P. Graham King, P. Jim Schirmer, P. Kende: Amit Jézus mond az úgy van / What Jesus Says Is So

P. Graham

Jel 2:29  Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek.

Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A helyi gyülekezetünkben, a szolgálatunkban nagyra értékeljük a pulpitust, a prédikálást, Isten Igéjét. Hisszük és meggyőződésünk, hogy Isten szól hozzánk Isten Igéjén keresztül. Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem Isten Igéjén keresztül. Létfontosságú, hogy hogyan hallunk. Olyan sok függ attól, hogy hogyan hallunk a következő héten. Ugyanakkor olyan sok mindent elfogadhatunk a következő héten.

Luk 8:18-ban azt mondta Jézus: vigyázzatok, hogyan hallotok. Vigyázzatok, hogyan hallotok! Annyira könnyen elterelődik a figyelmünk, könnyen lehetünk megszokottak, vagy nem készítjük fel a szívünket.

Vigyázzatok a következő héten, hogy hogyan hallotok! Akinek van füle, hallja! Préd 5:1 amikor belépsz Isten házába, add át a szíved. Add át a szíved és az elméd annak a pillanatnak, amikor belépsz Isten házába. Abban a pillanatban hit által ismerd fel, hogy Isten itt van, ez Isten Igéje. Ez egy isteni találkozó az Úrral. Légy készen, hogy inkább hallj, minthogy a bolondok áldozatával áldozz!

Annyi lehetőség van, hogy elterelődjön a figyelmünk. Az évek során annyira jól tanították nekünk, hogyan halljunk figyelmes füllel. Jer 6:10 kicsoda hall? Kihez szólhatok, aki meghall engem? Van, akinek nincs körülmetélt füle, ezért nem hall. Mit jelent az, hogy az embernek körülmetélt füle van? Azt is mondhatnánk, hogy megfeszített füle van. Szerintem ez azt jelenti, hogy nem megszokottsággal hallgatunk, hogy nem ismerettel hallgatunk. Megtanultuk, hogy ne gondoljuk a szívünkben: oh, ezt már hallottam, ezt már tudom. Ez a fajta természeti gondolkodás okozza azt, hogy megrabolnak engem, és nem hallom, amit Isten szeretne mondani.

Ahhoz, hogy megfeszített fülem legyen, alázatban hallgatok, hitet keverek hozzá, szelídséggel fogadom, és így megváltoztathat engem a kegyelem. Olyan sok erő és lehetőség van Isten Igéjének prédikálásában, ahogy a Sz.Sz. meglátogat minket. Megtanultuk, hogy ebben a pillanatban lévő szolgálatra vágyjunk, és azt keressük. Azért, mert hisszük, hogy egy Istentől jövő szó egy pillanat alatt megváltoztathatja valaki életét örökre. Akinek van füle, hallja, hogy mit mond a Szellem. Ma, holnap, és egész héten.

Először is a megfelelő helyen kell lenni, hogy a megfelelő dolgot halljuk. Elhatározzuk, hogy közel húzódunk. Amikor itt vagyunk, akkor halljunk, fogadjunk el, legyen felkészült szívünk. Elhatározzuk, hogy nem engedjük, hogy megraboljanak, hanem készen állok arra, hogy meghalljam, amit Isten mondani szeretne nekem.

Ez olyan, mint 2Móz 21-ben a rabszolga. Ahogy a gazdájának válaszol szeretetben, arra vágyik, hogy ott legyen a gazda házában és őt szolgálja. Odavitték a szolgát az ajtófélfához, és átfúrták a fülét árral. Ez a fülbevaló, amit kapott, az jelentett valamit. Azt, hogy úgy döntött, ott lesz a gazdája házában és hall.

A szolgálat a füllel kezdődik, nem a kezeinkkel. Ezért mondta Sámuel 1Sám 3:10-ben: szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Legyetek inkább készen a hallásra és vigyázzatok, hogyan hallotok. Akinek van füle, hallja, hogy mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Megengedhetjük, hogy óriási várakozásunk legyen. Sőt, tartozunk magunknak ezzel, és ez helyénvaló, hogy arra vágyjunk, hogy fogunk hallani valamit és az megváltoztat örökre.

