P. Kende: Isten nem támaszkodik ránk #2

Márk 10-ben a gazdag ifjú jött Jézushoz. Előző alkalommal (2012-02-12 de. P. Kende: Isten nem támaszkodik ránk #1) beszéltünk erről a szakaszról. Isten bátorította a szívünket abban, hogy honnan vesszük a jelentőségünket, hova támaszkodunk, miben bízunk.

A gazdag fiatalember a maga módján igyekezett tisztelni Jézust:

Márk 10:17 … letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

Arról beszéltünk, hogy ez a fiatalember hajlandó volt letérdelni Jézus előtt, Jó Mesternek nevezni és kérni, hogy mondja meg a választ az örök életet illetően, de Jézus gyakorlatilag visszadobta ezt a dolgot és azt kérdezte tőle: „Hajlandó vagy-e megtenni azt, ami szükséges? Mondanál-e Istennek Engem, nem csak Jó Mesternek? Nem csak letérdelni Előttem, hanem arcra borulva imádni Engem? Nem csak várni azt, hogy Én mondjam meg a választ az örök élet kérdésére, hanem megérteni, megragadni és elfogadni azt, hogy Én vagyok a válasz az örök életre.”

Miután megvolt az első néhány szóváltásuk:

Márk 10:21 Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda neki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.

Ez érdekes gondolat. Hogyan jövök Istenhez? Mit hozok Istennek? (Részben érintettük ezt előzőleg.)

Itt ez a fiatalember. Egy értelemben azt mondhatnánk, hogy ő sokat adhatna Jézusnak. Jézus követői nem jelentős emberek eddig a pontig. Halászok, politikai aktivisták, jelentéktelen emberek, legfeljebb a kőrözési listán vannak elől. :-) Nem fontos emberek, nem számítanak, nem jönnek jó környékről. Galileából valók.

Itt ez a fiatalember, és valamelyik tanítvány gondolhatta így: „Nézd, ki ez! Tudod, ki ez? Tudod, mennyi pénze van? Tudod, mennyit ér? Tudod, milyen presztízst ad nekünk, ha ő jön velünk? Tudod, mit jelentene nekünk, ha ő velünk lenne?  A mozgalmad megindulna fölfelé, Jézus.” Ez jelenthet valamit. Ha ő jön, akkor jöhetnek mások is az ő köreiből. Akkor jöhetnek más fontos, más gazdag emberek. Mások, akik számítanak.

Csak látom, ahogy Júdás, a tolvaj már dörzsöli a kezét: ha ez a srác is elkezd adakozni, … Látom, hogy már izgatottak a dolog felől. Jézus azt mondja: „Figyelj! Mindenedet add oda a szegényeknek. Kincsed lesz a mennyben. Hagyd az egészet, megéri. Gyere és kövess Engem.”

Amikor a fiatalember elszomorodott és elment:

Márk 10:23-24 Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van! A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nekik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!

Ha Jézus kétszer mond valamit egymás után, az biztos számít. Miért mondta kétszer? Azért, mert nagyon hamis koncepció volt a tanítványainak a fejében, amit le kellett rombolni. Az ő kultúrájukban nyilvánvalóan a gazdagok voltak a leginkább Isten szerint valóak. Nyilvánvalóan, ők tudták a legtöbb pénzt adni. A tanítványok a halászok nem tudtak sok pénzt adni, de a gazdagok sok pénzt tudtak adni.

„Ez biztos számít Istennél. A gazdagoknak volt idejük elmenni minden ünnepre, minden vallási ünnepre felmenni Jeruzsálembe, mert gazdagok voltak. Nem kellett dolgozniuk, ők föl tudtak menni. Nyilvánvalóan ez is számít Istennél. Aztán, nyilvánvalóan nekik lehetett egy különleges kapcsolatuk a papsággal, mert ők gazdagok voltak. Úgyhogy egyértelmű, hogy kik Isten szerint valóak.  A szegények vagy a gazdagok? Nyílván a gazdagok.” – ez volt a tanítványok szívében és fejében.

