Khauth György, P. Barry Quirk, P. Kende: Krisztus megnyitja a szemünket / Christ Opens Our Eyes

Khauth György

Fil 4:6 Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.

… és Isten szó nélkül minden kívánságotokat be fogja tölteni azonnal. Ezt olvasod a Bibliában? Nem. Én sem onnan olvastam. Néha ez az elképzelésünk, hogy így történik. Vagy: … azonnal eltűnik minden problémám; minden ember, aki zavar, eltűnik. A Biblia viszont nem azt mondja, hogy ez fog történni, hanem:

Fil 4:7  És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Azt hinnénk, hogy sokkal jobb, ha minden problémánk azonnal megszűnik. Isten nem így gondolja, hanem azt mondja: az Én békességem sokkal jobb neked. A mi célunk nem a fájdalommentes élet – ez a buddhisták célja, hogy minél kevesebb fájdalommal szenvedéssel éljenek –, hanem Isten a jellemünk fejlődésére figyel, mert Ő tudja, hogy milyenek vagyunk. Szeretné, ha fejlődnénk, ha a gyermekkorból eljutnánk a felnőtt korra, érettségre. Isten békességének ehhez sok köze van.

Isten békessége az, ami betölti a szívünket. A szívünk a motivációinkról, a belső indíttatásainkról beszél. Krisztus ezeket őrzi meg Őbenne – ezt mondja. Valahol itt van a kulcs a normális élethez, hogy belül rendben legyenek a dolgok. Lehet, hogy kívül nem lesznek soha rendben. A változást azonban nagyon nehéz elviselni, ha belül nincs egy állandóság bennem.

A változás akkor okoz igazán krízist nekem, ha belül ingatag vagyok, ha nincs megfelelő alapom. Ha megfelelő alapom van, megfelelő alapra építem az életem, akkor a változások nem beláthatatlan krízisként fognak érni, hanem sokkal jobban tudom azokat kezelni. Lehet békességem.

Ján 15:4-5 ⁴Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; aképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. ⁵Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

Ha Isten békessége bennünk van, akkor ez jelenti azt is, hogy mi is kapcsolódunk Őhozzá. Ha mi kapcsolódunk Őhozzá, és a belső indíttatásaink ebből a békességből fakadnak, akkor maradandó gyümölcsünk lesz. Akkor gyümölcsöt termünk. Nála nélkül semmit sem tehetünk. Nyílván tehetünk. Persze. Ám semmit nem tehetünk, aminek maradandó értéke van.

Úgyhogy amikor imádkozunk Istenhez, amikor problémáink vannak, és feltárjuk a szívünk vágyait és szorongattatásait, akkor lehet ez a várakozásunk, hogy Isten békessége be fogja tölteni a szívünket, helyrerakja a motivációinkat, helyrerakja a belső zűrzavart, aztán ebből fakadóan, amit tenni fogunk, annak a maradandó eredménye lesz mások javára. Nem utolsósorban ez dicsőíti az Atyát, Ján 15:6. Ez ámulatos! Ámen.

P. Barry

Nagyszerű újévi konferenciánk volt Baltimore-ban. Betakarásokról szólt, arról hogy helyes betakarásunk legyen. Sokat tanultunk arról, amit hallottunk.

Fil 4:9 Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.

Amiket tanultatok, hallottatok, elfogadtatok, azokat tegyétek. A betakarással kapcsolatban az egyik dolog az, hogy tanácsot fogadhatunk el Tőle. Fontos, hogy legyen felismerésünk. Isten Igéje felismer. Amikor betöltjük a szívünket az Isten Igéjével, akkor a Sz.Sz. megmutat dolgokat.

A tanács eredetére gondolunk. Az első tanácsadásra az Éden kertjében került sor, amikor az Úr hűvös alkonyatkor tanácsolta Ádámot és Évát, és tanra tanította őket. Megadott nekik mindent, amire szükségük volt ahhoz, hogy örömmel és békével teli életük lehessen.

1Móz 3-ban a második tanácsadás szintén az Éden kertjében volt. A kígyó ravaszabb volt minden teremtménynél. Rögtön munkába állt, hogy megkérdőjeleztesse Ádámmal és Évával Isten ígéreteit. Lehetséges, hogy megkapjuk Isten tanácsát, és utána rögtön elfogadunk egy másikat is, ami kihívja Isten tanácsát. Igazából a képességünk, hogy el tudjuk fogadni Isten tanácsát, az tud megőrizni attól, hogy elfogadjuk Sátán tanácsát.

