P. Borci
Azt gondoltam, beszélek a tegnap estémről. Semmi különös nem volt benne. Hazaértem este 6-kor. Halál közeli élményeim voltak. Éhség. Úgy értem, halálos éhség. Fáradtság, de ebből is a halálos fajta. Koszos voltam. Ez még fontos még. Abból is a halálos fajta. Amikor hazaértem, akkor a küldetéstudatom a mínusz felé tendált. Tudsz-e ezzel azonosulni? Mennyire tudod magad beleképzelni ebbe a helyzetbe?
Ján 8:31 (kicsit elferdítve :-)) Monda azért Jézus a benne hívő Biblia Szól-osoknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok;
Ha jól értem, azt mondja: ha ti megmaradtok az Én beszédemben, akkor biztos, hogy az Én tanítványaim vagytok. Ebben a halál közeli állapotban én képes voltam szeretni a feleségemet. Nem ez a tanítványságnak a jele? „Erről fognak benneteket megismerni, hogy szeretitek egymást.” – jól idézem?
A mindennapokban, amikor egész nap a munkával voltunk elfoglalva, fáradtak vagyunk, akkor az egy másik élet? Akkor épp nem voltam keresztény, mert nem a gyülekezet dolgával foglalkoztam? Van-e kétféle életünk? Van, amikor dolgozunk, családapák, férjek vagyunk, és van, amikor keresztények vagyunk? Vagy csak egy életünk van, és amikor dolgozunk akkor az is Krisztusról szól?
Amikor főzte a feleségem a finom vacsorát, akkor ő éppen Krisztus Testét építette, nem? Én része vagyok Krisztus Testének? Nem is tudom, hogy lehet-e ennél csodálatosabban építeni Krisztus Testét. :-) Éreztem, hogy erő árad szét a tagjaimban, ahogy ette a vacsorámat, és növekedés volt a testemben, és ezzel nőtt maga Krisztus Teste. A feleségem részvett Krisztus Teste növelésében. :-) Ez csodálatos, nem?
Nem tudom, hogy mennyire gondoljuk azt valóban a hétköznapokban, hogy mi tanítványok vagyunk. Nem tudom, neked mi a definíciód a tanítványságról, de az Úr Jézus azt mondja a Benne hívő Biblia Szól-osoknak, na meg persze az összes többinek is: ha ti megmaradtok az Én beszédemben, biztos, hogy az Én tanítványaim vagytok. Ez bonyolult? Itt azt mondja-e: ha napi legalább hat órát a Bibliával foglalkoztál?
Mond-e ilyet? Én most nem a bibliaiskola ellen beszélek. Ha megteheted, akkor járj Bibliaiskolába, akkor kötelező elvégezned. Mi van azonban, ha idejön valaki a gyülekezetbe úgy, hogy van 3 gyereke és nincs annyi ideje, hogy bibliaiskolába járjon, akkor ő nem tanítvány? Igen, tanítvány, mert szereti a házastársát, szereti a gyerekeit, szereti a szomszédban a Mari nénit,…
Nálunk ez úgy van, hogy szeretjük egymást a feleségemmel, egy kicsit szeretjük a gyerekeket is, és egy kicsit szeretjük a szomszédokat is. Kicsit kevésbé. A kis szeretettől el vannak ámulva, mert az nem megszokott.
A szemben lakó szomszédom sokáig nem köszönt. Aztán valaki mondta, hogy azért nem, mert gyakorlatilag nem lát, ha nincsen rajta szemüveg. Soha nem vette észre, hogy én rábólintok, ahogy köszönök neki. Egyszer csinálta a kerítését, de olyan messze volt a csavar, hogy nem érte el, ahogy át kellett nyúlnia. Két ember kellett a szereléshez. Odamentem hozzá: segíthetek? Az ember olyanformán nézett, hogy ha egy marslakót lát, arra sem nézett volna furcsábban. Lehet, hogy ez nem hétköznapi, hogy odamegyek egy emberhez és segítek neki? Ez nem az.
Tanítványság. Két dolgot olvastam róla. Az egyik ez: ha ti megmaradtok az Én beszédemben, biztos, hogy az Én tanítványaim vagytok. Ez a kérdés: te megmaradsz Krisztus beszédében? Akkor te tanítvány vagy. A másik kérdés: a mindennapokban képes vagy arra, hogy szeressél? Azt mondja: erről fognak megismerni titeket, hogy egymást szeretitek. Ez annyira egyszerű, nem?
Bonyolítsuk? „Nem járok bibliaiskolába, mert nem tudok. Van otthon öt gyerekem.” Vagy van otthon két gyereked, de lehet, már egytől is nehéz bibliaiskolába járni, főleg mikor még nagyon pici. Akkor te nem vagy tanítvány? Vagy egy férfi, akinek dolgoznia kell, mert komoly hitele van, vagy az albérletet kell fenntartani, és ezért nem tud minden nap órákra járni, az tanítvány-e? Ki a tanítvány?