P. Jim

Mindannyian különböző kihívásokkal nézünk szembe.

Róm 8:18-21 ¹⁸Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. ¹⁹Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. ²⁰Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette. ²¹Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.

Az egyik közösségi portálon tettem egy képaláírást: nincs semmi ahhoz fogható, hogy … 33 válasz érkezett, de csak egy volt negatív, ami azt mondta: nincs semmi ahhoz fogható, amilyen a rohadt káposztának és romlott húsnak a szaga. Természetileg bennünk van a remény, még a pesszimistákban is benne van az, hogy remélik, igazuk van. :-)

Itt vagyunk az EUROCON küszöbén, és tudjuk, hogy Isten tartogat számunkra valamit. Készen állunk. Mi az, amit Istentől várok? Mi a válasz? Egy elhívást várok Istentől? Azt várom, hogy egy még nagyobb cél felé irányítja az életemet? Vagy: mi a következő lépés a keresztény járásomban? Imádkoztam valamiért egészen pontosan?

Itt vagyunk Krisztus Testeként együtt. Róm 8:19 a sóvárgásról beszél. Van egy kép ebben a szóban: amikor az ember kinyújtja a nyakát, és vár valamit. Mint egy rövidtávfutó, aki vár, hogy eldördüljön a startpisztoly. Minden bennem várja ezt a bizonyos eseményt. Nagyszerű így lenni.

4Móz 32-ben Izrael fiai készen állnak, hogy belépjenek az Ígéret földjére. Egy csoport azonban odament Mózeshez és azt mondták: mi a mi részünket szeretnénk itt megkapni.

4Móz 32:6-7 ⁶Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok? ⁷És miért idegenítitek el Izráel fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, a melyet adott nékik az Úr?

Egész héten lendületet fogunk gyűjteni – üzenet üzenet után –, és el fogunk jutni a fizikai erőnk végére. Néhányan már elég közel állnak ehhez. Még fizikai értelemben is egyre többet fogunk elfogadni az Úrtól. Ez az igazlom miatt van. Ez azok miatt a válaszok miatt van, amit Istentől kapunk, ahogy felismerjük az Ő hűségét. Néhány ember bejön az ajtón és megnyugszik, mert annyira messziről utaztak ide. Isten hűsége az anyagiakban, az egészség kapcsán meglesz.

P. Stevens beszélt a hitmezőkről. Egy nagyon valós módon ez lesz, amit teszünk majd. Halljuk az Igét és beszélünk arról. Folyamatosan élesítjük egymást. Megfáradunk, de megyünk tovább. Pont úgy, ahogy a Biblia mondja. Ahogy egyre többet fogadunk be Isten Igéjéből, ahogy olyan helyre tesszük magunkat, ahol elfogadjuk Isten Igéjét, olyanok vagyunk, mint egy teli szivacs, de még mindig elfogadunk. Jegyzetelek, mert tudom, hogy hónapok múlva is ezeket a jegyzeteket fogom olvasgatni.

Nem szeretnénk elveszíteni ezt a várakozást. Ez egy döntés, hogy hallani fogok, döntés, hogy a megfelelő helyen leszek. Amennyire csak lehet, elől fogok ülni, hogy minél kevesebb dolog vonja el a figyelmemet.

Mózes azt mondta ezeknek az embereknek: hogy lehet, hogy olyan döntést hoztok, ami elbátortalanítja a többieket? Ők ezt válaszolták:

4Móz 32:17-18 ¹⁷Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai előtt, míg bevisszük őket az ő helyökre; gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e földnek lakosai miatt. ¹⁸Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, amíg Izráel fiai közül meg nem kapja kiki az ő örökségét.

Ez van bennünk, hogy részei vagyunk Isten jelenlétének. Van várakozásunk. Nem szeretnénk folyamatosan mindig olyanra várni, ami még nincs itt. Hanem a jelenre akarunk gondolni. A most elhangzó üzenetet akarjuk hallani. „Már alig várom a holnapi üzenetet…” Izrael fiai azt mondták: ezt a földet is meg fogjuk örökölni, de megyünk és harcolunk a jövő generációért.