Az Úr éppen az ellenkezőjét mondja. A tanítványok álmélkodtak a beszédein: „Micsoda?! Nem az számít, amit mi gondoltunk?” Még csak nem is bírtak visszakérdezni. Megmukkanni sem tudtak. Jézusnak kellett kezdeni: nincs egy kérdésetek ezzel kapcsolatban esetleg? Aztán persze volt kérdésük, de először nem is bírták megérteni, amit Jézus mondott. Annyira furcsa volt nekik, annyira meglepte őket.

Miért mondta Jézus ezt ennek a fiatalembernek: mindenedet hagyd oda, gyere, és kövess Engem? Épp azért, mert nem akarta, hogy ez a fiatalember valamit próbáljon hozzáadni Őhozzá. Nem volt szándéka Jézusnak az, hogy az Ő ügyét ennek a fiatalembernek a gazdagsága, a befolyása vagy jó hírneve pozitívan befolyásolja. „Milyen nagy dolog lenne, ha ilyen ember követné! Milyen nagy dolog lenne!” Jézust nem érdekelte ez. Miért?

1Kor 4:7 Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?

Mindent úgy kaptunk. Semmit nem hoztunk létre magunk. A büszkeségünk azt mondaná néha: én csináltam ezt, én alkottam ezt, én hoztam létre; de nem! Nem! Ajándékba van. Az életem ajándékba van. Az értelmem, hogy érthetem az üzenetet, az ajándékba van. Az, hogy még élek, az ajándékba van. Az, hogy Isten szeret engem, azt nem kiérdemeltem, hanem ajándékba van. Ez a kegyelem lényege igazából.

Jézust azt mondja ennek a fiatalembernek: „Én nem akarom, hogy te valamit hozzál vagy hozzáadj az Én ügyemhez. Köszönöm, nem kérek belőle. Engem az érdekel, hogy te gyere.” Jézus megkedvelte ezt a fiatalembert, és hívta őt, hogy legyen tanítvány, ami különleges dolog volt. Jézus ezt nem tette meg mindenkivel. Nem kínálta fel mindenkinek: kövess Engem; de ennek a fiatalembernek felajánlotta. Ez a fiatalember nem látta a nagy jelentőségét, a csodáját ennek, a lehetőséget. Nem látta, hogy micsoda lehetőség kínálkozik neki, hanem valami másra nézett.

Nem így van velünk is? Jövünk Istenhez, és Isten azt mondja: „Tudom, hogy te kiváló vagy. Tudom, hogy te sok jó dolgot tudsz csinálni. Tudom, te annyi mindent tudsz csinálni, de Én nem akarom, hogy azt hidd, hogy te hozzátehetsz valamit az Én ügyemhez a nagy képességeddel, a nagy befolyásoddal, a nagy lehetőségeiddel, a nagy gazdagságoddal.”

Ezért mondja Pál Eféz 3:3-ban: „Amit tanítottam, amit leírtam, amit prédikáltam, azt én kijelentésből kaptam. Ez nem az én nagy taníttatásom.” A judaizmusban tanították őt, tanítónak lett felkészítve, jelentős ember volt. Tanult nyelveket, biztos filozófiát is. Azt mondta: „Figyeljetek! Amit én tanítottam az újszövetségben a Római levéltől végig, nincsen benne olyan, ami az én nagy képességeimből, a neveltetésemből jönne. Én kijelentésből vettem ezt. Amivel én szolgálok, az nem az én jóságom, nem az én képességem, nem az én erőm, gazdagságom, hitem, hanem valami más.”