Zsolt 25:9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
Kétszer is benne van ez a szó: alázat. Azt az embert, akiben nincsen alázat, azt nem lehet tanítani. Még Isten sem tudja tanítani. Úgyhogy nagy-nagy szükségünk van az alázatra.
Zsolt 119:67 Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
Szeretjük azokat a helyzeteket, amikor meg vagyunk alázva? Nem. Én személyesen nem. A zsoltáríró azonban azt mondja: jó nekem, Uram, hogy megaláztál engem, mert minekelőtte megaláztattam, tévelygek vala, most pedig félem a Te Igédet. Erre van szükségünk, hogy alázatunk legyen, hogy tudjunk elfogadni Istentől, és tudjunk elfogadni egymástól.
Aki nem tud elfogadni embertől, akit lát, és mégis azt mondja, hogy Istentől tud elfogadni, ezt eléggé kételkedve hiszem el. Hiszem, mert hívő ember vagyok, de tanulni kell az elfogadást, mert senki nem tudja tanítani azt az embert, akinek „nincs kinyújtva a keze”, aki hajlandó arra, hogy elfogadjon.
P. Rick
Amikor Jézus megszületett, az angyalok örvendeztek. Lehetett hallani őket, ahogy ujjongtak. Ez figyelemreméltó, hogy az angyalok hangját lehetett hallani. Az angyalok örvendeztek és kihirdették, hogy Isten elküldte az Ő Fiát. „Fiú született. Ez a Gyermek békét hoz a Földre és jóakaratot az emberek számára.” Még ma is ez az ígéret ugyanaz, és ma – még mindig – ezt az ígéretet félreértik.
Mi a béke? A béke a háború hiánya? Igen, de ez a béke az, amit Jézus elhozott? Jézust nem az európai hadszínterek érdekelték. Baltimore közel van Gettysburg-höz, ami az amerikai polgárháborúban egy nagy csata helyszíne volt. Minden évben emberek ezrei látogatják ezt a helyet azért, hogy lássák azt a helyet, ahol ezt a nagy háborít vívták.
Jézus viszont azért jött, hogy az ember lelke számára békét hozzon. Azért, mert ott zajlanak a legnagyobb háborúk. Az ember lelkében. Az ember a Földön találta magát, és elhitt egy hazugságot. Olyan helyen találta magát, ami nem az ő otthona. Mégis ebből a helyzetből egy pici kényelmet ki tudott hozni, de ez leginkább stressz, leginkább próbatételek és zűrzavar. Ezek a dolgok folyamatosan körbe-körbe forognak az emberben. Az ember keresi a békét, de nem mindig ott keresi, ahol kellene keresnie.
Jézus ezt mondja:
Ján 14:25-27 Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék. Ama vigasztaló pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek. Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
Érdekes, hogy Jézus itt azt mondja: békességet adok nektek, de nem úgy, ahogy a világ adja. Úgy tűnik, hogy itt a problémára céloz. Az ember talál békességet, de az nem az igazi békesség. Az a békesség, amit a világ ad, olyan békesség, ami a világi élettel kapcsolatos. Küszködöm az életben, este hazaérek, és találok valami módot arra, hogy elvegye a fájdalmamat. Lehet az drog, lehet az alkohol, de találok valami kiutat, ahogyan elmenekülhetek, azért, hogy lehessen valami, ami hasonlít a békéhez az életemben.
Jézus viszont azt mondja: ez nem az a fajta békesség, amit Én adok neked. Az a béke, amit Isten ad, az azzal az élettel van összefüggésben, amit Ő szán nekünk. Az a békesség, amit Isten ad, az a tanítványsággal van összefüggésben. Mindannyian tanítványok vagyunk, ha követjük Isten Igéjét, ha benne vagyunk Isten Igéjében, és egész életünkben növekedni fogunk abban, hogy mi jelent tanítványnak lenni.
Viszont a világrendszer továbbra is azokat a dolgokat fogja tenni, amit eddig, és továbbra is ránk fog dobálni dolgokat, nehézségeket, próbatételeket, de ha megvan nekünk Isten békessége, akkor ezeknek a dolgoknak nincsen hatása, mert mi másik királyságban járunk.
Fil 4:6-7 Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Ha imádkozom, ha Isten elé tárom a kívánságaimat, ha ez az életmódommá válik, ahogy függök Istentől mindennel kapcsolatban, hogyha az életem minden részletével kapcsolatban Istenre nézek, ha a saját értelmemre nem támaszkodom, hanem szorgalommal gyakorlom azt, hogy Jézusra nézek, a hitem kezdőjére és bevégzőjére, akkor lesz békességem.