Isten Igéje az az egy szó, amit Isten mond neked, az a mondat, az üzenet, az egész konferencia. Isten helyet készít számunkra. Ugyanakkor az elménkben felkészülünk arra, hogy elfogadjuk azt, amit Isten nekünk akar adni.

Fil 2-ben Pál arról beszél, hogy ez a mi tisztességünk, hogy szenvedhetünk Krisztusért. Ennek fényében ezt a kijelentést teszi:

Fil 2:1 Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek,

Az élet nehéz lesz, de Isten hűséges. Ha ez így van, hogy van számunkra szeretet és irgalom, akkor:

Fil 2:2-3 ²Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; ³Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.

Legyen egy olyan konferenciánk, ahol része vagyunk annak, hogy elfogadjuk Isten Igéjét a testvérünk számára is. Én hallgatok és elfogadok. Közösségben vagyunk a körül az Ige körül, amit elfogadtunk. Bátorítom azt, aki megfáradt. Tudom azt, hogy az ÚR irgalmas.

Krisztus a főpapunk – Zsid 4:14 a konferencia verse –, Ő ismer bennünket, szolgál felénk. Talán ezen a konferencián szolgálhatunk egymás felé is azért, hogy elfogadhassuk az örökségünket könnyebben. Elfogadjuk azt, amit az Ige tartogat nekünk. Egy fantasztikus idő, nagyszerű alkalom legyen ez, hogy közösségben legyünk az élet körül, amit az Ige és Krisztus ad nekünk.

P. Kende

Két nagyon jó gondolatot hallottunk. Ján 7:17 helyesen hallani, és Eféz 5:17 készen állni, vagy kihasználni azt, ami a rendelkezésemre áll.

Az első üzenetre az volt a szellemi meglátásunk, hogy néma gyereknek anyja sem érti a szavát. :-) Ez bátorító: kérni Istentől konkrétan, várakozással hallani.

Luk 7 a százados története, akinek a szolgája beteg volt. Jézus úton van a százados háza felé, hogy meggyógyítsa a szolgát.

Luk 7:6-7 ⁶… Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj; ⁷Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.

Aztán elmagyarázza, hogy miért nem kell Jézusnak eljönnie, hanem azt mondja a százados: én értem, hogyan működik ez. „Parancsolok valami, és a beosztottaim végrehajtják. Tudom, hogy Neked nem kell eljönnöd. Nem kell látnom, hogy ráteszed a kezed, nem kell hallanom, hogy Isten nevét hívod, nem kell villámlást látnom, mennydörgést hallanom; egyszerűen csak mondd ki. Aztán tudom, hogy meggyógyul az én szolgám. Tudom, hogy meg fog gyógyulni, kétségtelenül. Csak mondd ki a szó!”

Mit mondott? „Csak szóval mondd! Csak mondd ki! Jézus, tudom, hogy Neked hatalmad van.” Ez a százados azt kérte: csak mondd ki, és tudom, hogy megtörténik. A mai nap egy hasonló értelemben visszanézhetünk, és azt kérdezhetjük: mit is mondott Jézus? Mert ha mondott valamit, akkor az hatalommal, tekintéllyel volt, nem? Ha Ő mondott valamit, akkor az jelentős nekünk.

Ugyanúgy, ahogy a százados azt mondta: csak mondd ki, és tudom, hogy megtörténik, ugyanígy mi is. Mit mondott Jézus? Amit mondott, az jelentős a számunkra, mert tudjuk, hogy tekintélye van, tudjuk, hogy hatalma van, tudjuk, hogy az számít, tudjuk, hogy az nem mellékes. Az fontos nekünk. Nézzünk meg néhány dolgot röviden, amit Jézus mondott.

Az egyik, amit nagyon sokszor mondott:

Ján 14:1 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.