Csodálatos, amikor Isten elhívása ott van egy ember életében. Lehetnek Szellemmel betöltött hívők, akik megerősítik az elhívást annak az embernek az életében. Ha az van egy férfi szívén, hogy szeretné Isten Igéjét hirdetni, akkor Krisztus Testében lesz megpróbálva, ott gyakorolhatja, és ott lesznek tanúi ennek. Isten adja nekünk a Sz.Sz-et, Aki szolgál, vigasztal, és Ő egy szűrő is Krisztus Testén keresztül.

Csodálatos, hogy lehetőségünk van arra, hogy halljunk, elfogadjunk, tanuljunk és arra is, hogy cselekedjünk. Isten megerősíti ezt az Ő békességével. Járhatunk hitben anélkül, hogy ismernénk a válaszokat. Mivel ismerjük Istent, Ő békességet ad nekünk. Hitben járunk, ezt megerősíti az Ő Szelleme, bizonyságot kapunk az Ő Testétől, és békességet kapunk.

Isten nem a természeti világ szerint bánik velünk. Fil 4:19 Ő az Ő gazdagság szerint dicsőségesen jutalmaz meg minket. Zsolt 3, Zsolt 4 már akkor, amikor az ellenségei még ellene vannak, a Zsoltáríró azt mondja: békességben fekszem le aludni, tudva, hogy az üdvösség az Úré. Az Ő tetszésére van az, hogy ezt nekünk adja. Isten hív minket. Hitben járunk, a Sz.Sz. megerősíti ezt, és békességünk van. Ez egy csodálatos bizonyság. Igazán ez az életünk képe ma. Isten szól hozzánk ezekben a napokban.

Tit 3 Isten üdvözítő kegyelme megjelent mindenkinek. Ezekről beszéljetek, ezekkel intsétek egymást, hogy Isten kegyelme megjelent minden embernek. Isten elhívása közel van hozzánk. Olyan emberek vagyunk, akik hallunk, látunk és van egy bizonyság az üzenetről az életünkben. Látjuk Isten békességét, ahogy hit által járunk ebben az üzenetben. Ez az Ő gazdagsága és dicsősége szerint való. Ámen.

P. Kende

Milyen nagyszerű volt ez a kettő, de igazából egy bevezető! Ketten mondták el, de nyilvánvalóan Istennek egy üzenete volt.

Tit 3:5 Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által

Préd 6:12 Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?

Ki tudja, mi jó az embernek? Az élet hiábavaló. Mint egy árnyék, jelentéktelen, valótlan, és rövid. Mi lesz utána? – senki nem tudja. Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által. Milyen távol van ez a két gondolat egymástól! A második telis-tele van bizonyossággal, biztonsággal abban, hogy mi a helyzetem, Isten megtart engem; biztonság abban, hogy nem az én jóságomból van ez, hanem az Ő könyörületességéből, és ez el van végezve.

Nagyon szeretem Tit 3:5-öt és a körülötte lévő verseket, amik elmondják, hogy Isten mennyire vigyáz ránk, mennyire megőrzött minket.

Tit 3:7 Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.

Örököljünk valamit, az örökkévalóság ott legyen az életünkben. Jézus Krisztuson keresztül messzebbre nyúljon az életünk, mint ahogy természetileg nyúlhatna. Bizonyosság, meggyőződés.

Mennyire más Prédikátor könyvében. Ugyan ki tudhatja? „Amúgy is haszontalan, rövid, értelmetlen. Megcsinálod, és nem tudhatod. Helyes lesz, nem lesz helyes. Belefér vagy nem. Amikor vége, akkor ki tudja, mi történik itt utána? Megmarad-e, amit csináltál? Mi lesz veled?” Sokan építettek nagy dolgokat: nagy épületeket, nagy vállalkozásokat, nagy családokat, de nincs garancia, hogy amikor az ember kilép a képből, akkor mi lesz belőle. Még egy: mi lesz az emberrel, aki kilép belőle? Ez a bizonytalanság.

Az egyik legijesztőbb vers a Bibliában:

Ésa 59:10 Tapogatjuk, mint vakok a falat, és tapogatunk, mint akiknek szemök nincs, megütközünk délben, mint alkonyatkor, és olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek közt.