Ez egy ígéret, de ez nem az a fajta békesség, ami a háború hiányát jelenti, hanem az a békesség, ami a háború fölött van. Az a békesség, aminek van tekintélye a háború felett, mert a munka elvégeztetett, a csatának vége. Ha nem olvastad volna a Biblia utolsó könyvét, nyertünk! Igazából már nyertünk.
Róm 8:37-ben többek vagyunk, mint hódítók Őbenne. Mit jelent, hogy több mint hódító? Hódító + ?, de mi az, ami több mint a nyertes? Szerintem ezt azt jelenti, hogyha valaki több mint hódító, az győzedelmesen megy bele a csatába. Úgy megy a csatába, hogy már megnyerte azt. Ahelyett, hogy megvárná, hogy befejeződik a csata, és aztán kerülne ki győztesként.
Isten békessége bizalmat ad nekünk afelől, hogy bármi, amihez hozzákezdünk, amihez közel kerülünk az életben, minden értünk van, a jóra munkál, és többek vagyunk, mint győztesek ezekben a dolgokban. Ez az a fajta békesség, ami Isten emberét vagy asszonyát arra készteti, hogy kövesse Jézust a következő évben, hogy kövesse Jézust ebben az életben. Ne nézzen jobbra vagy balra, hanem hogy bátran kövesse Jézust, nem tudva, hogy Jézus hová megy, nem tudva, hogy ez az élet hová viszi őt.
Ján 20:19 Jézus üdvözli a tanítványait a feltámadás utáni formájában. Az ajtó helyett a falon megy keresztül a hatás kedvéért. Megmutatja a sebeit a kezein, az oldalán és a lábain, de a többi része tökéletes, tiszta, nincs rajta vér, és ragyog. Mit mond a tanítványoknak? „Békesség nektek! Békesség nektek!” Nem mondhatott volna valami összetettebbet ennél? Szólhattak volna a fanfárok? Nem! Ezt mondta: békesség nektek.
Az Újszövetségben kilencszer Pál apostol a leveleiben az embereket így köszönti: kegyelem és békesség nektek! Azért, mert a békesség az ember legnagyobb szüksége. A legnagyobb szükség, de nem a hamis békesség.
Olyan sokszor vásárolunk magunknak hamis békét. Elfogadunk valamit, ami nem a miénk, olyan ígérettel, amit nem lehet megtartani. Ez kivesz bennünket a versenyből, ahogy megelégszünk valami olyasmivel, ami nem tartozik hozzánk. Aztán jön egy újabb és újabb ilyen dolog. Néha ezt elfelejtjük az életünkben. Ez nagyon alattomos.
Jézus azt mondja nekünk: „Vedd azt a békét, amit Én adok neked. Az a békesség majd motivál téged, az a békesség majd bizalmat ad neked. Vedd azt a békességet, ami elválaszt téged a világrendszertől, azért, mert felülemelkedsz és egy másik királyságban jársz, és a levegő hatalmasságainak fejedelme a talpad alatt van, ott, ahová tartozik.”
Úgyhogy Isten békessége sokkal több, mint amit el tudnánk képzelni. Sokkal több van benne, mint amit valaha elképzeltünk. Amikor a hívők együtt vannak, tanulnak, növekednek és járnak Istennel, és megtalálják Isten békességét a szívükben, mi állíthatja meg őket? A pokol kapui nem győzedelmeskedhetnek ezek felett. Ám a pokol kapui győzedelmeskednek afelett a béke felett, amit a világ ad.
Olyan sok mindenünk van Krisztusban.
Kol 3:15 És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.
Ezen a versen gondolkodtam, így kezdtem ezen a témán is elmélkedni. Isten eltalált ezzel a verssel. „Az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben!” Azt mondtam: uralkodjék a szívemben! Isten békességének legyen tekintélye a szívemben! Annak a bizalomnak, amim van Jézusban, a Megváltómban, legyen ennek tekintély a szívemben.
Vezessen engem, irányítson engem, ahogy Jézusra nézek bizalommal, nem fontolgatva a dolgot, és nem hátrafelé nézve. „Emlékszem azonban a régi életemre.” Sokkal több áldás van a mában, mint a tegnap áldásai, mert ez az élet arról szól, hogy előre megyünk.
Úgyhogy amikor Isten békességére gondolunk, az igazi békesség csak a Békesség Fejedelmétől jöhet, és csak az Ő életén keresztül, amit Ő belénk fektet, és a Szent Szellem ajándékán keresztül, Akit Ő a Vigasztalónak hív. Van olyan békességünk, ami túlmegy minden megértésen, és bízunk, és erősek vagyunk, és soha nem mondjuk ezt: „Az ördög már megint itt van, már megint csinálja ezeket a rossz dolgokat. Most mit fogok tenni?” Ezek a szavak sosincsenek az elmémben.
Azzal vagyunk elfoglalva, Aki legyőzte az ördögöt, és megyünk előre hitben. Ámen.
Magyar
English