1Kor 12:11 a Szent Szellem adja az ajándékokat, ahogy Őneki tetszik. Ő adja, Ő dönti el, hogy kinek mit ad. Nem a mi igyekezetünkön múlik, nem a mi nagyszerűségünkön múlik, hanem Ő adja, adja és adja. Nem akarja, hogy azt mondjuk: „Na, majd most menni fognak a dolgok Isten munkájában, mert én megérkeztem. Majd most, mert én jó képességű vagyok ezen vagy azon a területen.” Hanem inkább azt mondja: „Figyelj! Én adok neked ajándékot.”

Lehet, hogy az ajándékodnak semmi köze a természeti tehetségedhez. Lehetséges, hogy semmi köze nem lesz hozzá. Lehet, hogy természetileg nagyon jó szervező vagy, és Isten adja neked a könyörület ajándékát. A kettőnek semmi köze egymáshoz, és Isten azt mondja: ha akarsz, működhetsz a természeti képességedben, de áldott akkor leszel, ha ajándékodban jársz hitben. Isten azt mondja: nem akarom, hogy hozzad, amid van.” Akarja, hogy hozd, de csak úgy, hogy leteszed az oltárra, és azt mondod: „Uram, csinálj vele, amit akarsz, nem ez az azonosságom. Ez nem én vagyok. Kinek mondasz Te engem?”

„Vagyok, ami vagyok Isten kegyelméből. Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok. Így vagyok, aki vagyok. Így vagyok, ami vagyok. Istenem, Te mondd meg nekem.” Isten azt akarja, hogy minden, amink van, az Tőle legyen.

Miért mondta ezt a fiatalembernek? Szokatlanul keményen hangzik. Nem mindenkinek mondott ilyen nehéz és nagy dolgokat. Volt, akinek csak azt mondta: csak gyere, kövess Engem! Miért mondta ezt a fiatalembernek? Azért, mert neki nagyon sok volt a birtokában. Sok kapcsolata volt a társadalomban. Péld 14:20 – mivel gazdag volt, sok barátja is volt. Nyílván ő ilyen ember volt. Jézus azt mondta neki: „Én azt szeretném, ha mindened Tőlem lenne. Mindened Tőlem lenne.”

A kegyelemnek ez a lényege. Isten azt mondja nekünk: „Én annyit akarok adni neked, de Én ajándékba akarom adni. Nem úgy, hogy megérdemled, nem úgy hogy megszolgálod, nem úgy hogy dolgozol érte.”; hogy aztán azt mondhasd: végre kifizetett az Úr engem, a kemény munkámért megkaptam az áldást. Akkor az nem áldás, hanem azt fizetésnek hívják. Isten azt mondja: Én nem így akarom adni neked. Ez különleges dolog.

Miért fontos ez nekünk? Sok helyen látjuk ezt. Mát 27-ben van néhány érdekes vers, amit nem sokszor emlegetünk. Ez a keresztnél van:

Mát 27:55-56 Sok asszony vala pedig ott, akik távolról szemlélődnek vala, akik Galileából követték Jézust, szolgálván neki; Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.

Leírja őket, beszél néhány asszonyról. Ez arról szól, hogy Jézus felé egyszerű emberek szolgálta. Olyanok, mint te meg én. Kik segítettek anyagilag? Kik segítettek elintézni az ügyeket? Kik vették meg, amire szükségük volt? Kik voltak azok, akik támogatták őket? Egyszerű emberek. Olyanok, mint te meg én. Ezek az asszonyok. Az ő kultúrájukban az jelentős dolog, hogy az ő nevük le van jegyezve, mert az asszonyok nem számítottak, nem voltak annyira jelentősek. Nem volt egyenjogúság, ahogy mi most ezt látjuk, de az evangélium lejegyzi őket, mert beszél nekünk valamiről. Egyszerű, jelentéktelen emberek, akik szolgálnak, és ez drága dolog.

Érdekes, mert Jézus azt mondta ennek a fiatalembernek: ha hajlandó vagy ugyanolyan egyszerű ember lenni, mint a többiek, akkor gyere Velem. Ez tetszik, mert annyira egyszerű, annyira tiszta, annyira csodálatos.