Ez az ember, aki keresi a válaszokat. Mint a nézőpont a Prédikátor könyvében: „Ki tudja, mi a jó? Ki tudja, mi fér bele? Ki tudja, mi van rendben?” Ésa 59:10 azt mondja: tapogatunk, mint éjszaka a falat; keressük, hogy mi lenne a válasz. Keressük, hogyan lehetne választ találnunk. Találni akarunk valami szilárdat. Valamit, amire támaszkodhatunk. Valamit, ami vezet engem a járásomban. Keresünk Isten nélkül. Tapogatózunk és keresünk.

Nem azt mondja, hogy vakok vagyunk, hanem azt: mint a vakok. Mintha vakok lennénk. Egy vak ember tudja, hogy vak, és megtanulja, hogyan lehet csinálni bármit. Lekapcsolod a villanyt éjszaka, és ugyanúgy csinál mindent a szobában, mint nappal. Tudja hol a pohár, tudja hány lépés az előszoba. Pontosan tudja, mert tudja, hogy vak, és bánik a dologgal. Ésa 59:10 viszont olyan embert ír le, aki nem fogadta el, hogy nem lát. Nem fogadta el, hogy vak, hogy problémája van; aki nincs hozzászokva a sötéthez. Ezért ijesztő, mert ez meglepő és váratlan helyzet. Ez történik az emberekkel.

Ján 9:39 És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.

„a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.” Majdnem ilyen filozofikus izének tűnik, nem? Pedig nem az, csak nagyon egyszerű. Jézus arról beszél: ez a gond a vallással, ez a problémája a vallásnak, hogy a vallás olyan, mint egy fal a sötétben. Ad valamit, ígér valamit, de nem valami nagyon komolyat. Igazán ez a probléma az ember sok-sok válaszával. Nem csak a vallással, hanem a tudománnyal.

A tudománnyal nincs semmi baj, de ha azt akarom mondani, hogy a tudomány a válasz az életemre, akkor az egy hiba. Olyan, mint egy fal a sötétben, mert a tudomány nem válaszolja meg az életem nagy kérdéseit. A tudomány ad egy mobiltelefont; lehet, hogy megjavítja a szemem; felépít egy jobb épületet, sok mindent megtehet; de nem válaszolja meg az életem nagy kérdéseit. Olyan, mint egy fal a sötétben. Semmi több.

Ugyanez a helyzet a kapcsolatokkal. Egy másik nagy válasza az embernek. „Minél több kapcsolatom van, annál jobban vagyok. A kapcsolatok a válasz az életre. Ha sok barátom van, sok kapcsolatom van, nagy társaságom van, mindig van kivel beszélni, akkor rendben van az életem.” Nem, ez olyan, mint egy fal a sötétben.

A kényelemmel is ez a helyzet, ezért népszerű manapság. Ha kényelmesen élhetem az életem, akkor minden rendben van. Nem csoda, hogy a buddhizmus népszerű. „Nem kell a fájdalom, kerüljük el!”

Mind ígér valamit, valami vigaszt. A vallás azt ígéri: a saját teljesítményed, büszke lehetsz, és azt mondhatod: Isten sem mondhat nemet nekem. Bőséges kapcsolatok: ott az ígéret, hogy sose leszel magányos. A kényelem azt ígéri: befutottál, nem kell már igyekezned, nyugalmat adok neked. A tudomány azt ígéri, hogy a saját értelmeddel mindent megérthetsz. Mind hibás, egyik sem adja meg a választ. Nem érthetek meg mindent a saját értelmemmel.

Egy példa: a házasságom. Nincs az a tudomány, amelyik megmagyarázná nekem. Nem kell nagyon belemenni sem. A tudomány nem tudja rendbe rakni. Ha feszültség van köztem és a feleségem közt, akkor lehet rá írni egyenleteket, de nem fog működni. Nem ez a válasz.

Igazán minden válasz, amit az ember talál, az ilyen. Tapogatunk, mint sötétben a falat, keresünk, és azt mondjuk: adj nekem valami szilárdat. Megváltoztatja ez a tapogatózást? Megváltoztatja ez a keresést? Megváltoztatja ez azt, hogy valami válasz kell nekem? Egyik sem. Tudod miért? Mert el kell ismernem, hogy vak vagyok ahhoz, hogy gyógyulásom lehessen. Ján 9:39 ez a válasz: láthatsz, ha elismered, hogy vak vagy.