„Ne nyugtalankodjon a szívetek! Ne féljetek! Ne aggodalmaskodjatok! Ne rémüljetek meg!” Újra és újra beszél erről. 20-30 alkalommal mondja ezeket: ne féljetek, ne aggodalmaskodjatok. Újra meg újra. „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” Ezt Jézus már mondta. Nem úgy vagyunk vele: bárcsak Jézus azt mondaná, hogy ne nyugtalankodjon a szívem. „Milyen jó lett volna, ha azt mondta volna, hogy a végén minden jól fog elsülni.” Milyen jó, hogy nem ezt kell mondanunk, nem?

Nem kell azt mondani: bárcsak Jézus mondott volna valami konkrétat arról, hova tartunk, hogy biztonságban vagyunk-e, hogy jelentős-e az életünk, hogy Ő megőriz-e bennünket. „Bárcsak mondott volna valami bizonyosat, hogy félnem kell-e vagy sem!” Nem kell azonban így gondolkodnom, mert Jézus már mondta: ne nyugtalankodjék a ti szívetek, hanem járjatok hitben. Ez azt jelenti, hogy a lehetőség megvan minden helyzetben, hogy ne nyugtalankodjék a szíved, hanem járj hitben.

Járj hitben inkább. Ne nyugtalankodjon a szíved! Ján 14:2-ben Jézus hozzáteszi: ha nem így lenne, megmondtam volna néktek. „Biztos igazat mondasz, Uram?” Jézus válasza: „Hazudnék Én nektek? Nem. Megmondtam volna nektek. Bizonyosak lehettek.” Ha lenne okod a félelemre, ha lenne okod az aggodalomra, ha lenne okod a nyugtalanságra, arra, hogy megrettenj, akkor Jézus azt mondja: „Megmondtam volna neked. Ehelyett bízz Bennem, számíts rám, eljövök és rendbe teszem a dolgot. Ne aggódj! Bízz Bennem!”

A százados azt mondta: csak mondd a szót. Jézus azt mondta: ne aggodalmaskodjatok. Ennek tekintélye van, ez Isten Igéje. Ne aggodalmaskodjatok! Ez Isten Igéje. Ennek hatalma, jelentősége van a lelkünkben.

Ha valamit elmondott Jézus, akkor az olyan sokat jelent nekünk! Ha valamit kétszer mondott, akkor azt nagyon komolyan vesszük. Ha valamit háromszor mondott, azért tette, mert tudta, hogy bajunk van vele, és újra és újra el kell mondani. Ám ha valamit 20-30-szor mond el, akkor ez fontos nekünk, nem? „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Ne féljetek!” Ugyanúgy, ahogy Jézus azt mondta: akarom, hogy meggyógyulj, ugyanúgy azt is mondta: „Ne nyugtalankodjék a szíved! Bízz Istenben! Bízz Énbennem! Higgyetek Istenben, higgyetek Énbennem! Számíts Rám!”

Egy másik dolog, amit mondott:

Ján 13:34 Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

Ez komoly. Az elmúlt hetekben sokszor előkerült 1Pét 1:22: buzgón szeretni. Könnyű szeretni felszínesen. „Lesz ez még jobb is. Hajrá! Jó, hogy látlak.” – ennyi. Ám a buzgón azt jelenti: ha van előttem egy akadály, akkor hajlandó vagyok megmászni azt, hogy átjussak, és azt mondjam: szeretlek, fontos vagy, számít az életed, nem vagy jelentéktelen.

Gondolj bele: Zsid 6:20-ban arról beszél, hogy Jézus előfutár, prodromosz a görögben. Valaki, aki előre megy oda, ahova a többiek utóbb követik őt. Jézus ide vezet minket. Jézus már megcsinálta ezt, Ő már szerette azokat, akik nem voltak méltóak rá. Szerette Nikodémust, akinek értenie kellett volna, de nem értette. Szerette az asszonyt a kútnál, aki méltatlan volt rá, elszúrta az egész életét.

Szolgált és a kereszten azt mondta: Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek. Persze, tudták, de a szeretet azt mondja, hogy nem tudták. „Nem! Ők nem tudják, mit tesznek. Én szeretem őket. Ők fontosak Nekem. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ez a vége a számukra. A szeretet miatt nem vagyok hajlandó elhinni.” Ez kihívás, de Jézus előrement és azt mondta nekünk: egymást szeressétek.