Jézus szolgálata, az Ő munkája olyan hely, ahol az özvegyasszony két fillérje – Márk 12:42 –, ez a jelentéktelen kis pénz, amit beletett a perselybe a templomban, amikor adta az ajándékot, ez is számít. Jézus környezete az a hely, ahol még ez is számít. Csodálatos ez! Jézus környezete az a hely, ahol néhány kenyér és néhány hal számít. Jézus környezete az a hely, ahol egy halászember számít, ahol egy kiugrott adószedő számít. Ez csodálatos, hogy ez az a hely. Hol érdemes lenni? A fiatalember úgy gondolta, hogy valahol másutt, ahol nagyra értékelik az ő befolyását, az ő hatását.

Nem tudod, hogy a te befolyásod elszállhat? A gazdagságod egy pillanat alatt odalehet. Valaki tönkretehet téged, és minden odavan. Akkor mid marad? Amikor nagyon gazdag vagy, aztán összedől minden, lehet, meghal a gyereked – Isten ments! –, és mit ér a gazdagságod? Vagy keresztülmész egy váláson, akkor mit ér a nagy gazdagságod? Nem tudod, hogy ez nem a lényeg?

Márk 10-ben az a fiatalember nem tudta, ő szomorúan elment. Márk 10:25-ben Jézus azt mondta egy értelemben: gyere Istenhez üres kézzel. Miért mondta ezt? Mert azt akarta kommunikálni, hogy nem az számít, hogy a kezedben nagy marék pénz van-e, vagy üres, hanem az számít, hogy milyen a szíved. Ez számít, hogy hogyan jössz. Ez az, ami jobban számít, hogy milyen a szíved. Ez számít igazán. Mert ha ez rendben van, akkor az, hogy mi van a kezedben – ha sok, az nagyszerű, ha nem hozol, rendben van, semmi gond – nem számít, hanem a szíved számít.

Isten azt mondja: ha a szíved megfelelő, ha van várakozásod, ha van hited, ha van vágyad Rám, akkor találsz valami jelentőset. Viszont ha úgy jössz, hogy ez a legnagyobb dolog: „Nézd, mennyi pénzt hozok, Jézus! Nézd, Jézus, milyen tehetséggel jövök, a Te szolgálatodnak nagy neve lesz, mert én vagyok a világ legnagyobb hegedűművésze. Úgyhogy, Jézus, mostmár neve lesz a szolgálatodnak.”; akkor Jézus azt mondja: ez nem így működik.

Az Írásban újra és újra visszatér ez a kifejezés: a dicséretnek áldozatát hozzuk; Jer 17:26, 33:11. Ez áldozatról beszél. Olyan, mint egy áldozat, amit odaviszel az oltárhoz, leölik, és bemutatják érted a bűneid miatt, vagy a hálád miatt.

Zsid 13:15 Annak okáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét.

Ez a hálaadás áldozata. Jövünk Istenhez és hozunk valamit. Mit hozunk? Nem a gazdagságunkat, nem a nagyságunkat, nem az értékünket, nem a szépségünket, hanem a szívünket, az örömünket, a hitünket. Ő ebben gyönyörködik. Amikor éneklünk, amikor dicsérjük Őt, amikor hálát adunk és azt mondjuk: Te vagy Uram, Akiben bízunk; akkor az Úr gyönyörködik ebben. Azt mondja: „Ez a megfelelő áldozat, ezzel gyere Énhozzám, mert ez számít. Nem a másik. Nem az, hogy mit tudsz hozzátenni.”

A szívünk olyan, hogy az a vágyunk, hogy a legjobb arcunkat mutassuk.  Udvaroltál már valakinek? Milyen az, amikor odamész, hogy találkozz vele? A hajad nem fog úgy állni, ahogy egyébként szokott. Akkor hirtelen elgondolkodsz, hogy az egyik szín megy-e a másikhoz. Sok mindenen elgondolkodsz, amin amúgy nem. Miért? Azért, mert szeretnénk a legjobbat mutatni. Ez rendben van.