Ján 9:41 Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.

Másképp fogalmazva Jézus azt mondta: ha elismernétek, hogy vakok vagytok, akkor nem volna bűnötök, de mivel úgy tesztek, mintha látnátok, ezért a bűnötök megmarad. Egy értelemben mondhatnánk így is. A vallási vezetők, mint a vakok, tapogatták a falat, keresték a választ a vallásukban, de mindenki másnak azt mondták közben: kövess engem, tudom hova megyek; tudom, mit csinálok; minden rendben van. Nem ismerték el a vakságukat. Ezért Jézus nem tudott segíteni rajtuk, lehetetlen volt.

A nagy fizikusok, matematikusok, akik nem hisznek, ők még mindig így vannak. Jók a saját szakterületükön, de mégis ugyanez a tapogatózás van az életükben. Egy nagyhatalmú politikus. Vagy a sok-sok sikeres ember, aki nem hisz, ugyanez a tapogatózás. Azt mondják: „Látok. Nézd, mit értem el! Nobel díjas vagyok. Én látok. Tudom, hogy kell élni az életet.” Közben ott van a tapogatózás.

Jézus azt mondja nekik, nekünk: ha elismered, ha hajlandó vagy elismerni, hogy vak vagy, akkor segíteni fogok, hogy láss.

Az emberek büszkesége megvakítja őket, és nem látják a lényeget. Tudnak válaszokat. Mind tudunk ilyen válaszokat. Hol? Ki? Mikor? – ilyenekre tudjuk a válaszokat. Például: „Hová menjek? Hová fogok jutni az életemben?” Vagy mikor: „Mikor van a legjobb idő, hogy megpróbáljam ezt? Mikor kezdődik végre el az életem? Mikor ér véget a szenvedés?” Vannak válaszok erre a világban.

Vagy ki: „Ki a hibás?” – ezt szeretjük kérdezni. „Ki tud segíteni nekem?” Sok ember nem tudja a választ arra, hogy miért? Tudom ki, hol, mikor; ismerem ezt, de nem tudom azt, hogy miért. Nem tudom a választ a lényegi kérdésre. Sokan azt is mondják: „A miért nem fontos! Nincs miért. Nincs igazság, nincs jelentősége az életnek. Csak éljünk bele a világba, és jól van. Találkozz azzal, akivel kell, amikor kell. A miért nem számít!”  Miért? „Ne kérdezz hülyeségeket! Minek beszélsz ilyeneket? Csak keress egy új kapcsolatot! Nem kell ilyenekre választ keresni!”

Van ezzel egy bajunk. Nem arra lettünk teremtve, hogy vakon tapogassuk a falat. Nem erre lettünk kitalálva. Ezért vagyok hálás Tit 3:5-7-ért, mert azt mondja: a mi Istenünk megmentett minket. Ez egy jelentős dolog. Ez a vers azt mondja: tudhatod a választ a miértre. 1Ján 4:10-11 mert szeretett minket, Isten szeret bennünket. Ez a válasz sok kérdésre. Nem minden kérdésre, de sok kérdésre.

Az Ószövetségi próféták sok mindenről írtak 1Pét 1-ben, ugyanarról, amiről mi beszélünk. Ez azért volt, mert Isten ugyanaz az Isten volt feléjük, mint felénk is. Isten szelleme használta őket. Megmondtak sok mindent, megprófétálták a jövőt. Ez a Biblia egyik nagy bizonysága, hogy vannak benne próféciák, 100 és 1000 évekkel korábban megmondták mi fog megtörténni és azok pontosan végbementek. Sehol máshol nincs ilyen, csak a Bibliában. A történelem bizonyítja. Beszéltek azok a próféták rólunk is, az üdvösségről is.

1Pét 1:10-11 … nyomozódtak a próféták, a kik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek: Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennök levő Szelleme…

Beszéltek a keresztről, a Messiásról. Beszéltek arról, hogy valaki eljön és meghal értünk, aki megfizet a bűneinkért. Keresték, hogy mikor és kiknek lesz ez. Van itt egy gyönyörű dolog: a próféták nem azt kérdezték, miért? Hanem azt: kinek és mikor. Ez a nagy különbség. Isten nélkül azt kérdezem: miért, miért, miért? Lehet, tudom az összes választ: hány órakor, mi a neve, mit csinált, ki a hibás, hol vagyok, hová megyek. Lehet, tudom mindezeket, de nem tudom a választ erre: „Minek élek? Mi a cél? Miért vagyok? Miért történik velem, ami történik?” Nem tudom a válaszokat erre, ezért bajban vagyok.

