valamiről, az nekünk mellékes. Egy aszkéta azt mondja: lemondok sok dologról, hátha így megtalálom Istent. Viszont mi nem így vagyunk.

Mi azt mondjuk: Uram, Te vagy, aki alkottál. Te vagy elég nekem. Én a Te legelődnek a nyájához tartozom. Ez azt jelenti, hogy nem valami másik legelőhöz tartozom. Na és? Te megvagy nekem, és Te elég vagy nekem! Ámen.