Az Istennel járásunk azonban nem erről szól. Megrettent néha a gondolat, hogy esetleg az imáink ilyenek. Azt imádkozzuk, amiről úgy gondoljuk, hogy Isten vár tőlünk. Azt mondjuk, amiről úgy gondoljuk, hogy Isten azt várja tőlünk. Isten ments! Ez szerves kapcsolat, amiben nem lehet hazudni, amiben nem lehet letagadni.

Isten azt mondja nekünk: „Én annyira szeretném, ha ismernéd a szívemet, de ha nem nyitod meg a tiédet, akkor hogyan ismerhetnéd meg az Enyémet, akkor hogyan érthetnéd meg? Ha nem tudsz hálát adni, ha nem tudsz Hozzám jönni, ha nem tudsz nyílt lenni, ha nem tudsz elfogadni Tőlem, hogyan lehetne? Ne színlelj, ne játssz, bízz Bennem! Amikor jössz Hozzám, akkor a szíved legyen annyira egyszerű”

Hogyan menjünk Őhozzá? Először is, fontos az, hogy mit hallgatunk. Márk 4:24 vigyázz, hogy mit hallasz! Mert Jak 3:15 létezik bölcsesség, ami gonosz. Lehetséges. Ezért olyan fontos, hogy gazdagok legyünk az Igében. Úgy értem, hogy olvassuk, halljuk, beszélgessünk róla, legyen közösségünk ebben, a beszélgetéseken az istentisztelet után kérdéseket tegyünk fel, mondjuk el a bizonyságunkat, mondjuk el, hogy mi hogyan értjük, és hallgassuk meg valaki más hozzászólását.

Van egy másik oldala is. Luk 8:18 vigyázz, hogy miként hallasz! Hallod az igazságot, de hogyan hallod?  Milyen kell, hogy legyen a szívem ahhoz, hogy el tudjam fogadni, amit az Úr mond? Az első talán, hogy Mát 18:3-ban Jézus azt mondja: jelentéktelennek lenni, mint egy gyerek. Egy gyereknek nincs politikai hatalma, egy gyereknek nincs pénzügyi jelentősége, egy gyereknek nincs helye a bölcsek tanácsában.

Légy olyan jelentéktelen, mint egy gyerek. Ezen azt értem, ahogyan jövök. Amikor én jövök a gyülekezetbe, akkor mindig úgy vagyok, hogy el akarok fogadni. Uram, szeretném, ha szólnál hozzám. Nagyon sokszor, amikor vége az üzenetnek, valaki azt mondja: még soha nem hallottam ezt az üzenetet. Én sem hallottam még soha. Akkor hallottam először, amikor elhangzott. Nem ez volt, amit leírtam, nem ezen gondolkoztam, Isten szólt hozzánk, és Isten betölti a várakozásomat.

Ha fontos vagyok, ha én jelentős lennék ebben a képletben, akkor …? Isten mentsen mindannyinkat attól, hogy én valami jelentős legyek ebben a dologban! 1Kor 3:5 Pál nagyon világos bizonyságot tesz erről. Kicsoda Apollós? Nem fontos. Kicsoda Pál? Nem fontos. Ki vagyok én? Én nem vagyok fontos ebben a képletben. Isten az, Aki fontos ebben a képletben. Isten az, Aki végigviszi a dolgokat. Ő az, Aki hatalommal bír, Ő az, Aki munkálkodik közöttünk. Ha úgy jövök, hogy én nem vagyok olyan jelentős ebben a képletben, akkor nagyszerű helyen vagyok, nem csak arra, hogy kapjak, hanem arra is, hogy Isten használjon engem.