A próféták, akik nem láttak annyit, mint mi, mert Krisztus még nem jött el, a kereszt még nem történt meg, de nem úgy kerestek, mint a vakok, akik tapogatóznak a fal után, hanem másként. Értették, hogy Isten mennyire szeret bennünket, mennyire fontosak vagyunk Neki. Azt mondták: bárcsak nekem szólna ez, de nem nekik szólt, hanem nekünk. Egy értelemben mi voltunk az ő irigységük tárgyai. Azt mondták: hogy lehet ez?

Mi is így vagyunk. Időnként elveszettnek tűnünk. Időnként azt mondjuk: Hova is? Hogy van ez? Ki is az, aki kellene? Miként kellene csinálni?” A miértre Krisztus keresztje már választ adott nekünk. Ezért van a békességünk. Ezért van a békesség, mert Isten megválaszolta ezt a nagy kérdést a keresztnél. Azt mondta nekünk: vannak válaszaim. Tanít minket a Bibliából, és tanultunk erről.

Vannak kérdések, amikre az a válasz: a bűn miatt – nem szeretjük ezt a választ, de vannak kérdések, amikre ez a válasz. Vannak kérdések, amikre az a válasz: mert Isten szeret téged. És vannak kérdések, amikre az a válasz: mert az Atyának van egy jobb terve, mint neked. Tipikusan az elsőt és a harmadikat nem szeretjük. A másodikat igen: mert Isten szeret. Az nem, hogy a bűn miatt, és az sem, hogy Istennek jobb terve van, mint nekem. Nem az számít, hogy kedvelem-e vagy sem, hanem az, hogy van valós válasz a miértre.

A vallás az nem ad ilyen választ. Az ad valamit, mint egy fal a sötétben. Krisztus azonban megnyitja a szemünket újra és újra. Ha elcsúszok a hitemben – ez megtörténik –, és nem találom a válaszaimat, akkor erre van szükségem hívőként: „Uram, már megint nem látok, nem tudom, hogy van ez. Nekem adtad a világosságodat, úgyhogy látnom kellene! Kérlek, nyisd meg a szemem újra! Valamiért megint nem látok.” Ez annyi mindenre választ ad, annyira nagyszerű az életünkben.

Tudod, mi a legfurcsább? Valaki ránéz egy hívőre. Két dolgot lát. Látja, amint itt ül az Istentiszteleten, vagy ha közelebbi barátja, csoporttársa az egyetemen, akkor látja mennyire elkötelezett Isten mellett. A nehézségében Istennel jár, a jó napjaiban Istennel örül. Aztán lehet, hogy lát egy másik dolgot: amikor kiakad, elveszíti a fejét, lekiabál valakit; vagy valami mást csinál, ami nyilvánvalóan hibás. Azt mondaná: hogy lehet? Sokan, azt mondják erre válaszként: „Én tudom, hogy van ez. Az igazi az, amikor kiakadt, és leüvöltötte a fejét. A másik képmutatás.” Szeretném azt mondani, ha így gondolkozol: gőzöd nincs semmiről, el vagy tévedve. Nem erről szól.

Vannak dolgok, természetileg, Isten nélkül, amikre azt mondanánk, hogy nem férnek meg egymással. Semmiképp. Ránézek valakire, látom ezt is, és azt is, és azt mondom: „Ez nem jöhet össze. Együtt ez lehetetlen.” Figyelj! Itt a lényeg: ha ezen a szinten nézem, és csak ezeket a kérdéseket teszem fel, hogy ki, mikor, hol, hogyan – csak ezeket kérdezem, akkor vannak dolgok, amik egyszerűen nem férnek meg. Minden emberi filozófia itt bukik meg.