Ugyanúgy, ahogy azt mondta: gyógyulj meg, ugyanúgy azt is mondta: szeressétek egymást. Nem azt mondja: Nekem nem ment, de ti próbálkozzatok vele. Hanem: „Én előrementem ebben. Én szerettelek titeket. Ugyanaz az a természet, ami Bennem van, bennetek is van.” Ez a természet képes szeretni azt, aki méltatlan rá, képes túllépni az akadályon.

1Kor 13:5  Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,

Ez nagy kihívás. Lehetetlen kihívás, ha a magunk szempontjából nézzük. A másik oldalról viszont, ha az Úr, Ő képes volt minket szeretni, akkor az Ő természetével mi is szerethetünk. Továbbléphetünk, és azt mondhatjuk: „Uram! Már kimondtad a szót, akkor nekem jogom van ehhez. Te előre mentél ebben. Kinyitottad az utat nekem. Miért ne járhatnék én is ebben?”

Mát 28-ban van még valami, amit Jézus mondott:

Mát 28:18b-20 ¹⁸Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. ¹⁹Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, ²⁰Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

Jézus mondta! Nem úgy vagyunk: „Bárcsak mondott volna valamit, hogy mit kell csinálnom! Bárcsak mondott volna valamit, hogy számítok-e Neki! Bárcsak mondott volna valamit, hogy Ő esetleg használni akar engem! Bárcsak mondott volna valamit, hogyan kell a szívemben lennem a testvérem felé! Bárcsak mondott volna valamit, hogy aggódjak-e vagy ne!” Hanem úgy vagyunk, hogy Jézus mondott valamit, Ő szólta a szót. Ő mondta, amit hallanunk kellett, és azt mondta: „Ne aggódjatok, ne féljetek! Ne foglald el magad, ne töltsd az egész napodat, az óráidat, a perceidet, hogy vajon mi lesz, hanem higgy helyette!”

A másik: szeretni. Arra gondoltam, hogy lehet, van odakinn egy-két testvér – nem tudom –, akik nem jöttek be a lobbin túlra, és ott kinn beszélgetnek egymással, és van valaki, akire mérgesek, akit nem szeretnek. Hányszor haragudtál valakire a gyülekezetben? Megtörténik, de lehet tovább mennünk. Mondhatom azt: Jézus azt mondta nekem, hogy szeressem. Ennek tekintélye van.

Nem az a kérdés, hogy van-e rá hatalom, nem az a kérdés, hogy megvan-e az erőm, hanem az, hogy beállok-e ebbe, hogy belelépek-e abba, amit mondott? Mondom-e azt: „Uram, engedelmes leszek Neked. Uram, elfogadom, amit mondasz nekem.” Belelépünk-e és azt mondjuk: Uram, a félelem helyett a hit, a haragom helyett a szeretet, és aztán van egy küldetésem?

Enyém az a küldetés, vagy nem? „Oh, nem. Az a misszionáriusoké. Kerekes Zsuzsit küldte el Isten. Neki van küldetése. Őt küldte el az Úr Kazahsztánba. Engem nem küldött el.” Figyelj! Ezt mindannyiunknak mondta. Mindegy, hol élünk, Jézus azt mondta: „Legyen ez a szívedben! Én szóltam a szót, engedelmeskedj Nekem!”

Akár itt engedelmeskedsz, akár ott, nem ez számít igazán, hanem az számít, hogy azt mondod: „Uram, Te mondtad. Te előre mentél, és én beállok a Te akaratodba, és tudom, hogy van hatalmam rá. A Te hatalmad megvan erre.”

Ez a gondolat, hogy az Úr azt mondta: „Én veled vagyok. Meddig? Minden napon a világ végezetéig.” Nincs feltétel, hanem azt mondja: „Ámen. Ez így van. Én veled vagyok.” Jézus kimondta ezt. Merjünk bízni! Merjünk hinni! Merjünk beleállni, és nem fogunk csalódni. Azért, mert Ő hűséges. Ámen.