Ha úgy jövök, hogy „mi hárman a barátaimmal tudjuk a frankót, mi hárman különleges tudás birtokában vagyunk, a többiek nem tudnak semmit, aztán valaki prédikál, mi meg ülünk és húzogatjuk a strigulákat, a pipákat és az ikszeket, aztán a végén összehasonlítjuk, aztán felemeljük a táblát és értékeljük”, akkor mit fogok kapni? Mit adhat nekem Isten? Nyilvánvaló a válasz. Ez az egyik fontos dolog a szívünkben. Nem engedhetem, hogy a szívem felfuvalkodjon a fontosságában. (Az előző üzenet – 20120212 de. – is fontos, hogy értsd a folyamatot.)

Még egy dolog: megtörtség. A megtörtségben egyszerűség van. Olyan ember, aki nem megtört, annak ha adni akarsz valamit, akkor az nagyon komplikálttá válik. „Mivel tartozom neked, ha ezt elfogadom? Milyen feltételek vannak itt? Mondd el nekem, hogyan van ez? Nem értem, mit akarsz tőlem?” „Én csak adni akarok neked valamit.” „Nem, nem. Mit akarsz tőlem? Tudom, hogy egy nap majd vársz ezért valamit.” Lehet, hogy már találkoztál ezzel. Egy megtört ember azonban nem komplikált, hanem egyszerűen csak elfogad. Nincsenek feltételek, nincs hasonlítgatás, nincs méricskélés, nincs vádaskodás: te most lenézel engem? Ez érdekes.

Beszéltem emberekkel nagyon nyomorult helyzetekben. Hajléktalan ember volt. Feküdt az utcán, összevakartam, mert féltem, hogy megfagy. Aztán beszélgettünk. Annyira nem volt megtörve a szívében! Hihetetlen, hogy milyen büszke és keserű volt. Megköszönte udvariasan? Nem, köszönte szépen, nem kért abból a reménységből, amiről beszéltem neki. Ez a te döntésed, ez nem az élethelyzetről szól. Nem gazdagságról vagy szegénységről. Egy gazdag ember is lehet nagyon megtört, és egy szegény ember is ugyanúgy. Ez azonban nagyon fontos, hogy ahogy jövök Istenhez, ezzel az egyszerűséggel jöjjek.

Az utolsó, hogy olyan ember, aki tudja, hogy szükségben van, az éhes. Ha nem ismerem el a szükségemet, akkor nem vagyok éhes. Én magától értetődőnek tekinteném, ha szomjas vagyok, akkor megyek arra a helyre, ahol kaphatok vizet, ha éhes vagyok, megyek arra a helyre, ahol ennem adnak, de Istennek kiáltania kell Ézs 55-ben: mindnyájan akik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, akiknek nincsen pénzetek, jertek vegyetek, egyetek – pénz nélkül, ingyen – bort és tejet.

„Gyertek, vegyetek és elégedjetek meg!” Istennek hívnia kell az embert. Mert ha hagyom a szívemet menni a maga útján, akkor letagadom, hogy szükségben vagyok, akkor letagadom, hogy szükségem van Istenre. Fegyelmeznem kell a szívemet. Keresztelő János azt mondta:

Ján 3:27 Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott neki.

Ez azt jelenti, hogy a világ is ad nekünk dolgokat – Jak 1 –, de azok nem jó ajándékok, mert minden jó ajándék a Világosság Atyjától jön. A világ ad békességet, Ján 14:27, de az a békesség nem állandó, nem bizonyos, nem maradandó, az nem örökké tartó. Az ingadozó békesség. Az olyan békesség, amit megkapok, aztán félek, hogy mi lesz, ha elveszítem. Jézus nem így ad békességet.

Csak az a miénk, amit Istentől kapunk. Csak az a miénk, amit kegyelemből veszünk. Minden mást elveszíthetünk. Minden mástól megfoszthatnak minket, de amit Ő ad nekünk, az igazán a miénk. Tanuljunk meg kegyelemben járni!