Minden emberi magyarázat az életre, az élet lényegére, a szeretetre, Istenre, itt bukik meg, hogy nem tudok mindent összerakni, mert nem áll össze a kép. Vannak dolgok, amik ha mindkettő igazi, akkor nem férnek meg. Ő nem lehet szent és utálatos valósan. Vagy az egyik, vagy a másik. Viszont itt van az, amit találtunk Istennel: ha tudom a választ a miértre, akkor tudom, ki vagyok és miért, akkor sok minden megfér, amit egyébként nem gondoltam volna.

Nem szeretem, nem fogadom el, amikor egy tetű vagyok, nem szeretem, amikor elbukok, amikor vétkezem. Nem fogadom el, nem élvezem, nem szeretem, nem ezt keresem; nem erről beszélek. Mivel azonban választ kaptam Istentől, ezért megtaláltam ezt: lehetséges, hogy van egy ilyen természetem és egy olyan. Ez elképesztő.

A Bibliában az egyik lenyűgöző dolog az, hogy a közönséges és a legmagasztosabb sokszor egymás mellett vannak. Ján 13:1-3 talán a legmélyebb kijelentés Jézusról: tudván, hogy Ő az Atyától jött, és az Atyához megy, és tudván, hogy az Atya mindent a hatalmába adott. Ez egy nagyon mély kijelentés.  Utána azt mondja: megmosta a tanítványok piszkos lábait. Valami magasztos, hatalmas, és aztán valami teljesen hétköznapi, közönséges dolog. Hogyan?

A filozófia végig magasztos. A vallás végig a valóságtól elrugaszkodott. Egyetértenék veled, ha ez egy fal lenne, amit a sötétben kell tapogatni. Nem az! A kereszténység nem az. Jézus Krisztus nem az! Hit nem ez. Az élet, amiben élünk, az nem ez, hanem valami egészen más, amiben azt mondjuk: járok Istennel, ha elbukom, akkor felkelek újra, és ugyanolyan valós a járásom Istennel a bukás után 1 perccel, mint előtte volt. Igen, mert a kereszt, Jézus Krisztus megfizetett a bűnömért. Ez elképesztő, hogy így élhetjük az életünket. Lehetnek olyan dolgok egymás mellett, amit nem gondoltam volna.

Szeretem a gyülekezetet. Hálás vagyok a gyülekezetért! Szükségem van rá, hogy olyan emberekkel legyek, akik Istennel gondolkodnak. Nem csak az üzenet, hanem utána is. Előtte, ha lehet, amikor együtt éneklünk az Úrnak, amikor együtt adunk, ezek fontosak. Az új szívünknek szükségesek.

Ugyanakkor a gyülekezetben csalódtam már. Okoztak emberek csalódást. Persze. Meglepődtem már kellemetlenül. Ez Isten munkája, hogy a hétköznapi és a magasztos, az isteni megférnek egymás mellett. Mert Isten azt mondja: ez még nem a végcél, de már munkálkodom. Ezért van valami magasztos, hatalmas és dicsőséges. Ezért van az, hogy amit úgy hívunk, hogy transzcendens, az, ami túlmegy a valóságunkon, az nagyon közel van hozzánk.

A menny nagyon közel van hozzánk, Isten közel van hozzánk, a szellemi élet közel van hozzánk. Ne engedd meg, hogy a bukásod, vagy a mindennapok, a tennivalók, a konfliktusaid, vagy amikor gyenge vagy, ez bemesélje neked, hogy Isten olyan távol van, mert nincs távol.

Tit 1:15 a tisztának minden tiszta. „Még a buszjegy vásárlás is lehet Isten jelenlétében?” Igen. Ez egy nagyszerű dolog. Isten közel tette ezeket a dolgokat egymáshoz, és erre van szükségünk. Lehet, hogy úgy vagy itt, hogy azt mondod: ha Jézushoz jövök, akkor annyit veszítek. Figyelj: semmit nem veszítesz, csak azt a hülye falat. Semmi mást. „Ez az egyetlen, amire támaszkodhatok.” Tudjuk, miről beszélsz. A kereszténységünk elején ezért voltunk mindannyian kicsit zavarban: hova támaszkodjak?! Figyelj: nem veszítettünk! A végső számvetésben nem veszítettünk.

Tudod, hogyan veszítettünk? Mintha beszálltunk volna a mentőcsónakba a Titanicon. Elveszítem a jegyem a Titanicra. Lehet, tényleg elveszítek valamit, de abban benne van a lehetőség az újrakezdésre. Krisztus nélkül ez nincs meg. Ámen.